CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Az ukrán elnök rendeletben tiltotta meg a tárgyalást Putyinnal 2022. okt. 4.

Vologyimir Zelenszkij már több ízben is bizonyította, hogy híján van a józan észnek, elég csak a magyar kisebbség elleni folyamatos támadásokra gondolnunk, amit a hivatalos kommuniké az orosz kisebbség elleni fellépésként magyarázott. Ma pedig egy olyan rendeletet írt alá, ami megtiltja Ukrajnának bárminemű tárgyalást Oroszországgal, amíg Vlagyimir Putyin az elnök.

Nehezen találom a szavakat a döbbenettől. Kérdések és kétségek sokasága tolul fel bennem, újra és újra elolvasom a szavakat: rendeletben tiltja meg a tárgyalást. Ezek szerint az ukrán elnök nem akar békét kötni?

Félreértés ne essék, Oroszország sem akar, amíg katonai és politikai céljait el nem éri. De az hogy van, hogy a háború elszenvedője sem akar békét kötni? Vagy esetleg van valami a háttérben, amiről mi nem tudunk? Vajon mit ígértek Zelenszkijnek, hogy minéll hosszabb ideig elhúzódjon a konfliktus, amibe Európa és annak uniója szép lassan belegebed?

Veszélyes játékot játszik az ukrán elnök. 

Egyrészt a harcokat, ezzel együtt pedig az európai polgárok életét, békéjét és megélhetését teszi kockára, másrészt – ami saját szempontjából sokkal kritikusabb – pedig ukrán állampolgárok haláláért lesz felelős. 

Ne legyenek kétségeink, az elmúlt hetek katonai sikerei látványos eufóriát okoztak Kijevben, viszi is a lendület a frontot keletre, ám nemcsak orosz katonák halnak meg, hanem ukránok is. Igaz, a sárga-kék zászlós alakulatok veszteségeit nem eddig sem verték nagy dobra, most sem lehet hallani még kozmetikázott statisztikákról sem. 

Lassan itt lenne már az ideje tényleg tárgyalóasztalhoz ülni.

Ám ahhoz előbb döntő csapást kellene mérnie egyik félnek a másikra. Moszkvát bevenni eddig még nem sokszor sikerült a történelem során, a modern háborúk sem feltétlenül a fővárosok elfoglalásával érnek véget, így feltételezhetően még a győzelmi mámorban úszó ukránok is reálisabb célokat fogalmaztak meg maguknak: az ország teljes felszabadítását. Az azonban továbbra sem kényszeríti térdre az agresszort. Orosz területek elfoglalása viszont visszájára fordítaná a háborús áldozat imázsát, így az sem lehet valós cél. 

Az orosz hadsereg legyőzése szintén irreális cél lehet, már csak a rendelkezésre álló emberanyag nagysága miatt is.

Ehelyett az ukránok egy olyan tervvel állhattak elő, ami Vlagyimir Putyin saját népe (politikai vezetői) általi elmozdítását tűzi ki célul, legalábbis az elmúlt napok kommunikációja erre utal. Az ilyen irányú ukrán propaganda részlegesen célt is ért, hiszen a hírek szerint közel sem érte el célját az orosz mozgósítás. A nemzetközi sajtó értesülései szerint a megcélzott bakák csupán 10-15%-át sikerült behívni. 

A másik ukrán részsiker az orosz civilek tiltakozáshullámában mérhető le. Egyre-másra utcai megmozdulások, elégedetlen közszereplők megnyilvánulásai kerülnek a média előterébe, ebből következően letartóztatások, amelyek újabb tiltakozásokat váltanak ki. Nem szabad megfeledkeznünk az orosz üzleti élet meghatározó alakjainak rejtélyes elhalálozási hullámáról sem. Ezek mind arra utalnak, hogy egyre nagyobb az elégedetlenség Putyinnal szemben, de az orosz elnök egyelőre kezében tartja az irányítást. 

A történelem azonban azt igazolja, minden diktátor csak addig zsarnokoskodik a nép felett, amíg az nem mond felette ítéletet.

De térjünk vissza az ukrán elnökre és annak motivációira. Ukrajna a Szovjetunió széthullásának legnagyobb vesztese volt, gazdasága sosem heverte ki a keleti blokk szétesését, a demokrácia csírái sohasem szökkentek igazán szárba, de facto anarchikus állapotok uralkodtak az országban, ahol oligarchák és a maffia tartotta kezében a tényleges hatalmat. 

Egy ilyen szituációban szinte kapóra jött az ukrán vezetésnek az orosz támadás, ami előreláthatóan a legfelső polcra helyezi az ukrán államot és népet. Csak számoljuk össze, eddig mennyi pénz érkezett az országba! És most szorozzunk egy legalább kétszámjegyű tetszőleges számmal, majd ízlés szerint írjunk az eredmény végére még egy nullát. Nagyjából ekkora összegből fogják újraépíteni a háború után ukrajnát.

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ennek az összegnek a nagy része pedig el fog tűnni ugyanazoknak a zsebében, akik eddig sem az ország gyarapításában voltak érdekeltek. Ez pedig tökéletesen megfelel a progresszív nyugatnak, az USA-nak, mely Ukrajnában nem partnert, hanem egy (jó nagy) parasztot lát a sakktáblán, amit bármikor beáldozhat, kirabolhat (ugye, ugye, Hunter Biden?!) és újkori gyarmati státuszba süllyeszthet.

Na de ne menjünk ennyire előre, ne feltételezzük a legrosszabbat, hiszen tudjuk jól: a nyugati világ csak jót akar. Ukrajnának. Önmagának. 

Főleg önmagának. 

Minden más pedig puszta spekuláció.

Nyitókép: GettyImages