ITT A PIROS, HOL A PIROS

Bognár Zsolt: Csökkentsük a percenként vehető légzésszámunkat a béke érdekében 2022. júl. 2.

Szivárognak a hírek, hogy Európa végtelenül „PC” régióinak egyes országaiban a lakossági energiafelhasználás csökkentését tervezik. Arról nem szól a fáma, hogy az őshonos bennszülöttek – ha egyáltalán vannak még olyanok – vérnyomása a hír hallatán hány százalékkal emelkedett azonnal, de hogy legalább a triplájára, arra mérget vehetünk. Mindezt az oroszok mielőbbi térdre kényszerítésének szándékától vezérelve találja ki valamelyik megfelelési kényszeres, végtelenül okos, de a középiskolában matematikából felmentett európai „szakértői” stáb.

Elismerem, hogy akár jól is hangozhatna a nadrágszíjhúzás szándéka – amely a helyzet kezelése mellett egy kalap alatt a „zöld” gondolatot is szolgálná –, ha a világ nyugati fele, sőt, igen sok keleti ország is nem lenne rabja a fogyasztói társadalom „nagyszerűségének”, és annak élvezetéből visszalépni egy jottányit sem szeretne.

Kíváncsi lennék 2022–2023 fordulójának téli hónapjaira, különös tekintettel például a jólétükbe beleájult francia, német és holland polgárokra. Azokra, akik eddig a luxuskategóriájú BMW és Mercedes gépjárműveiket is fűtött garázsban tartották, hogy a nappalijaik közepén meggyújtott, az erdőn szedett rőzse harmatos melegénél vacogva hogyan foglalják majd imáikba a brüsszeli nagyokosokat, élükön a „nagytiszteletű” Frans Timmermans „spórolási biztossal.”

Feltételezem, hogy a saját bőrükön történő megtapasztalásuk keserű szájízével igen-igen gyorsan elküldik majd a „Franc”-ba és nemcsak őt, de vele együtt a folyamatosan okoskodó uniós bagázs egészét.

Írásom címéhez hűen az értelmetlen, megvalósíthatatlan, egyebekben hasztalan javaslatok tekintetében én is élnék néhánnyal.

Az első

Az emberek 12-20/perc átlagos lélegzetvételi számát globálisan csökkenthetnénk 5-8 levegővétel/perc közötti értékre. Közel 8 milliárd emberrel számolva ilyen formában jelentős szén-dioxid-megtakarítást érhetnénk el. Az állatvilág hasonló megrendszabályozása – beleértve az alul távozó gázaik csökkentésének projektjét – sajnos még csak a kidolgozás kísérleti stádiumában áll.

Mostanra már megtörtént a német és Új-Zélandi kutatók által szarvasmarhafélék részére kikísérletezett és megépített, a toi-toi WC-hez hasonlatos mellékhelyiségek üzembe helyezése. Az számomra ugyan kérdéseket vet fel a projektet illetően, hogy az állatok által használt WC-k ajtaján milyen jelzések fogják majd elirányítani a csorda „hím és nőnemű” egyedeit, és lesz-e gendersemleges WC is a magát tehénnek érző bikának, vagy fordítva.

A második

Koplaljunk, hiszen a rendszeres étkezés megvonása rövid távon azonnali élelmiszer-bőséget hozhatna világszerte, ami jelenünk gyakori áruhiányát lenne hívatott kompenzálni. Ellenben a szabály következetes betartása esetén hosszabb távon teljességgel garantált az alultápláltságból fakadó globális népességcsökkenés demográfiai modellje.

A harmadik

Lavírozzuk magunkat vissza a pattintott kőkorszakba, ahol gáz-, áram- és vízfogyasztásunk kifizethetőségéhez – közüzemi szolgáltatók hiányában – még Orbán Viktor rezsicsökkentésére se lesz szükség.

Ez esetben a folyékony energiahordozókról könnyedén lemondhatunk, hiszen technikai forradalom híján a Frédi- és Béni-féle lábbal hajtós Maseratikba és Ferrarikba benzinre se lesz szükség, csupán edzett és erős vádlira a pedál tekeréséhez.

Fentiek megvalósulása esetén a szén-monoxid-kibocsátás azonnali nullára redukálódása a legkényesebb klímacélt is teljesíteni fogja. /

(Miközben Greta Thunberg széles mosolya örömében kétszer körbe ér a fején.)

A negyedik

A hazánkra háruló, nemzeti hatáskörbe tartozó feladatokról kijelenthető, hogy az ellenzékünkre évente feleslegesen fordított kormányzati szellemi „energia” más területekre történő átcsoportosításával és hatékony felhasználásával akár az egész Paks II. beruházás jövőben megtermelt „energiájától” eltekinthetnénk.

Fekete-Győr András napelem-kollekciójának – mint tartalék atomerőműnek – a biztonság kedvéért azért bevetésre készen kell állnia, valamint a saját tengelye körül havonta egyszer körbeforduló, zöld „energiabányát” jelentő magyarországi szélturbinalapátok gigateljesítményének is.

Félretéve az iróniát, azt gondolom, hogy természetesen bármely háború messze többet visz, mint amit hoz, és itt legelső helyen az értelmetlenül elvesztegetett emberéletekre gondolok. Mégis, ha lehet, akkor egy kicsit körültekintőbben járjanak el mindannyiunk érdekében azok, akik a háború vállalhatatlan szörnyűségei közepette közel 750 millió európai ember sorsáról hoznak nap mint nap életpárti, de jelenünk ismeretében inkább kezelhetetlennek tűnő káoszt és bizonytalanságot eredményező uniós döntéseket.