Bese Gergő atya: Isten nem hagyja magára az elhintett gondolatokat, a szívünkbe ültetett szeretet magjait 2024. jún. 17.

"Évközi 11. vasárnap Jézus példabeszédben az Isten országáról beszél. Hasonlít az elvetett maghoz, mely tőlünk teljesen függetlenül növekszik, kalászt hoz, majd bőségesen szemet a kalászban. Az Isten gondviselése segíti a növekedését és látható az eredmény.

Egy másik példabeszédben Jézus a mustármaghoz hasonlítja az Isten országát. A világ legkisebb magja, mely földbe hullva hatalmas fává növekszik, mely sok madárnak, állatnak otthona lehet. Nagysága éppen egyszerűségében rejlik. Pici és jelentéktelen, de Isten terve szerint övé az elsőség. Szerényen, csendben, a világ szemében jelentéktelen módon válik megkerülhetetlenné. Sőt nem csak önmagáért él, hanem másoknak is hajlékot, árnyat nyújt.

Mindkét elbeszélés arról tanúskodik, hogy Isten nem hagyja magára az elhintett gondolatokat, a szívünkbe ültetett szeretet magjait. Igéjével táplálja azokat, hogy életre keljenek és bő termést hozzanak. Ezért is fontos a Szentírás ismerete, annak életünk részévé válása.

A Biblia tanítása irányba állít, segít leküzdeni a kétségeket, tisztán és egyértelműen adja át Isten üzenetét.

Gyakran érezhetjük úgy, hogy mindaz, amit teszünk gyenge és elégtelen a környezetem vagy a világ problémáinak megoldásához. De egy pillanatig se aggódjunk, mert ha elképzelésünk illeszkedik Isten munkálkodásába megsokszorozza az erőnket. Teszi úgy, mint a csodálatos kenyérszaporításnál. Öt kenyér és két hal jött össze, mindenki oda adta azt a keveset, amilye volt, és a csoda megtörtént. Több ezer ember lakott jól és még maradékot is szedtek össze.

Nem elégséges mennyiséget adott, hanem bőséggel!

Isten minden magnak megadja az esélyt, hogy éljen, és beteljesítse küldetését. De az emberre, azaz rám is szükség van a sikerhez. Nekem is tennem kell, hogy a béke, a szeretet, a jóság, a türelem, a kitartás, az irgalom magja növekedjék a szívemben és terebélyes fa legyen belőle, mely másoknak is biztonságot nyújt.

Ma a háborúk, népírtások, üldöztetések idején nem lehetünk kicsinyhitűek abban, hogy imádságaink meghallgatásra találnak, amikor a békéért esedezünk. Az én porszemnyi imádságom hozzá adódik a többi porszemhez, mely sziklává, heggyé növekszik és válik láthatóvá, megkerülhetetlenné. Minél keményebb a kő, annál ellenállóbb a természet viszontagságainak, és évmilliókkal később is hirdeti az Úr csodálatos tetteit.

Legyen hitünk és Istenbe való bizodalmunk sziklaszilárd és akkor a bennünk lévő magocska bőséges termést hoz!