
CINK
Bendarzsevszkij Anton: felejtsük el ezt a keretezést, az oroszok nem népszerűek Georgiában!
2024. okt. 28.
Visítoznak a progresszívek, mióta kiderült, nem a Brüsszel-nyalonc ellenzék nyerte a választást Georgiában. A témában megszólalt Szijjártó Péter magyar külügyminiszter is, Bendarzsevszkij Anton biztonságpolitikai szakértő más oldaláról ragadta meg a történetet. Szemle.
Felejtsük el ezt a keretezést Georgiáról, amit a sajtó egy része egy-két éve kezdett sulykolni, és Magyarországon is boldogan felkapták, belpolitikai vonatkozásokat próbálva meglátni benne. A sugallt keretezés a következő: van egy még épp hogy földrajzilag Európához tartozó (de kulturálisan és történelmileg annál inkább) ország, Georgia, ahol a hatalmat immár 12 éve egy csúnya politikai erő birtokolja. A Grúz Álom a narratíva szerint oroszbarát, lepaktáltak Moszkvával az emberek európai választásával szemben, és most keményen elnyomják a lakosságot. Sajnos a legtöbben jó, ha évente egyszer vagy kétszer olvasnak valamit Georgiáról, és könnyű elfogadni a média állításait olyanoknak, amilyenek:
feketének és fehérnek.
Csak hogy Georgiában alapértelmezés szerint nem lehet oroszbarát egyetlen egy politikai erő sem, ha így keretezi ezt a nemzetközi média, ha nem (nyilván nem magától, hanem a grúz ellenzéki tálalást is használva).
Georgia az az ország, amely csak az elmúlt közel száz évben legalább négyszer csapott össze az oroszokkal, és ebben sok a hasonlóság Ukrajnával. 1920-ban a függetlenedett grúz államot a függetlenedni próbáló Belaruszhoz és Ukrajnához hasonlóan a Vörös Hadsereg zúzta szét néhány hét leforgása alatt (a grúz halottak számát ezen rövid időszak alatt is 8-10 ezer fő közé teszik). 1989. áprilisában a grúzok ismét próbálkoztak a függetlenséggel, de a közép-európai országokkal szemben nekik nem sikerült: a szovjet hatalom valóságos vérfürdőt rendezett Tbiliszi utcáin. A Szovjetunió szétesése után függetlenséget nyert ország aztán rögtön egy polgárháború közepén találta magát 1991-1993 között, amelyben az oroszok az abházok és oszétok mellé álltak a központi hatalommal szemben. A háború két befagyott konfliktust, és orosz »békefenntartók« állomásoztatását eredményezett Georgia nemzetközileg elismert területein. Az ország a szovjet múltat véglegesen 2003-ban tudta lerázni, amikor a rózsás forradalom következtében Miheil Szaakasvili került hatalomra. Majd 2008-ban már Szaakasvili alatt történt a poszszovjet térség első modernkori háborúja Oroszországgal. Az ötnapos háborúnak grúz oldalon végül 412 halottja lett, és nem sokon múlt az sem, hogy Oroszország nem masírozott be Tbiliszibe. Sokak szerint a Nyugat ekkori gyenge reakciója (helló Obama adminisztráció) eredményezte Putyin felbátorítását és Ukrajna megtámadását 6 évvel később.
Történelem lecke vége. Georgiában nem népszerűek az oroszok, maradjunk ennyiben.
A 2024-ben készült kaukázusi barométer szerint a grúz lakosság kétharmada (pontosabban 69%) az ország elsőszámú ellenségének Oroszországot látja. Mi több, ez a szám évek óta folyamatosan emelkedik. 2017-ben 40% tekintett Moszkvára, mint elsőszámú ellenségre. 2019-ben 49%. 2021-ben 66%.
És komolyan el tudja hinni valaki, hogy ekkora oroszellenes számok mellett a jelenlegi kormánypárt, Grúz Álom hatalmon tudna maradni, ha oroszpárti lenne?
-
A teljes írás ITT olvasható!

Piros 7es
