CINK

Az ország fele nem olvas, meg is látszik! 2025. aug. 18.

Egy friss felmérés újra kimondta azt, amit sokan már érzünk a mindennapokban: Szlovákiában az emberek kevesebbet olvasnak, mint valaha. A szám egyszerre döbbenetes és nyugtalanító: mindössze 46 % azok aránya, akik naponta olvasnak. Igen, jól látod – kevesebb, mint az országban élők fele vesz könyvet vagy akár újságot a kezébe. 

És ez nem valamiféle pillanatnyi hullámvölgy, hanem tartós trend. Az elmúlt években ugyanis folyamatosan csökken az olvasási kedv. Egyre kevesebben nyitják ki a könyvet, újságot, vagy akár egy hosszabb cikket a képernyőn. 

A szakértők szerint az olvasás nem pusztán szórakozás. Ez egy életforma. A rendszeres olvasás fejleszti a gondolkodást, a koncentrációt, gazdagítja a szókincset, és – kapaszkodj meg – már 

napi hat perc olvasás is elég ahhoz, hogy érezhetően javuljon az életminőséged.

És mit csinál a többség? Görget a fészen, mémeket nézeget, rövid videókat pörget. Két percig figyel vagy inkább csak húsz másodpercig majd kattint tovább. Nem csoda, hogy a figyelem szétesik, és lassan az ábécés könyvben található szövegek is emészthetetlen ákombákomoknak tűnnek.

A helyzet kétségbeejtő, hiszen az olvasáson keresztül valóban formálódik az ember személyisége. Nem kell ahhoz sem irodalomtanárnak lenni (az vagyok), sem pszichológusnak (az nem vagyok), hogy az ember belássa ezt. Zongorázni lehet a különbséget, amikor olyan gyerekkel beszélgetünk, akik olvas, és olyannal, aki nem. És ez nem csak a szókincsről szól! Alapvető viselkedési minták, illemszabályok vagy épp a világról alkotott elképzelések sorát lehet példaként felhozni. 

A probléma egy időben szinte mindenhol felütötte a fejét a civilizált világban – épp a civilizációs vívmányoknak köszönhetően. A tech-őrület azóta egy kicsit lecsengett, szerencsére sokan visszatértek a (tévé)képernyők elől a könyvek lapjaihoz. A kiadók és könyvkereskedők szövetsége például lindította a „Začni čítať” (Kezdj el olvasni) kampányt. A cél egyértelmű: rászoktatni az embereket arra, hogy ne csak képernyőt bámuljanak, hanem könyvet, folyóiratot is a kezükbe vegyenek.

A kampány arra épít, hogy 

az olvasás nem elitista hóbort, hanem mindenki számára elérhető kikapcsolódás. Nem kell hozzá drága előfizetés, nem kell hozzá high-tech kütyü. Csak egy könyv, egy kis csend, és te magad.

És a magyar olvasók?

Ez a kérdés is adja magát. Hiszen a felmérések hasonló tendenciát mutatnak Magyarországon is: a fiatalok körében drámaian csökken az olvasási hajlandóság, miközben az okostelefonok szinte állandóan kéznél vannak. Ám a személyes tapasztalatom ezzel kissé szembemegy, hiszen Budapesten a metrón utazgatva egyre többször látok könyvek mögé bújt fiatalokat, semmin a telefonjukat pöckölgetőket. A könyvesboltokban sem tapasztalom azt az apátiát, mint amit a szlovákiai magyar piacon érzékelek. A gazdasági folyamatok elemezgetésén túl érdemes megemlíteni, hogy a magas adók miatt ma jobban megéri küföldről könyvet rendelni és futárral házhoz hozatni, mint a szlovákiai könyvesüzletek polcain böngészni. Arról nem is beszélve, hogy 

rengeteg alternatív, modern lehetőség is nyitva áll az olvasni vágyók előtt.

Ilyenek az elektronikus könyvolvasók, amelyek technológiájuk révén nem fárasztják a szemet. Én az Amazon Kindle-jére esküszöm, de a Pocketbook vagy a Kobo termékeire is érdemes rákukkantanunk. Ezekhez természetesen ugyanúgy meg kell vennünk a könyveket, amit kényelmesen megodhatunk a számítógépünk előtt. Aztán csak kézbevesszük az olvasónkat, és többszáz könyvvel a zsebünkben elindulhatunk világgá. 

A másik jól bevált módszer a táblagépek, illetve a sokat kárhoztatott mobiltelefonok szerepének újragondolása. 

Pár évvel ezelőtt, amikor véletlenül nagyon elpakoltam a könyvolvasómat, kénytelen voltam a telefonomon elkezdeni az olvasást. Eleinte ugyan a szoftverek bősége hozott zavarba, de némi keresgélés és tesztelés után ráleltem az ideális appra: Androidon a Moon+ Reader verhetetlen a rugalmasságával és kézreállíthatóságával, Iphonra váltva viszont hosszas keresét követően a PureLibro nevű appban találtam rá a Moon+ Reader kistestvérére. Persze egyéni ízlés kérdése, hogy milyen funkciókat tart fontosnak. Számomra például a szöveg felolvasása is fontos volt, hiszen hosszabb utak során szeretem a könyvemet hallgatni vezetés közben. De alapvetés az is, hogy fekete háttéren fehér betűket olvassak, hiszen (főleg éjszaka) sokkal kíméletesebb a szem számára az olvasás. Hosszas időt vett igénybe, amíg olyan betűtípust sikerült kiválasztani, amivel minden könyv olvasása kényelmes, otthonos érzéssel tölt el. Higgyék el, ez is nagyon fontos! Csak próbálják ki heccből, hogy egy régi kedvenc könyvüknek megveszik egy új kiadását. Rögtön érezni fogják a különbséget, pedig csak a megváltozott betűkészletről van szó.

Szóval modern digitális eszközzel a zsebünkben roppant praktikusan tudunk egy egész könyvtárt magunkkal vinni, hogy kedvünkre válogthassunk a kedvec olvasmányaink vagy épp új olvasnivalók között. Persze azzal is számolnunk kell, hogy ezen eszközeinket időnként tölteni is kell, cserébe a többség akár éjszaka is lehetővé teszi, hogy olvassunk.

Magyarul: aki olvasni akar, az megtalálja a módját. És igazából kicsit olyan ez, mint a legjobb drog: ha egyszer elkezded, nem tudsz vele leállni. 

Mindegy, hogy hagyományos könyvet, digitális verziót vagy hangos könyvet, csak olvass! 

És ne feledjük azt sem, hogy az olvasás hiánya nem csak kulturális probléma. Ez lassan társadalmi kérdéssé válik. Hiszen aki nem olvas, az nehezebben ért meg hosszabb szövegeket, kevésbé kritikus, könnyebben manipulálható. És vajon kinek áll érdekében, hogy az emberek ne olvassanak?