LIBERNYÁKULUM

Boris, a komisz 2025. okt. 15.

Brit tudósok megállapították, hogy a brokkoli akkor a legfinomabb, ha elkészülte előtt közvetlenül egy perccel kicseréljük rántott húsra. Valahogy így van ez a nyugat-európai vezető politikusokkal is: közvetlen megválasztásuk előtt egy perccel egyszerűen le kell őket cserélni egy lóra.

Nincs ebben semmi meglepő. Már az ókori rómaiak is próbálkoztak ezzel, hiszen Caligula római császár – aki köztudottan őrült volt, ezért is lett császár – annyira szerette lovát, Incitatust, hogy konzullá akarta kinevezni. Végül ez nem történt meg, pedig micsoda megismételhetetlen lehetőség lett volna egyszer az életben kipróbálni, vajon egy ló is megfelelhet-e politikusnak.

Pedig a szenátorrá tett lovak sokkal hasznosabbak lennének most az európai politikában, mint a lóvá tett szenátorok – vagy éppen a lóvá tett köznép.

Ha már a brit tudósoknál tartunk, talán arra, a napokban kirobbant botrányra is adhatnának valamiféle receptet, hogy miként kellene eljárni a korrupt politikusokkal – most konkrétan Boris Johnsonnal, volt brit miniszterelnökkel –, aki a The Guardian szerint állítólag egymillió font kenőpénzt kapott az orosz–ukrán háború kitörésekor az egyik fegyverlobbistától, hogy rávegye az ukrán bárzongoristát, ne kössön békét az oroszokkal, mert akkor nem lesz biznisz.

Hogy vitt-e magával az aktatáskájában Kijevbe a lobbisták ajándékaként Zelenszkijnek is valami tejbe aprítani valót útjai során, arról nem szól a hír. De hát milyen álhírgyártók és orosz propagandisták lennénk, ha még ezt sem feltételeznénk?

És lám: akár vitt, akár nem – béke nem lett. Meghalt több mint egymillió ember, a fegyverbiznisz soha nem látott méreteket öltött, és hasznot hozott, hoz a mai napig is a fegyvergyáraknak és az azokat finanszírozó bankároknak.

Hogy ez a Boris Johnson nevű brit tömeggyilkos hogyan tud reggelente a tükörbe nézni, azt nem tudom – egyet viszont igen: aki még mindig azt hiszi, hogy ez a háború valóban csak a „gonosz” orosz Vlagyimir Iljics (rasz) Putyin egyedüli műve, az vagy nagyon hülye, vagy nagyon téved, vagy európai uniós vezető politikus.

Ideje felkelni az üvegkoporsókból, és felébredni a Csipkerózsika-álmainkból, és észrevenni, hogy az emberiséget – meg az Európai Unió polgárait is – az orruknál fogva vezeti az EU, szintén velejéig korrupt, háborúból, vagyis mások halálából és nyomorából, meg persze a mi befizetett adónkból és az arra felvett, soha vissza nem térítendő hitelekből nagyon jól, mondhatni világszínvonalon élő vezetői sleppje.

Mindenesetre siettetni kell a világvégét, mielőtt eléri a Földet a 3I/Atlas nevű idegen űrhajó, mely, ha ideér, bizonyára szintén világvégét okoz. Akkor inkább már mi okozzuk meg magunknak – nehogy az UFO-k.

A minap jelentette a Rádió Jereván, hogy Szlovákiában felütötte a fejét az aranydrágulás. Később némiképp módosították a hírt: nem Szlovákiában, hanem Dél-Szlovákiában, és nem aranydrágulás, hanem aranysárgulás – de hát kicsiségekre ne adjunk! Fő, hogy dőljön a lé. Meg az arany. Meg a Nobel-díj.

Bizonyára mindenki örömmel nyugtázta, hogy Kertész Imre után ismét van magyar irodalmi Nobel-díjasunk: Krasznahorkai László személyében. Persze az ne szegje senki kedvét, hogy a friss, Nobel Alfréd örökségének következtében milliomossá vált író éppen azt nyilatkozta egy svéd lapnak (bizonyára rosszul fordították), hogy szégyelli, hogy magyar, és hogy az ország – hacsak nem Svédországra gondolt – tele van bolondokkal.

Ez persze nem akadályozta meg őt abban, hogy a „bolondok” által befizetett adókból, az elmúlt évtizedekben bizonyára jogosan megítélt szakmai elismerések után – mint a Kossuth-díj, a Magyarország Babérkoszorúja díj vagy a József Attila-díj (meg még sok egyéb más) – felvegye az azokkal járó tiszteletdíjakat. Mert hát élni is kell valamiből. És ez nem olyan, mint a bolondok aranya – hanem valódi.

De ne legyünk elfogultak, mert azt is nyilatkozta, hogy ha nem ismerné a magyar nyelvet, akkor is ezen a nyelven szeretne írni. Hát, a zsenik – pláne, ha muzsik – bizony furcsa szerzetek. Maradjunk is ebben.

Egyszer Gorcsev Iván is elnyerte a fizikai Nobel-díjat – bár nem tudom, magyarnak számít-e –, és az igazsághoz erősen hozzátartozik, hogy ezt nem tudományos furmányossága okán, hanem simán a makaó nevű tiltott szerencsejátékon tette. Nos, a Rangoon teherhajó huszonegy éves matrózaként Nobel-díjasnak lenni nem kis dolog, de legalább tisztességes. 

Hiszen Gorcsev Iván e magas rangú díj elnyerése után sem a hajó kapitányát, sem a vele szolgáló matrózokat nem nevezte bolondnak, és még csak nem is szégyellte, hogy velük szolgált e bizonyára szebb időket is megélt hajón – pláne nem azt, hogy valójában tényleg Gorcsev Ivánnak hívták.