AMMARHA!

Bezzeg mint(h)a ország 2022. okt. 28.

Talán Andersen, a nagy dán mesemondó sem hazudott volna nagyobbat azoknál, mint akik a létjogosultságára és szükségességére hivatkozva megalapították egykoron, 1918. október 28-án az egykori, mára már csak a mesékben élő, hol volt hol nem volt Csehszlovákiát.

Rövid léte alatt, melyet Kis Anti irányított meg Masaryk, vagy holnap is, egyszer még kínkeservesen összetákolták a kommunisták, hogy kiszolgálja a világ dromedárjait, mely alatt egybesültek az eszmék, ám végül is oda került, ahová való, a történelem szemétdombjára.

Ami maradt belőle, az sem ér sokkal többet. Ott folytatták, ahol abbahagyták. Békés szétválasztását a csehek ünnepelték jobban, akik mondjuk meg őszintén, a szlovákoknál csak a magyarokat utálták jobban, vagyis az ,,uhorokat”, aminek a nevét valószínűleg az uborka görbületére hasonlító országukból következtették ki.

Az egykori békés ország szétválasztás példáját egyesek lázálmaikban, vagy esti partizán tüzek gyújtásának romantikája alatt, még Nobel-békedíjra is felterjesztették volna, ha lett volna akkoriban olyan barom, mint később, amikor a Barack Obama nevű tömeggyilkos megkapta ezt a díjat, hogy odaítélje azt a Mečiar nevű 3/3-as állami besúgónak.

Ennyi talán elég is lenne felvezetésnek, bár ez a téma olyan, mint az univerzum sötét lyuka, nemcsak a fényt, de az értelmét is elnyeli.

Az egykori báb ország, és a hatalmi békekonferenciák hatalmi döntései következtében sebtében ellopott területek romjaira épülő, Tátra alatti kistigris, ahogyan önmagukat nevezték, mára házi macskává szelídült, nagyjából macskányi befolyással a világpolitikára.

Nemcsak történelme során csapódott mindig azokhoz, akiktől remélt valamit, vagy éppen árulta el őket, a várt, bármilyen haszon fejében, de a jelene is ugyanaz.

Bár Hitler csatlósaként látta meg a napvilágot először a Tiso-féle fasiszta bábállamként, és elsőként küldte halálba is, kemény német márkákat fizetve az elszállításukért, az itt élő zsidóságot, még akkor is hajlandóságot érzett a mások feletti ítélethozatalra, amint azt rövid történelme során ma is teszi.

Gyakran szájukra veszik ma is történészek a Horthy-féle Magyarországot, mint Hitler kiszolgálóját, pedig a Horthy Magyarországa az utolsó percig, amíg megtehette, megtagadta Hitlernek a területén élő zsidóság deportálását, amit végül is csak a nyilas hatalomátvétel, és nem Horthy tett lehetővé, mégis ők nyomják a magyarokra ezt a bélyeget.

A helyzet mára sem változott. Ugyanaz a narratíva, csak most egy másik globalista hatalomnak a hátsójából kandikál ki a lábuk.

Ebben a ,,bezzegországban” bírálják egyre többször Magyarországot, többek között a liberális házi csőcselék, a PS homokozó tagozatában, és példának okáért a magyar parlament által elfogadott gyermekvédelmi törvényt támadják, amelyet kirekesztőnek tartanak.

Európában is általános bírálat éri Magyarországot, mert nem áll ki a melegházasság és az LMBTQ-közösség piedesztálra emeléséért, és e helyett a kormány a magyar családokat, fiatalokat, egyházakat támogatja.

Annak ellenére, hogy ez így van, és Bezzegszlovákia, mint a minta fagyinyaló országa Európának, mégis mit ad Isten, nem Magyarországon, hanem éppen ebben a példaértékű EU-s lojalista, lakáj bagázsban történt nemrégiben egy kettősgyilkosság, melynek motivációja éppen az volt, hogy a megtámadott fiatalok az LMBTQ-közösséghez tartoztak.

Tegnapi hír, hogy Nyitrán megtámadtak egy szintén LMBTQ-közösséghez tartozó fiút, aki kórházba került. Valami itt nincs összhangban a valóság, és az ország imázsát tápláló globalista csicska propaganda között.

Hiába tehát a bizonyítási kényszer, a mint(h)a ország részéről, más a valóság, és más az a prezentáció, amit eladni próbálnak a globalista elitjük felé.

A másik kiemelt téma, amiben igencsak elmarasztaló véleménnyel vannak a liberálisok a Tátra alatt, az a magyarországi média és szólásszabadság, ami már szinte a diktatúrákat idézi szerintük, és ennek ad hangot az egykori kommunista napilap köré szocializálódott, vagy a hajnalhasadás utáni napfelkelte első sugaraiból kikelő, majd Napra szálló, magyar nyelven is kommunikáló, a Soros ideológiát jó pénzért kiszolgáló felvidéki magyar sajtó egy része is.

Milyen érdekes ez a diktatúra-vád, de a tény az, hogy mégis Szlovákiában gyilkolták meg Ján Kuciak tényfeltáró újságírót és menyasszonyát, politikai megrendelésre, vagy netán másra, és nem Magyarországon, az általuk oly sokat bírált orbáni diktatúrában.

Hiába a liberális vergődés, amelyben napi szinten, szinte már kínos hűségeskük keretében prezentálják a birodalmi elit felé, hogy mennyire támogatják ezt a szivárványos vonalat, a helyzet az, hogy a szlovák társadalom, amelyet a magyar kormánnyal ellentétben, nem mernek megkérdezni ezekről a kérdésekről, egészen mást gondol erről.

De még a szlovák hongatyák és honlehányok is, mert Szlovákia egyelőre nem vezeti be az azonos nemű párok közötti élettársi kapcsolat lehetőségét.

A pozsonyi parlament 130 képviselője közül csak 50 támogatta az ellenzék által benyújtott, az LMBTQ-jogok megerősítését célzó javaslatot, amely lehetővé tette volna számukra a közös ingatlanszerzést, az egymás utáni öröklést, hozzáférhettek volna egymás egészségügyi adataihoz és élettársuk halála után özvegyi nyugdíjban részesülhettek volna.

Ennyi a valóság.

És persze sorolhatnám még a V4-ek szétverésére tett igyekezetüket, vagy az EU-s pénzek megvonását magszavazó szlovák képvislelőket, a kormányfő támogatásával, amellyel szintén csak a saját hasznukat szolgálják, de amint csak egy cseppnyi előnyt is vélnek felfedezni a folyton változó európai politikai szelek irányából, rögtön váltanak.

Ilyen sunyi, kétszínű és képmutató politikája kevés országnak van Európában, talán csak a Románok előzik meg őket, akik a NATO bázisokról titokban kilopott üzemanyag mennyiségétől függően Európaiak, vagy Balkániak.

Ahogyan Kis Anti mondaná: Csípás sólyomnak nem lesz galamb a fia!

Hrubík Béla