ITT A PIROS, HOL A PIROS

Bencsik Gábor: AI – mesterséges intelligencia 2023. aug. 17.

Az ember ezt, ha egykor ellesi, / Vegykonyhájában szintén megteszi

– Madách

Többször is szóba került a tokaji írótábor előadásaiban a mesterséges intelligencia miatti aggodalom. Félek nem alaptalanul, például az iskolai dolgozatírást, egyetemi esszé- sőt szakdolgozatírást, mint a tanulói teljesítmény mérésére alkalmas eszközt magam is komolyan fenyegetve látom. És itt még nincs vége.

De talán van remény.

Ha igaz az az állítás, hogy az ember pusztán biológiai lény, akkor, minthogy a biológia végső soron kémia, a kémia végső soron fizika, a fizika pedig végső soron matematika – nos tehát, akkor nem látom annak akadályát, hogy megfelelő számítástechnikai háttérrel az emberi elmét reprodukáljuk, csak éppen milliárdszor gyorsabbat, hatékonyabbat, mint a sajátunk.

De van itt egy reménykeltő faktor. Az univerzumba matematikailag bizonyítottan bele van kódolva a véletlen. Léteznek olyan események, amelyek teljes bizonyossággal nem jósolhatók meg, a megjósolhatatlanság lényegi tulajdonságuk, a bekövetkezésük valószínűsége a nullától – nem következik be – és az egytől – bekövetkezik – eltér. Lehet, hogy alig kifejezhetően kicsi mértékben, de eltér. Márpedig a számítógép csak a nulla és az egy válaszokat tudja kezelni. Lehet, hogy Isten nem szerencsejátékos, az általa teremtett világ mégis azt játssza.

Ez volna a matematikai mentsvár. De talán van ennél megbízhatóbb is. Hogy a lélek több, mint biológia, kémia, fizika és matematika. Az is, de még valami. Valami, ami, nevezzük így: analóg.

Vegyünk egy példát. Ha egy testet digitális mérlegen lemérünk, soha nem tudjuk meg a pontos tömegét, csak a mérleg által mért legkisebb mértékegységhez legközelebb eső adatot. Ha ezredramm pontosságú a mérlegünk, akkor is csak azt tudjuk meg, hogy a test tömege melyik ezredgramm értékhez esik legközelebb. Igaz, azt könnyen leolvashatjuk, mégsem a valóságot tudjuk meg. Ha analóg, mozgó mutatós mérleggel mérünk, azt pontosan leolvasni bajos – viszont a valóságot mutatja. Lehet, hogy az elme így mér, és így értékel.

Nem tudom, így van-e. Marad a remény és az aggalom.