AMMARHA!

Az ismeretlenbe és tovább! – Pápua Új-Guinea vadregényes tájai 2023. szept. 16.

Pápua Új-Guinea egyike azon országoknak, amelynek csak a neve ismerős. Borzalmasan keveset tud a „közember” erről az elszigetelt, óceániai országról, ezért most teszünk egy próbát a feltérképezésére.

Kezdjük az alapokkal! Pápua Új-Guinea vagy hivatalos nevén: Pápua Új-Guinea Független Állam Új-Guinea szigetének keleti részén található. Fővárosa Port Moresby, államformája pedig alkotmányos monarchia (ami nagyjából annyit tesz, hogy az alkotmány az uralkodó kezeit is köti, tehát nem abszolút hatalommal basáskodik). Hivatalos nyelvként hármat is fel szoktak tüntetni az útikalauzok: az angolt, a hiri motut és a tok pisint, a 2020-as népszámlálás szerint pedig kicsivel kevesebb, mint 9 millióan lakják az országot.

Éghajlatát tekintve trópusi hőség jellemzi, de novembertől áprilisig nem ritka jelenség arrafelé a monszun sem. Az országról elmondható, hogy változatos földrajzi adottságokkal van megáldva, hiszen a korallzátonyoktól kezdve a trópusi esőerdőkön át a hegyvidékekig mindennel találkozhat az ember. A maga 4509 méterével a Mount Wilhelm az ország legmagasabb pontja.

Élővilágát tekintve sem kell szégyenkeznie az országnak. Ha eddig azt hitted, Ausztrália óriáspókjai és különféle gusztustalan csúszómászói adnak okot az aggodalomra, elárulom, hogy a világ egyetlen beazonosított mérgező madara (!!!), a dolmányos gyümölcsrigó Pápua Új-Guinea őshonosa. A megérintése után gyakorta jelentkezik erős zsibbadás, szúrás és bőrbeidegzési zavar is. A madár elfogyasztása pedig egyenesen halálos lehet. Él azonban a szigeten egy sokkal kedvesebb őshonos madárfaj is, a Raggi-paradicsommadár, amely az ország nemzeti állata is egyben. Tekintve, hogy Ausztrália és Pápua Új-Guinea közt a jégkorszakban szárazföldi úton is át lehetett jutni, a két ország rendkívül hasonló élővilággal rendelkezik.

Az Új-Guinea szigetén szétszórt törzsek szinte mindegyike saját kultúrája és szokásai szerint él, melynek szerves része a tetoválás, a sajátos hajviselet és ruházat is. Az ország területét évezredek óta lakják őslakosok, az európai felfedezők, köztük a spanyolok és a portugálok már a 16. században megérkeztek a régióba. A 18. században az angolok komoly érdeklődést kezdtek mutatni a sziget iránt, majd 1824-ben Anglia és Hollandia megegyezett, hogy felosztja egymás közt a területet. Később a németek is felfigyeltek a szigetországban rejlő lehetőségekre, és egyre inkább azon munkálkodtak, hogy növeljék a területi befolyásukat. A sok „érdeklődés” újabb felosztáshoz vezetett, immár a németek is kaptak egy szeletet a tortából, amelyet végül az ausztrálok elfoglaltak az első világháborúban. 1905-ben végül Nagy-Britannia átengedte a területeit Ausztráliának. A két ausztrál igazgatású területet 1949-ben egyesítették a Pápua és Új-Guinea Terület néven. A „láncoktól” tartósan csak 1975-ben szabadult, amikor is függetlenséget kapott az ausztrál kormánytól.

Az országra napjainkig jellemző a politikai instabilitás, a gazdasági kihívások és az etnikai feszültségek. A világon itt az egyik legmagasabb a bűnözési ráta, és számos kormány tanácsolja állampolgárainak, hogy ne utazzanak az országba. Ha azonban mégis hajt minket a kíváncsiság, mindenképp idegenvezetéssel tanácsos bejárni a nevezetességeket.

A negatív tényezői ellenére az ország több mint 850 különböző nyelvvel és körülbelül 1000 különböző kultúrával büszkélkedhet. Új-Guinea szigetén található a világ harmadik legnagyobb esőerdője (az Amazonasz és a Kongó után). Ez az esőerdő közel 288 000 négyzetkilométernyi területet foglal el a sziget szárazföldjeiből Pápua Új-Guineától az indonéziai Nyugat-Pápua szigetéig.

Mint láthatjuk, ebben a lenyűgözően sokszínű, ám komplex és kihívásokban gazdag országban a kulturális és a természeti szépség mesteri módon olvad össze.

Sárai Erika
Nyitókép: www.journeyera.com

Nyitókép: Shutterstock