LÓSZART, MAMA!

Bencsik Gábor: Vágyálmok álmodói 2022. szept. 5.

Balliberális ismerősöm lelkesen számol be a közösségi médiában a legutóbbi ellenzéki tüntetésről. Büszkén írja: ott van mindegyiken. Nem veszi észre, hogy éppen a saját és elvbarátai kudarcáról ad látleletet.

A tág értelemben vett honi ellenzék makacsul elzárkózik az elől a szellemi munka elől, hogy megértse, miért sikeres a Fidesz politikája, és makacsul ragaszkodik ahhoz a vágyálomhoz, hogy

majd valami felhorgadó népharag söpri el a jelenlegi kormányt, helyet csinálva a számukra a hatalomban.

Ez az illúzió minden ötven főt meghaladó létszámú budapesti ellenzéki tüntetés nyomán újra föllángol. Ha pedig ezernél is többen mennek el, a honi ellenzék lelki szemeivel már a kormány közeli bukását látja maga előtt. Tüntetésből pedig nincs hiány, azt a látszatot keltve, mintha valósággal forrongana a főváros.

Kedves honi ellenzék, egyszer végre tessék szíves lenni számolni. Budapesten van fél millió aktív ellenzéki szavazó (tavasszal az ellenzéki összefogásra 465 222 fő szavazott). Ha egy kormányellenes tüntetésen részt vesz ötezer fő (ritkán jön össze ennyi), az az összes ellenzéki szavazó 1, azaz egy százaléka.

Ráadásul az az egy százalék ugyanazokból áll minden tüntetésen. Ugyanazok hallgatják ugyanazt ugyanazoktól.

A valóság meg közben csöndben dolgozik. A vasárnapi időközi önkormányzati választáson, a budapesti III. kerületben a kormánypártok megint egy korábban ellenzéki mandátumot hódítottak el, meggyőző fölénnyel.