CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Az Istenek hegyén, méltóságteljességtelenül! 2025. nov. 24.

Nálunk, Palócföldön a világ nagy vezetőinek gondolkodásmódjától eltérően mindent leegyszerűsítenek a hétköznapok. Azok a hétköznapok, amelyek ezeréves igazságokon, találékonyságon, vérrel szerzett tapasztalaton és némi agyafúrt palóc fifikán alapulnak. Így jöttek létre a közmondásaink is, amelyeket a nyugati szalonokban és kaszinókban akármilyen idegen nyelvre lefordítva sem értenek meg.

Sokat gondolok nagyapámra, aki mindig egyszerű dolgokat mondott nekem. Nem volt sem tudós, sem tanult ember. Csak a magához való esze volt meg mindig. A szövetkezetesítés idején elvettek tőle mindent, amiért keményen megdolgozott. Volt cséplőgépe, ekéi, boronái. Voltak bivalyai és tehenei. Egyik nap még voltak, a másik nap már nem.

Évtizedekkel később, amikor egy asztalnál ettünk, kamaszodó fiúként emlékszem rá, ahogy gyakran mondogatta azt, amit én akkor egyáltalán nem értettem. Mára viszont teljesen megvilágosodtam, és megértettem. Nagyapám azt mondta: „Aki nem ül az asztalnál, az az étlapon van.” Ennyi. Ez nagyjából azzal a régi eszkimó mondással vetekszik, hogy a sárga hóból nem eszünk.

Sokat tanulhatnának ebből a mondásból a jelenlegi, korrupt, hazug, az európai polgárokat eláruló és szembeköpő politikusok, akik egyrészt az emberek véleményét semmiről nem merik megkérdezni, másrészt a pénzét azért szó nélkül kikövetelik, elköltik, sőt elherdálják, elszámolni viszont nem tudnak vele. 

A velejéig korrupt, tolvaj banda, bitófára érett lenne, de tanulhatna nagyapámtól: mert akárhogyan is nézzük, ők nem ülnek jelenleg a világpolitika asztalánál, valóban csak az étlapon vannak.

A palóc ember azt mondja: „Suba a subához, guba a gubához.” Aki nem tudja, mit jelent, annak fogadni mernék a lottón, a jelenlegi neomarxista, neoliberális pesti beltenyészet, amely lakatlan Tisza-szigetekre jár mostanság nyaralni és észt gyűjteni, nos, számukra ez értelmező szótár nélkül bizony fel nem fogható.

Az Istenek hegyén, az Olümposzon csak az istenek és azok gyermekei éltek. Sokan nem értik, hogy hiába vágyódnak oda, ott számukra nincs hely, még azok számára sem, akik önmagukat istennek képzelik. Na, ők szoktak akkorát taknyolni, amikor a valóság szembejön velük az utcán, de nem az olümposzi főutcán. Nem! Csak egy sivár sikátorban, ahová próbálnak bebújni a patkányok közé a hazugságaik, a másoknak okozott fájdalmak, a nyomor és az igazságtalanság elől.

Az Istenek hegyén azonban nincs helyük. És jelen esetben még az az aranytrón is inog alattuk, hiába imádják az aranyborjút. A legeltetésnek vége.

Nyugat-Európában azt hazudják az embereknek, hogy az ukránok 80%-a támogatja Zelenszkijt. A maradék 20% pedig Ukrajnában él. Zelenszkij megbukott. A végjáték következik, amelyet már nem Európa, nem Ukrajna és nem a Zelenszkij által gondosan kiválasztott, őt körülvevő és védő kazár maffia irányít. Az USA titkosszolgálata kiterítette a lapokat a játékban résztvevőknek. A nyilvánosság még nem lát mindent, és csak attól függ, kiterítik-e a lapokat a nyilvánosság elé is, hogy ki mit vállal a saját sorsáról, megértve, hogy azt már nem ő irányítja többé.

Vége van az üres üvegek visszaváltásának. Az, hogy Zelenszkij még úgy tesz, mintha bármit is tehetne, ezzel senkit ne tévesszen meg. Az aranygolyót elküldték neki. Saját kezűleg kell a pisztolyba helyeznie.

