A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Bcc5aeed330047738f3b30c8b1f9869e

Boris Johnson írása a brit királynő halálára 2022. szept. 10.

Ez a hazánk legszomorúbb napja. Mindannyiunk szívében ott a fájdalom Királynőnk eltávozása miatt, egy mély és személyes veszteségérzet – sokkal erősebben, mint amilyet talán vártunk.

Ezekben az első, sötét pillanatokban, tudom, hogy emberek milliói álltak meg, hogy Erzsébet Királynőre gondoljanak, a ragyogó fényre, amely végleg kihunyt.

Olyan időtlennek és csodálatosnak tűnt, hogy, attól tartok, azt kezdtük hinni, mint a gyermekek, hogy ő egyszerűen tovább és tovább él.

A gyász hullámai körbejárják a világot, Balmoraltól – együttérzésünk a Királyi Család felé – messze túl a hazánkon, végig a nagy Nemzetközösségen, amit annyira becsben tartott és ami annyira becsben tartotta őt.

Természetes az ember esetében, hogy csak a veszteség valóságában szembesülünk azzal, hogy mi is veszett el. Csak most kezdjük felfogni, mennyi mindent jelentett ő számunkra, mennyi mindent tett értünk és mennyire szeretett minket.

Ahogy a hiányra gondolunk, amit maga után hagyott, megértjük azt az alapvető szerepét, amit betöltött,

önzetlenül és nyugodtan megtestesítve hazánk folyamatosságát és egységét.

Mély bölcsességére és történelmi tudatosságára gondolunk, és kimeríthetetlennek tűnő, ám alulbecsült kötelességtudatára. Könyörtelennek érezhette napirendjét, de ezt soha nem mutatta ki: kisebb és nagyobb események tízezreire hozta el mosolyát, melegségét és kedves humorát – és páratlan hetven éven keresztül terjesztette ezt a varázslatot királyságában.

Ez hazánk legszomorúbb napja, mert egyedi és egyszerű hatalma volt ahhoz, hogy boldoggá tegyen minket. Ezért szerettük őt.

Ezért gyászoljuk Nagy Erzsébetet, történelmünk leghosszabb ideig szolgáló és sok tekintetben legjobb uralkodóját.

Az egyik legnagyobb teljesítménye az volt, hogy nem csak modernizálta az alkotmányos monarchiát, de olyan trónörököst nevelt, aki bőven igazolhatja örökségét, és akinek saját kötelességtudata édesanyja és hazája legjobb hagyományait követi.

Lehet, hogy hangunk el-elcsuklik a szomorúságtól, de önbizalommal mondhatjuk azokat a szavakat, amiket több mint hetven éve nem hallottunk ebben az országban:

Isten óvja a Királyt.

mandiner.hu