AMMARHA!

Bizarr szórakozási formák a múltból 2025. aug. 23.

Mint ismeretes, a történelemkönyvek lapjait nemcsak hősök és hősies cselekedetek ékesítik. Vannak azon kevésbé forgatott oldalai is, amelyeken bizarr és elvetemült szórakozási formák kaptak helyet. Olyanok, amelyekről ma már nehezen hisszük el, hogy valaha teljesen természetesek, sőt, kimondottan divatosak voltak.

Az alábbi tényleges történelmi gyakorlatok bepillantást engednek abba, miféle „mulatási formákkal” szórakoztatták magukat és másokat a múlt századok polgárai.

Egy igazi múmia „unboxingolása” a haverokkal

A múmiák kicsomagolása valóságos társasági eseménynek számított a 19. századi Angliában. A tehetős britek Egyiptomból hozattak maguknak múmiákat, hol teljesen legálisan, hol pedig a feketepiac lehetőségeit kihasználva. Ezeket a holttesteket egyfajta szenzációként mutatták be vacsorapartikon, ahol az est fő attrakciója a kicsomagolásuk volt.

A vendégek borsos belépődíjat fizettek, hogy tanúi lehessenek egy több ezer éves emberi test meggyalázásának, noha akkortájt még nem különösebben érezték erkölcstelen tettnek. Az eseményeket sokszor orvosok vagy „tudósok” vezették, akik a feltárt test részeit kommentálták a szenzációra éhező nézőközönségnek.

Rasszizmus kirakatban

Bár szinte sci-fibe illő elképzelés, a 19. és 20. század fordulóján Amerika és Európa néhány országában rendkívül népszerűek voltak az úgynevezett „emberi állatkertek”, amelyek pontosan azt takarják, amit már a nevük is sejtet. Kolonizált területekről származó, főként afrikai, óceániai és észak-amerikai őslakosokat „mutogattak” állatkerti ketrecekben, hagyományos öltözetbe bújtatták őket, és művi tájakat fabrikáltak köréjük.

A legismertebb példái az emberiség ezen szégyenfoltjának a belga Antwerpenben és a francia Vincennes-ben rendezett kiállítások voltak, ahol milliók jártak a „vadak” csodájára.

Nyilvános kivégzések után idilli családi piknik

A kivégzések egészen a 20. századig népszerű tömegrendezvénynek minősültek. A guillotine-forradalom után Franciaországban a „végső csapás” látványa közösségi élménnyé vált, amelyet piknikkel, ünnepléssel és bizarr szuvenírek (például véres zsebkendő) begyűjtésével illett megünnepelni. Az utolsó nyilvános guillotine-os kivégzést Franciaországban tartották 1939-ben, a legutolsó francia nyaktilós kivégzésre pedig 1977-ben került sor.

Elmegyógyintézet vagy vidámpark?

A 18. és 19. században az elmegyógyintézeteket nemcsak az elmeháborodottak gyógyítására működtették. A londoni Bethlem Royal Hospital szombatonként belépődíj ellenében nézőközönséget is fogadott, akik a bentlakó páciensek viselkedésén szórakozhattak. Egyesek pénzérméket dobáltak, hogy cselekvésre buzdítsák az ott lakókat, míg mások hangosan nevettek vagy épp fényképeztek.

A kórház Anglia első elmegyógyintézete volt, ahol évtizedeken keresztül embertelen körülmények uralkodtak. A „Bedlam” becenév idővel a káosz és őrület szinonimájává vált az angol nyelvben.

A múlt szórakozási formái gyakran többet mondanak el egy korszak értékrendjéről, mint a hivatalos tankönyvek. Talán érdemes lehet elgondolkodnunk: vajon mai szokásaink közül melyekre néz majd hasonló megdöbbenéssel az utókor?

(Fotók: Pixeles aki, Humán Zips Wikipédia, History.com)