ILLIBERÁLIS

Az orosz-ukrán háború kifordítja önmagából a liberális konszenzust 2022. ápr. 28.

„Az ukrán-orosz konfliktus érdekes változásokat generált a nyugati liberális közvélemény gondolkodásában, amit eddig egyféle, nemzetekkel és kollektív bűnösséggel kapcsolatos álláspont uralt – legkésőbb a második világháború óta.A nemzetek a konfliktusok és a háborúk okozói, ezért el kell őket jelentékteleníteni, vagy akár eltörölni

– már ha egyáltalán léteznek, hiszen a nemzet csak hamis elmekonstrukció, elképzelt közösség, a történelem tévedése, amit definiálni sem lehet, csak azt hisszük, hogy van olyan.

A kollektív bűnösség pedig rossz, még rosszabb, mint a nemzetek – bár mindkettő kollektív, épp ez a baj velük, mert korlátozzák az egyéni jogok érvényesülését, az egyéni szabadság kiteljesedését; de a kollektív bűnösség nem csak korlátoz, hanem meg is bélyegez, ártatlanokat taszít börtönbe, telepít ki, hurcol meg.

Igaz, a nyugati liberális közvélemény az egyéni bűnök elképzelésével is hadilábon áll, mivel a bűn az megbélyegző, olyan nincs, csak a nyomasztásra jó fogalom – kivéve persze, ha korrupcióról meg diktátoroktól van szó (Justin Trudeau nem diktátor, hiába vágja el magánszámláiktól a tüntető kamionosokat). És ha oroszokról.

Mert ugye míg eddig a nyugati liberális konszenzus arról szólt, hogy a nemzet az rossz dolog, ami a történelem szemétdombjára fog kerülni (kivéve az európai nemzetek helyére megteremtendő európai nemzetet), addig most kiderült, hogy legalább egy nemzet biztosan létezik, és jó dolog, hogy létezik, sőt megvédendő: az ukrán.

A nemzeti gondolkodást állandóan fasisztának bélyegző liberális nyugat, ami ráadásul erősen pacifista is, most piedesztálra emeli az ukrán nemzetet, amit katonai erővel kell támogatni. Azaz

nem csak a nemzeti gondolat elvetéséről szóló liberális axióma került a kukába hirtelen, hanem a pacifista axióma is.

És a kollektív bűnösségről szóló axióma is. Ugyanis a kollektív bűnösség elve csak addig rossz dolog, amíg az nem az orosz agresszorokra vonatkozik. Az oroszok most kollektív entitást alkotnak, e kollektív entitás (nemzet?) tagjait nem lehet elkülöníteni az orosz kormánytól, és legfőképpen Vlagyimir Putyintól.

Pedig eddig az is liberális axióma volt, hogy az állam nem egyenlő a nemzettel és a társadalommal. A kormányfők csak a kormány akaratát reprezentálják, nem a nemzetét (vagy a nemzet többségéét). A népet szimbolikusan megtestesítő államfő rendszere, azaz a királyság jobb esetben megtűrendő relikvia (Egyesült Királyság, Spanyolország, Svédország, Norvégia, Belgium, Hollandia), rossz esetben megszüntetendő, elavult intézmény.

Most akkor mégis egyenlő a nemzet a vezetővel. Legalábbis, ha az oroszokról van szó.

Az orosz-ukrán háború visszahajított minket a második világháború utáni liberális konszenzusból a háború előtti elképzelések világába: van nemzet, van kollektív bűnösség, a nép és az egyén nem választható el politikai vezetőitől, fegyverkezni pedig szükséges. A fura az, hogy azok hirdetik az utóbbiakat az ukrán-orosz háború kapcsán, akik amúgy az első csomagot szokták hirdetni. Ki érti ezt?”

Szilvay Gergely/ mandiner