POSTALÁDA

Az Ipoly újra hajózható 2025. nov. 26.

A napok óta tartó heves esőzések megtették a dolgukat. Sorra lépnek ki a patakok és a folyók a medrükből.

Az Ipoly Kalondánál Ipeľ és árad, de a Tisza Szegednél még apad. Ott is.

Ilyenkor nő meg a kereslet a gátvédők, a gátvédelmi szakemberek iránt, ami nem mindegy, mert ha kijön, akkor nem marad bent. Mert nem mindegy, hogy milyen a gátvédelem. Pláne, ahol szakemberek vannak. Oda nem kell segítség. Ők mindent tudnak. Itt vagyok én, mondja a gátőr!

Közben nemcsak a Beneš-dekrétumok vetnek hullámokat a politika állóvizében, hanem kísért a trianoni örökség is.

Ismét hajózható az Ipoly. Ipolytarnócnál hajóvontatók találkozása is tilos. Még jó, hogy az ürgéket már a nyáron összefogták, lenne most elég baj. Az ürgéknek. A politikusokat is össze kellene már fogni.

Mert az összefogásnak nincs alternatívája.

Ők sem szeretik a vizet. Mármint az ürgék. Ami kölcsönös. De mivel a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, ébernek kell lennünk, mert ilyenkor jönnek a békaemberek, akik felúsznak. Mert nem az a biztos, ami bizonytalan, és nem minden az, aminek látszik. A békaemberek is éberek, de mi is, mert mindig egy lépéssel előttük vagyunk, szemben az árral. Csak a tengeralattjárók fel ne jöjjenek Kisnyitráig, mert akkor végünk, mint a botnak.

Ez már nem hiányozna ebben a feszült geopolitikai versenyben. Mit szólna Trump? Hívtam a tudakozót, hogy mi lesz, ha a víz tovább emelkedik? Azt mondták, nyugodjak meg, kontrollálják a helyzetet, minden a terv szerint halad. Igaz, ezek nem a mi terveink – mondta a hang, kissé sem nyugodtan.

A gátak még kitartanak. Jön az erősítés is. Ha kell, tesznek ki nyúlgátakat, de egyelőre nincs elég nyúl. Ha lösz, nem lösz, ha nem lösz, lösz, ahogyan szögedi barátom mondta vót. 

Közben a helyi illetékesek is sajtótájékoztatót tartottak, ahol Jóska bácsit, a helyileg illetékes gátvédőt kérdezte a sajtó. Mi lesz, Jóska bácsi, ha kijön a víz?

„Hát azt tudom mondani, hogy lehet, hogy nem fog kijönni a víz, mert lehet, hogy nem biztos, mert ha lassú árvíz kijön, tehát a lassú árvízvédelem elmegy, akkor a víz elmegy. De a gátvédelem az, az már nem mindegy. Na most olyan van, hogy maga a gátvédelem az speciális téma, mert ott olyan van, hogy meg kell erősíteni a gátakat, tehát összvonalba oda-vissza. Az erősítéssel kapcsolatosan nem mindegy a gátvédelem, mert az lent is, fent is, mindenhol meg kell erősíteni lényegében, az van. No most a másik az, hogy az izé.” – zárta mondanivalóját Jóska bácsi. 

Hát az Ipoly nagy kutya, már Krúdy is megírta annak idején, de még Ferenc Jóska is, aki egyszer a Szécsénykovácsi–Hugyag, II-es számú Budapest–Kassa főúton lovas hintón utazva és az ott emelt, tekintélyes háromíves vashídon átmenve megjegyezte: „Hát uraim! Vagy kisebb hidat, vagy nagyobb folyót.”

Hát ha most látná az Ipolyt, bizonyosan meghízna a mája. És még a trianoni határokat kijelölő nyugati katonai vezetők is csettintenének egyet, hogy no, ugye!