AMMARHA!

Botswana nem szarozik: elefántokkal árasztják el Berlint és Londont! 2024. ápr. 12.

Nem akármilyen fenyegetést kapott Berlin az afrikai országtól. Botswana elnöke márciusban Londont is megfenyegette – írja a Magyar Nemzet. 

Hol vannak már azok az idők, amikor bombázással, háborúval fenyegetőztek az egyes országok, netán nagykövetek visszahívásával, a másik fél állampolgárainak kitiltásával? Botswana elnöke, Mokgweetsi Masisi azzal fenyegette meg Berlint, hogy húszezer elefánttal árasztja el Németországot, ha a Bundestag korlátozza a vadásztrófea-importot. Márciusban az afrikai ország Londont is megpróbálta eltéríteni a behozatali tilalom meghirdetésétől, igaz, a brit kormányzatot „csak” tízezer elefánttal fenyegette. 

Az angol és a német parlamentekben folyó vitákban természetvédők érveltek azzal, hogy a trófeavadászat életképes alternatívák nélküli tilalma veszélyezteti a biológiai sokféleséget és károsítja a helyi közösségeket. 

Az importtilalom kritikusai azzal érveltek, hogy a tervezet figyelmen kívül hagyja az afrikai országok aggodalmait, a közösségek természetvédelmi szakértelmét, és kérdéses a mögöttes elgondolás tudományos hitelessége. 

Bill Wiggin konzervatív képviselő rámutatott: az afrikaiak megdöbbentőnek találják, hogy a brit politikusok nem törődnek az állatok által fenyegetett életekkel, dühösek az erényeskedő javaslatok miatt, amelyek nélkülözik a tudományos hitelességet, és megtagadják a tényeket. Idézte a namíbiai környezetvédelmi miniszter, Pohamba Shifeta brit kollégájához írt levelét is, amelyben elítélte a törvényjavaslatot, mint a neo­kolonializmus felé tett regresszív lépést: 

Az ön törvényjavaslata azt sugallja, hogy az ön ítéletei felülírják meglátásainkat és szakértelmünket.

A britek a reakciók ellenére is megszavazták az importtilalomról szóló törvényjavaslatot, hatalmas pofont adva az afrikai környezetvédelemnek.

Elefántügyben a legfontosabb ország Botswana, itt él a világ legnagyobb populációja, a becslések szerint több mint 130 ezer állat, ami a világ agyarosainak egyharmadát teszi ki.

Ez nagy kihívás a helyieknek: gyakoriak a konfliktusok az emberek és a vadállatok között, romlik a környezeti állapot, mivel az elefántok nagy területet foglalnak el, és jelentős mennyiségű növényre és vízre van szükségük. Az elnök szerint az elefántcsordák eltapossák az embereket, elpusztítják az otthonokat és a termést. Az elefántok tehát hasonló problémákat okoznak, mint újabban a medvék Szlovákiában. 

A brit és a német atyáskodás ellenére Botswanának van elefántkezelési terve. A program része például egy elefántcsontkészlet-kezelő rendszer is, amely biztosítja az agyaranyag józan használatát. Része az állatok védelme és a bűnüldözés, ember–elefánt konfliktuskezelés, az élőhelyek kezelése.

Az ország együttműködést kötött a szomszédos államokkal, Namíbiával, Angolával, Zambiával és Zimbabwével, hogy a térség elefántállományát egyetlen összefüggő populációként kezeljék, és integrálják a vadgazdálkodást az egyes közösségek gazdálkodásába.

Az afrikaiak tudják, hogy kell megóvniuk elefántjaikat, de ehhez szükségük van az európai segítségre is. Nem kioktatásra, hanem azokra a vadászokra, akik turistaként érkeznek és tekintélyes pénzt hajlandók fizetni egy-egy trófeáért. 

Ebben a helyzetben jelentette ki Mokgweetsi Masisi, hogy a vadászat korlátozása gazdasági károkat okozna az afrikai közösségeknek az elefántok számának robbanásszerű növekedése miatt. Szerinte Afrika fizeti meg az árát annak, hogy megőrizzék ezeket az állatokat a világnak. És ebben nem szabad akadályozni őket.

A jóemberkedő egykori gyarmattartóknak tehát alaposan magukba kell nézniük, illetve át kell értékelniük az eddigi viselkedésüket, különben olyan új afrikai migránsokkal kell szembenézniük, amin nem segít a willkommenpolitik.

Forrás: Magyar Nemzet, P7
Nyitókép: Shutterstock