MAGYAR KÁRTYA

Betelt a pohár 2023. jan. 19.

Nehezen vádolható azzal Magyarország kormánya, hogy hevesen reagálna, netán türelmetlen lenne a szomszédaival azok túlkapásai kapcsán. Szlovákia nemrégiben kinevezett külügyminisztere, Rastislav Káčer rövid hivatali ideje ellenére egészen slotai magasságokba (mélységekbe?) emelkedett, amivel méltán váltotta ki Menczer Tamás rosszallását. 

Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára a Facebookon küldte vissza a hápogó Káčert a kacsaólba tisztességes megnyilvánulások mezejére. Teljességgel érthető Menczer Tamás reakciója, ugyanis Magyarország minden körülmények között partnerként tekint az északi szomszédjára, barátságról rendszeresen biztosítja olyan beruházásokkal, melyek valójában Pozsony kötelességei lennének:

beruházások a déli régiókban, műemlékek felújítása, Ipoly-hidak ügyének intézése és a nagyobb önrész bevállalása révén. 

Olyan apróságokról nem is beszélve, mint a két ország energiaellátásának összekapcsolása, netán a migránsok feltartóztatása Magyarország déli határain. Szlovák drukkerek bátran ellátogathatnak bármelyik magyarországi mérkőzésre, atrocitástól nem kell tartaniuk, amíg nem provokálnak. (A Fradi-Slovan meccset hagyjuk, annak van előzménye!) Ugyanúgy senkit nem ér inzultus az utcán, ha az anyanyelvén szólal meg. 

Ilyemit hőn szeretett Szlovákiánkkal kapcsolatban nem állíthatunk teljes magabiztossággal, sőt. 

Implicit módon mi, felvidéki magyarok folyamatosan a céltábla közepén vagyunk, intézményeink, iskolahálózatunk, de még anyanyelvünk is állandó veszélynek van kitéve, illetve a többségi nemzet szemében annak van bemutatva. Másodrendű állampolgárként élünk, jó esetben csak nem vesznek rólunk tudomást, rosszabb esetben verbális vagy tettleges bántalmazásnak vagyunk kitéve. 

Attól, hogy erről nem ír a napi sajtó, még mindannyiunkat ért emiatt már valamilyen atrocitás a magyarságunk miatt. 

Ne legyünk naivak, ha úgy hozná a történelmi helyzet, minket is a Duna túloldalára löknének, ahogy azt több ízben is megkísérelték a második világháborút követően, majd évtizedeken át a megfélemlítés eszközével az asszimiláció révén igyekeztek eltüntetni minket.

Rastislav Káčer hiába kacérkodik primadonnaként, épp a mai ENSZ-et felsz*pó nyilatkozatából világlik ki leginkább az a kisstílű, olcsó, gyáva attitűd, melyet nyugodtan nevezhetnénk káčerkedésnek is: csak akkor nagy a szája, ha egy nagy tesó mögéje áll. Onnan mer csak ugatni, vagyis hápogni. 

De ha a szűkös szellemi képességein átlépve gondolkodni próbálna, belátná, hogy a magyarok nem az ellenségei sem a Duna innenső, sem a túlsó oldalán. 

Magyarország roppant türelmes állam, de egyszer ez a türelem is elfogy. Szlovákia jobban tenné, ha a hejszlovák zsebnácijait visszaküldené a történelem szemétdombjára és végre magabiztos, a saját valódi értékeire büszke szlovák embert ültetne a nemzetközi kapcsolatok élére, aki nem olcsó parasztvakítással, hanem a kapcsolatok építésével próbálná az ország érdekeit szolgálni.

Menczer Tamás bejegyzése alább olvasható. Nehéz vele vitába szállni.

Több tiszteletet a magyaroknak!

Nyitókép: Magyar Nemzet