TE BUZERANT!

Az ízléstelenség tetőfoka – oltott/oltatlan kérdéskörről 2021. dec. 28.

A Facebookot böngészve futottam bele eme műremekbe: hatágú sárgacsillag, benne a héber ábécét imitáló betűkkel az áll, hogy oltatlan. A bejegyzés szerzője összesíti egynapi élményeit, amit a kitűzőt viselve töltött. Leszögezi, „nem célom élezni a polaritást, csak provokálni, hogy gondolattalan, agymosott állapotunkkal szembesüljünk legalább”.

Megvan a diszkrét bája annak, amikor áldozati szerepben próbál tetszelegni a józan ész és a kormányzait intézkedések ellen uszító apró társadalmi csoport tagja. Ugyanis nem az oltottak provokálják a Lidl kasszájánál a semmiről sem tehető pénztárost. Az oltott egy dolgot szeretne, visszatérni a normális élethez. Ahogy – elvileg az oltatlan is –, csak képtelen felfogni az összefüggéseket. A járvány elején még úgy éreztem, tisztába kell tenni a dolgokat. A Duna24-re írtam is egy cikket a leggyakoribb tévhitekről, melyek között szerepelt a leggyakrabban figyelmen kívül hagyott tétel, a járványgörbe ellaposítása, ami az összes ésszerűtlennek tűnő rendelkezést indokolja. 

Ráadásul az oltás kötelezővé tételével ezek a társadalomban megbúvó ellentétek a felszínre fognak ütközni. Van egy réteg, amelyik juszt sem akarja beoltatni magát. Hogy miért, az rejtély, felmérések szerint leginkább tartanak a vakcinától. Jobban, mint a Covidtól. Pedig ott van Csollány Szilvesztert, vagy a nemrégiben elhunyt Frederic Sinistra, háromszoros kickbox-bajnok példája, egyikőjük sem oltatta be magát. Persze az észérvek alig hatnak az érzelmekre, így a korlátozások arra (is) jók, hogy jobb belátásra bírják az oltatlanok egy részét. 

A másik részüknek marad az ízetlenkedés a sárga csillaggal. Önmagukat a jogaiktól megfosztott, megalázott, üldözött, kitiltott, bevagonírozott, kényszermunkára kötelezett és elgázosított zsidókhoz hasonlítják, csak azért, mert nem akarják beoltatni magukat Kissé túlvagyunk a jóízlés határán. De még ha felülemelkedünk ezen a baromságon, akkor sem jobb a helyzet. Ha valaki sikerrel teljesíti az alapiskolát, ne adj' Isten figyel természetrajzon/biológián, az tudja, hogy minden oltatlannal nagyobb az esély arra, hogy mutációk alakuljanak ki, amik a teljes védekezés alapjait rengethetik meg. 

De távlatokban sem kell gondolkodni: ha nem oltatom be magam, simán terjesztem a vírust zokszó nélkül, kiesek a munkahelyemről, le kell dugjanak egy csövet a torkomon, és az orvosok imádkoznak hogy felébredjek: mindezt az állam pénzén. 

És itt még a cigarettát vagy alkoholt sújtó jövedéki adó sincs, hogy kompenzálja az ostobaságomat. 

Épp karácsony előtt jelent meg Merkely Béla nyilatkozata oltottak vs. oltatlanok témában. Ötvenhatan kaptak műtüdős kezelést (ez ám nem az a finom cucc, hogy lenyomkodják a torkodon a csövet, és kapod az oxigént, hanem a testen kívül működik, tehermentesíti a tüdőt azzal, hogy oxigénnel dúsítja a vért, és kiszedi a szén-dioxidot), akik közül ötvennégyen voltak oltatlanok, míg ketten oltottak. 

Egy dologban igaza van a poszt írójának: a társadalom polarizált. Vannak, akik képesek betartani az intézkedéseket, és vannak, akik a pesti srácokat megszégyenítő szabadságharcosnak látják magukat, ha beállnak a Lidl-ben hisztizni vagy maszk nélkül utaznak a négyeshatoson. 

Furamód minden kormányzat és szakember tisztában van vele (a kuruzslókat nem számítva), hogy a minél nagyobb átoltottság jelenti a kiutat a koronavírusból. Paradox módon egyetlen kormány sem vállalta be, hogy kötelezővé tegye: ahol akkora jólét van, hogy megoldható, ott nincs rá politikai akarat és vica versa. A pragmatizmus híveként, az élet szentségét vallva el-elmélázgatok, hány életet lehetetett volna megmenteni egy korábbi intézkedéssel, ami kötelezővé tette volna a védoltásokat. Ehelyett marad a lagymatag felelősséghárítás, Covid-lottó meg gyorssegély az oltottaknak.