LIBERNYÁKULUM
Brüsszelben megszavazzták: nemcsak a nők szülhetnek
2026. febr. 16.
Ma már kimondottan nehéz úgy belekezdeni egy cikk megírásába, hogy „Brüsszel” szót tartalmazó mondatokba ne kerüljenek bele ilyen-olyan formában a „hülye”, „elmebeteg”, „nem normális” szavak. Pedig a Jóisten látja a lelkünket, mi nagyon szeretnénk már végre jót írni az Európai Unióról és annak vezetőiről.
De nem engedik – mutogathatunk rájuk durcás kisgyerekként, és voltaképpen igazuk is van azoknak a kritikusainknak, akik folyton felhánytorgatják nekünk, hogy csak hőbörögni tudunk. De mit tehetnénk, ha egyszer a józan ésszel szembemenve csupa baromságot szavaznak meg a jobb sorra érdemes kontinensünk önjelölt megmentői?
Sokáig röhögtünk az uborkák görbeségének törvényi szabályozásán, persze a gazdáink arcán nem volt őszinte a mosoly, őket igenis komolyan érintette a teljesen felesleges, a világon semmin sem javító, csak a termelők életét megkeserítő mezőgazdasági rendelet. Amolyan pótcselekvés. Mert bizony lehetett volna értelmes dologgal is foglalkozni.
Ahogy most is lehetne, elég csak az európai mezőgazdaság kivéreztetését – az ukrán termékek nyakló nélküli, ellenőrizetlen beengedését (amiről már korábban kiderült, hogy sok esetben egyenesen mérgezett), illetve az európai állattartás Dél-Amerikába való kiszervezését – említenünk. Bizony volna min gondolkodni, nekünk is, nekik is. A hírekben jót mutatnak az elkeseredett gazdák, nyugati felebarátaink még meg is sajnálják őket, aztán mint aki jól végezte a dolgát, ismét leszavaznak az uborkagörbítőkre.
Pedig baj van itt, nem kevés.
Migránsok, háború, sorkatonaság, kivéreztetett gazdaságok, csontszárazra szipolyozott gáztárolók. Hosszan lehetne mindegyik témáról írni, de nem teszem. Pénteken ugyanis sorsdöntő szavazást tartottak Brüsszelben, ami mindannyiunk életét új mederbe tereli. Azóta se jutok szóhoz.
A roppant félkegyelmű idióta kretén éleseszű EP-képviselők ugyanis arról szavaztak, hogy ki szülhet. Talányos kérdés, akár még filozófiai megközelítésből is lehet közelíteni a témához, ám ahogy mondani szokás, a biológia nem enged. Még a hároméves kisfiam is rávágja a kérdésre a választ, hogy babája csak a néniknek lehet.
Igen ám, de nem Brüsszelben! Ezek a jóemberkedésből egymásra folyton rálicitáló vadbarmok eljutottak odáig, hogy megszavazták,
szülni nemcsak a biológiai nők tudnak.
A törvény az törvény, elfogadom. De arról nem szól a fáma, hogy a biológiailag férfinak született nénibácsik/bácsinénik önkéntesen vagy kényszer hatására fogják-e majd teleszülni a szerencsétlen Európát?
Képzeljük csak el, hogy elmegy Józsi bácsi a körzeti orvosához, aki rászól, hogy „Józsi bácsi, ne panaszkodjon már hasfájásra! Feküdjön fel szépen az ágyra és szüljön gyereket! Meglátja, minden problémája megoldódik.” Netalán kisorsolják majd, hogy ki az a „szerencsés”, akinek kötelező lesz szülnie, még ha a lába között lógó dolgok erre biológiailag nem is predesztinálják?
Fogós kérdés, de a törvény az törvény, vitának helye nincs.
Sokszor megénekeltem már, hogy megérett a világ a pusztulásra, de határozottan mondom, hogy kár lenne ezért a világért! Az ember próbálhat írni bármennyire is abszurd novellát, olyan hülyeséget még kitalálni sem tud, amit ezek a brüsszeli vadbarmok ne valósítanának meg.
De addig is:
menjenek el mind, ahányan csak vannak ott férfiak és nők szülési szabadságra. Az alatt a pár hónap alatt meg legalább fellélegezhetünk, amíg a gyermekáldás örömeivel foglalkozva nem szavaznak meg újabb, a valósággal összeegyeztethetetlen baromságokat.
Jancsó Péter



