SZOBORPARK

Bencsik Gábor: A nem jó elnök 2022. febr. 11.

Göncz Árpáddal tegeződtünk volna, ha rááll a szám. Nem állt rá, így ő tegezett engem, én őt elnök uraztam, ma is azt gondolom, hogy ez így rendben volt, mégiscsak államfőről volt szó. És meg kell azt is mondanom, hogy kedveltem, örültem minden találkozásunknak, jól esett a természetessége, közvetlensége.

Készült velünk egy közös fénykép, a Parlamentben cipelünk együtt egy nehéz karosszéket, amerikai iskolásgyerekeket vittem hozzá látogatóba, kedves és közvetlen volt velük, ahogy mindig mindenkivel. 

Szóval csupa jó emlékeim vannak róla. Írónak jó ha közepes volt, fordítónak viszont kitűnő, az sem csekélység, aki próbálta, tudja. Azt a patkányos vádat meg egyszerűen nem hiszem. Tudom, milyen az, amikor valakire levakarhatatlanul ráragasztanak valami képtelen rágalmat, és egyre csak hajtogatják, arra alapozva, hogy már olyan sokan megírták. A patkány-dolog sehogy sem stimmel, teljességgel idegen a személyiségétől. 

Szóval Göncz Árpád szerintem elég jó (ahogy az angol mondja: good enough) elnök 

lehetett volna. 

Sokféle elnöki szerepfelfogás lehetséges, az övé a nemzet nagypapája volt, ezt őszintén adta, a kedvessége és közvetlensége belülről fakadt. 

Hogy mégsem lett jó elnök, annak a legfőbb oka, hogy ellenállás nélkül hagyta magát belevonni a legitim kormány elleni politikai machinációkba, sőt bele is élte magát ebbe a valójában hazug, az ország egységét romboló szerepbe, és elhitte, hogy – miközben alkatilag alkalmatlan volt rá – valamiféle progresszió harcosa. 

Elnöki mérlege végső soron negatív. 

Hogy most a baloldal nemzeti hőssé próbálja fényezni, sajnos ennek a negatív mérlegnek az ékes bizonyítéka. Olyanok emelik most piedesztálra, akikkel, ha az elnöki tisztség a józan ítélőképességét meg nem rontja, aligha vállalt volna közösséget. 

Tegyük hozzá, hogy a jobboldalon ráragasztott ősgonosz figurája is idegen tőle. Egy szerethető irodalmi kismester volt, 

akire a történelem váratlanul a hozzá illőnél jóval súlyosabb szerepet osztott, és aki úgy élte le az életét, hogy nem értette meg, mennyire kudarcot vallott vele.

nyitókép: Bencsik Gábor facebook-oldala