CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Az olimpiai eszmébe belefér az orosz sportolók kollektív büntetése? 2024. jan. 30.

Tegnap Hrubík Béla Rettegett Iván című írásának az elején a sportban tapasztalt globalista jelenségekre mutatott rá, majd rátért azon forgatókönyv veszélyének érzékeltetésére, amelyet Ivan Korčok esetleges köztársasági elnökké történő választása jelentene. Most kizárólag a sportra fókuszálunk.

Két éve tart az orosz-ukrán háború, amelynek a gazdasági szankciók mellett egyéb oroszellenes kísérői is vannak, köztük az, hogy a sportrendezvények zöméből kitiltották az oroszokat.

A sportban a fő elvárás: tisztességes küzdelemben győzzön a jobb! 

De hogyan győzzön a jobb, ha ott sem lehet az arénában?! Vajon nincs hiányérzetük az aktuális bajnokoknak, hogy valóban a legjobbak mérkőzése volt-e az övék? Nem oroszbarát álláspont az, ha valaki ezen a téren igazságtalanságra mutat rá! Ugyanúgy felmerülhet az emberben a kettős mérce alkalmazásának a gyanúja is, hiszen — sajnos – nem csak Oroszország támadta meg Ukrajnát, hanem további fegyveres konfliktusok is folynak a világban, más országokkal kapcsolatban mégsem születnek szankciók. Leszámítva persze a fehéroroszokat, akikkel szemben pont az oroszbarátság az ok.

Nyáron nagy nemzetközi sportesemények lesznek, sok sportbarát várja a nyári labdarúgó Európa-bajnokságot, illetve a párizsi olimpiát. A futballban nem tartoznak az oroszok a világ elitjébe, de számos más sportágban igen, például a legtöbb olimpiai küzdelmet hozó atlétikai viadalokban is. A téli sportok közül pedig kétségkívül idetartozik a jégkorong, amelynek világbajnokságát már most is Oroszország nélkül rendezik, a téli olimpiáig még van két év.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyan december 8-án úgy döntött, hogy azon orosz és fehérorosz sportolók, akik kvótát szereznek, ott lehetnek az olimpián, de csak egyéni sportokban és semleges színekben (értsd: nemzeti szimbólumok nélkül, himnusz és zászló nélkül). Ugyanakkor a kvótaszerzés esélye sokuk számára komoly akadályba ütközik, hiszen nem vehetnek részt azokon a versenyeken, ahol kvalifikálhatnák magukat az olimpiára.

Vajon hogy van ez összhangban az olimpiai szellemmel, küldetéssel?

Például azzal, hogy „Az olimpián nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos”?! A sport tisztaságára való törekvés ugyancsak fontos, így amikor doppingolások miatt tiltották el az oroszokat, az magyarázható elvi döntéssel, ám politikai és gazdasági érdekek érvényre jutásának nincs helye a tisztességes, sportszerű küzdelemben!

A cikk vége felé érdemes megemlíteni, hogy nem csak a sportolók, hanem a kulturális élet képviselőivel kapcsolatban is hasonló a helyzet. Tetszik vagy nem, de ezen a területen is óriási az oroszok hagyatéka. Például számomra az egyik legkedvesebb világirodalmi alkotást is orosz ember írta, nevezetesen Mihail Bulgakov Mester és Margarita című művéről van szó, ám ismerek olyan felvidéki magyar tanárt, aki Dosztojeszkij Karamazov testvérekével van így. Ez egy olyan szintén szerteágazó terület, mely akár egy újabb cikk tárgya is lehetne, most csak a sportra szorítkoztunk.

Ami az orosz sportolókkal történik, az gyakorlatilag kollektív büntetés, amelyről nagyon rossz emlékeink vannak. Nekünk, magyaroknak ez különösen érzékeny téma, hiszen ma is közöttünk élnek olyan nemzettársaink, akiket (vagy akik szüleit, nagyszüleit) „csak” azért üldöztek, mert magyarok!

Nyitókép: Pixabay