105 évvel ezelőtt, 1919. január 29-én, Balassagyarmat polgársága és a Magyarnándor mellett állomásozó katonai erők, Bajatz Rudolf és Vizy Zsigmond századosok vezetésével kiűzték a várost két hete uraló Cseh Légiót. Hősies helytállásuknak köszönhetően Balassagyarmat a trianoni béke után is Magyarország része maradt.

A trianoni gyalázat előzményeként az ideiglenesen meghúzott államhatárt az újonnan megalakult Csehszlovákia katonai különítménye 1919 január 15-én több ponton átlépte az Ipoly folyót, elfoglalták a vasútvonalat, és bevonultak a határ menti Balassagyarmatra. Bevezették a cseh nyelvű ügyintézést a hivatalokban, az iskolákban és a közéletben. A vasutat és egyéb javakat saját szolgálatukba állították. A cél az volt, hogy még délebbre tolják a Pichon-féle demarkációs vonalat. A terjeszkedés napról napra folytatódott, céljuk Magyarország északi megyéinek Csehszlovákiához csatolása volt első körben a Vác-Miskolc vonalig. 

Két hétig vasutasok, tisztségviselők, rendőrök, polgárok, és diákok harcoltak a városért, a szabadságért, az országért.  

A harcokban többen életüket vesztették, de 1919 január 29-én az elszánt patriótáknak köszönhetően a város felszabadult, kiűzték a csehszlovák megszállókat. 

Így következett a vesztes háború után egy győztes csata, mely egy jókora darab magyar földet mentett meg a Hazának.

Civitas Fortissima

Tudjátok meg emberek, hogy a jövőtök felől,
Ti magatok, nem pedig mások döntenek.
S, hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát
Fegyverek ordító hangján szólt az igazság.
Nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt,
Saját földjéért vitézül küzdött,
Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál!
És minden város bátran sarkára áll!
Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket!
Hegyeket mozdít el a hazaszeretet.
Letűnt idők beszédes tanúja,
Civitas Fortissima.