AMMARHA!

Beindult a kampánygépezet a falvakban és városokban 2026. máj. 5.

Ébredezik a vidék, s vele együtt a helyi politika is. Nálunk az idei ősz nem csupán a szüretről vagy az egyre rövidülő nappalokról szól majd. Ahogy közelednek az önkormányzati választások, úgy telik meg az utca, a főtér és persze az internet is a tenni akarás legkülönfélébb formáival. 

Egyre többen érzik úgy a falvakban és a városokban, hogy eljött az ő idejük, és ringbe kell szállniuk a polgármesteri vagy képviselői székekért.

Megindult az aláírásgyűjtés, a klasszikus terepmunka. Ismerős arcok bukkannak fel a petíciós ívekkel a kezükben, a közösségi média hírfolyama pedig lassan, de biztosan átalakul egy végeláthatatlan kampányfelületté. Itt-ott már szembe jönnek az elszánt, jövőbe tekintő videós bemutatkozások, alattuk a jól ismert, terjedelmes bejelentéssel: „Hosszas mérlegelés után és a közösség biztatására úgy döntöttem, hogy elindulok…”

Hogy mi hajtja ezt a sok embert? Az indítékok legalább annyira sokfélék, mint maguk a jelöltek. A legtöbben a szűkebb pátriájuk, a lakhelyük iránti elkötelezettséggel magyarázzák a lépést. Fejlődést, gyarapodást, élhetőbb települést szeretnének, hisz kinek ne lenne fontos az a hely, ahol él, ahol a gyerekeit neveli.

A kampányok alapvetően két nagy táborra osztják a jelentkezőket. Vannak, akik magasra emelik a „változás” zászlaját, és heves csatába indulnak, mert úgy érzik, az eddigi vezetés elfáradt, és friss lendületre, új szemléletre van szükség a községházán. Mások viszont éppen a megkezdett munka folytatását, a kiszámíthatóságot és a „stabilitást” kínálják a választóknak, óva intve mindenkit a bizonytalan, felelőtlen újításoktól.

Bárhogy is legyen, a felhozatal az idén is bőségesnek ígérkezik. A választópolgár pedig csak kapkodja a fejét a sok megújító és stabilizátor láttán, miközben csendben reméli: a hangzatos jelszavak, a lelkes Facebook-posztok és a mosolyogva begyűjtött aláírások mögött a választások másnapján is marad majd valami a közösség iránti alázatból.