SZOBORPARK

Az (t)év embere! 2023. ápr. 22.

Igor Matovic legújabb cirkuszi magánszáma már veri azt a szintet alulról, ami a szlovák kampány üzemmódra kapcsolt, primitív soviniszta belpolitikát jellemezi.

Vérszegénységi bizonyítványa és vergődése ez egy összelopott bábállam politikai erkölcseire vigyázni akaró, még a saját kupijából is taccsra tett volt hímmadámtól. Egy –egy ilyen teljesítményt a coccializmusban Marx Klároly féregrenddel jutalmazták volna, de ma be kell érnie egy,, jutifalattal” a Gennyík N-től, vagy egy Napunk által szervezett, Napunk Slajm Extra mellékletben meghirdetett, az (T)ÉV Embere Díjjal.

Csak a legjellemtelenebb és legvakmerőbb emberek ismérve az a tulajdonság, hogy önmagát is szembeköpi ha az előbbre jutása ezt kívánja. A mi Igorunk - mert ha neki van a mi ,,délszlovákiánk”, akkor nekünk is van ilyentet(ű) nevű politikusunk - néhány hete még nagy pátosszal állt ki a sajtó nyilvánossága elé, és ítélte el a szlovák ideges vagy ideiglenes (de mindegy is) külügyminiszter Gácser elvtárs kijelentését Dél-Szlovákia Magyarország általi esetleges el-,

de nekünk jobban tetszik, hogy visszafoglalásáról, csakhogy adjunk valami muníciót is a magyarul író liberál-fasiszták baromméteren hírportál vezéreinek idehaza.

Nos , amint az Egyszerű Emberek és Személyiségek Pártja, amit a mi Igorunknak sikerült Ecceri Genderek és SSzemétségesek Bárdjává átalakítania , preferenciáinak a bűvös 5%-os szám alá punnyadniuk, mint a merülő ólomnak a vadhorgász zsinórján, azon nyomban késztetést érzett arra vonatkozólag, hogy szó szerint elismételje Gácser elvtárs által böfögött, oly nem régen hőn megvetett szavait, és riogassa az északon már éppen az első tavaszi napsütésben kiolvadó választóit. Erre mondaná a felvidéki magyar ember, hogy felköpött az égre, majd aláállt, hogy élvezze saját munkájának gyümölcsét.

Ez a típusú politikus generáció pont olyan, mint Romulusz és Rémusz harmadik testvére, akinek sajnos nem jutott az anyafarkas tőgyén hely, és így őt az apafarkas szoptatta, és nevelte fel a tején.

Ők a szlovák Románuszok, akik semmiben sem különböznek a román Románuszoktól, ahol a lopás néphagyomány. Semmi új a nap alatt. Kirajzottak az agyrágó bogarak ivarsejtjei, és kampány üzemmódban zabálják a szürke(marha)állománynak is alig nevezhető amúgy is fogytában lévő józan észt. Eljött a nagy helyezkedések és átigazolások kora, a nagy tavaszi násztánc. Tiszavirág, cseresznyevirág, búzavirág, meg Virág elvtárs. Most, hogy az egyetlen normálisan gondolkodó képviselője, Gyimesi Gyuri is otthagyta őt, már nincs aki féken tartsa a megbokrosodott lovakat. Szétszéledt a ménes, üres az istálló. A zsoké meg nem oké. Erre a futamra még a vakok se fogadjanak a hamarosan induló lovin!