A drámai, Shakespeare-i bejelentés a „lenni vagy nem lenni”-ről, miszerint Ukrajnának még van választása, pontosan olyan mese, mint minden más ebben az alternatív, a valóságtól teljesen elrugaszkodott jelenben. Nincs választása. Sem az állítólagos méltósága, amely soha nem volt, sem legerősebb támogatója, az USA elvesztése között.

Mindkettőt elvesztette akkor, amikor kiderült: nem elég, hogy szétlopnak mindent — rohadtul, nyomorult módon, lelketlenül kirabolták ezt a háborúban, nyomorban, vérben és fagyban, jövőkép nélkül lézengő, eladott, cserbenhagyott országot. Emberek millióival együtt.

Nincs választás. Az emlegetett méltóságot az elnök akkor adta el, amikor a brit birodalom választott tömeggyilkosának, Boris Johnsonnak hagyta, hogy ráerőltesse a háborút, az akkor még kecsegtető béke helyett. Ott a méltóság elment mindenestől. Méltóságteljességtelenül maradt az elnöki bunkerben.

A briteknek száz évre eladott Ukrajna most száz év ragályt és magányt eredményez. És ne reménykedjen az elnök: abban a percben, amikor már nem lesz elnök, nem lesz helye ezen a Földön, ahol csak egyetlenegy becsapott és magára hagyott ukrán él, van belőlük néhány millió, vagy ahol a KGB ne találhatná meg. Ez így volt megírva.

Itt már nem a remény, hanem a reménytelenség hal meg utoljára. A banderista aranykapu bezárul. Már nem bújhattok rajta!

Most még lehet ezt egy darabig húzni, nagyot mondva, mellveregetve, egymást túlhazudtolva csalni, lázítani az európai háborúpárti fegyverlobbit, de már vége. Már nem az aranyklozeton ülők üléspontja határozza meg az álláspontot. Attól, hogy felhúzod az esernyőt, az eső nem fog elállni. Legfeljebb lehetővé teszi számodra, hogy állj az esőben.

Ha elutasítják az amerikai béketervet az európai háborúpárti elit hiteltelen lázítása miatt, a teljes katonai vereség fog bekövetkezni, amely napról napra még több terület elvesztését és még nagyobb károkat okoz az országnak. És ez már rég nem fegyverek kérdése. Itt már a világ összes fegyvere sem segít.

J. D. Vance amerikai alelnök ezt mondta:

„Van egy fantázia arról, hogy ha csak több pénzt, több fegyvert vagy több szankciót adunk, akkor a győzelem kéznél van. A békét nem a kudarcot vallott diplomaták vagy a fantáziavilágban élő politikusok fogják megteremteni. Talán a valós világban élő okos emberek fogják megteremteni.”

Most mindenki láthatja, hogy gyakorlatilag már nem is Ukrajna akarja a háborút folytatni, hanem Brüsszel, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia. A sátán szolgái és kutyái. Zelenszkij már régen csak egy kis csahos eb az ő pórázukon.

Az a Németország, ahol Merz kancellár minden idők legkevésbé támogatott vezetője. Az a Franciaország, ahol a 2026-os költségvetést a parlament történelmi, 401–1 arányban utasította el, ami gyakorlatilag a kormány és Macron elnök bukását vetíti előre. Az angol kormánypárt válságban van. Bukásuk előre borítékolható.

A bukottak koalíciója vergődik a drónok harcában, és taszítaná a világot a pusztulás szélére, hogy saját túlélését mentse. De az ő kezükben nincs ott a Jolly Joker. Az most Trump elnök által irányított szolgálatok kezében van.

A sakktáblán az európai elitnek csúfolt parasztok lassan kikerülnek a játékból. Csak a király marad. És az nem Zelenszkij többé, mert az a király már meztelen, és végleg a múlté. Hamarosan letaszíttatik az Istenek hegyéről, ahová soha nem is volt való. Megszégyenülten, méltóság nélkül.