CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Az embervédők alkonya 2024. márc. 2.

Manapság már senki nem lepődik meg azon, hogy (nagyon helyesen) olyan jogszabályok vannak, melyek tiltják, hogy a kutyákat pórázon tartsuk.

Akinek van otthon házi kedvence, az tudja, hogy mennek a dolgok. A kutya nem mehet be a nappaliba, csak ha, nem ülhet fel a fotelba melléd, csak ha, és nem ugorhat fel az ágyra, csak ha.

A hűtőn az asszony cetlije, hogy drágám, ha éhes vagy, a kaja a hűtőben, de a kutyának ne adj belőle, mert tegnapi.

Megszokott. Imádjuk a házi kedvenceket, és nem csak azért, mert kiéljük velük kapcsolatban a szeretetünket, hanem azért is, mert ők azok, akik feltétel nélkül szeretnek minket.

Legyenek azok macskák, kutyák, aranyhörcsögök, madarak vagy éppen kígyók (bár a kígyói szeretetből már kaptunk eleget Brüsszelből is). A skála nagyon sokszínű és széles.

A vadásztársaságoknak (nagyon helyesen) meg van szabva, hogy mikor, milyen időszakban, mire vadászhatnak. Miből, mennyit lőhetnek ki, nehogy elszaporodjon az erdei, mezei vad.

A medvére, farkasra és más ritka vadra, külön kilövési engedély kell, és nagyon szigorúan ellenőrzik azt.

Egy-egy komolyabb vadászati vétségért, még akár felfüggesztett börtönbüntetés is járhat, hiszen az állatvédők és a állatvédelmi törvényeket meghozó politikusok, nagyon komolyan veszik a dolgukat, ahogyan írom, nagyon helyesen, hiszen az állat nem tud védekezni.

De hogyan is állunk az evolúciós lánc csúcsán álló, legnagyobb, legrafináltabb, legokosabb ragadozóval, az emberrel?

Nos, ma úgy fest dolog a világon, hogy egy vagy több ember lelövéséért, esetleg népirtásért nem jár semmilyen büntetés.

Attól függően persze, hogy azt ki követi el.

Sőt, akár Nobel-békedíjjal is jutalmazzák az illetőt, ha a pusztítás mértéke meghaladja a milliót.

Ezen felül már jár az elismerés, mint egykoron a nagy birodalmak hódítóinak.

Tétlenül nézünk ki a fejünkből, ahogyan a világ belesodródik a pusztulásba, ahogyan a szemünk előtt, a kényelmes fotelok melegéből, a terített asztaloktól felkelve gyilkolják embertársainkat más, önmagukat magasabb rendűnek képzelő emberek, csak azért, mert a sors és a világhatalmi, globalista törekvések erre nekik lehetőséget adnak.

Az emberekre nem kell kilövési engedélyt kérni, mert az embernek, ma nincs semmilyen értéke.

Feláldozható, a veszteségi listán a leírható tételek sorában van vezetve. Ugye milyen furcsa, és egyben hátborzongató is ez? Ha egy bérvadász kilő egy farkast, vagy medvét, akkor egy szigorúan meghatározott összeget kell befizetnie az adott vadásztársaságnak, amelynek a területén vadászik.

Az embereknek nincs ára.

Annyit sem érünk, mint a kutyák, vagy egy-egy egzotikusabb, értékesebb állat.

Hová jutott az emberiség, és meddig lehet ebben a mocskos, aljas, liberális elvek szerinti világban az ilyen dolgok mellett szó nélkül elmenni?

Naponta ömlenek a médiából a világhálón, a tiktokon, az instragramon a videók az emberek lemészárlásáról, a mocskos és hatalmi érdekeket szolgáló háborúkról.

Az emberek, gyermekek, nők, édesanyák, egész családok haláláról, éhezéséről, nyomoráról.

És az embervédők, az álhumanitárius civilek, szervezetek, ha vannak, és éppen nem azok fizetik őket, akik éppen az embereket gyilkoltatják, csendben ülnek otthon a foteljeinkben és hallgatják, ahogyan zokogva, segítséget kérnek az embertársaik, hogy állítsa meg már valaki ezt az őrületet.

És a világ hallgat, és olyan mély a csend, mint a Mariana-árokban, vagy mint a világűr, az univerzum legsötétebb, legelhagyatottabb zugában.

Ne ölj! Írja a tízparancsolat! Hiszem, hogy a biblia nem szorul arra, hogy újraírják, sokkal inkább az emberiség, hogy újra olvassa azt.

(Nyitókép: allatierdekessegek.com)