LIBERNYÁKULUM

Csak a gyökér kitartson 2025. febr. 6.

Inog az ezeréves lengyel tölgy. Ágait tépik, vágják a nemzetáruló, globalista, gyalázatos aljassággal és alattomossággal politikát mímelő marxista ivadékok, akik két lábbal tiporják a jogot és a lengyel zászlót, melyért oly sok tisztességes lengyel hazafi adta életét és vérét. Támadják a hitet II. János Pál keresztény országában és megcsúfolják a hagyományokat a liberális degenerált eszmék magasba emelésével.

Az idegenszívűek ámokfutása Lengyelországban, II. János Pál pápa keresztény, nemzeti országában elképesztő méreteket öl Donald Tuskó német-amerikai ügynök kormányának színre lépése óta.

Szinte minden területen sárba tiporják a jogot, és a kommunizmusból ismert diktatórikus módszerekkel számolják fel az előző kormány által hozott intézkedéseket, intézményeket, üldözik politikusait, volt tisztviselőit, mindezt a brüsszeli hitvány, a globalista elit hallgatólagos jóváhagyásával, mely oly nagyon kényes a jogállamiság működésére Magyarországon és mindenhol, ahol nem az ő nótájukat fújják.

Az egykori Szovjetunió dinoszauruszbőrű, ős-marxista párttitkárai, ha élnének, csak egy kávét kérnének ennek a Zongorszkij nevű ukrán bohócot is megszégyenítő színházi előadásnak a láttán.

Ami véresen komoly, mert annyira tetszetős számukra, hiszen ők életükben nem tudták kivívni azt az eszmei kommunizmust, ami ma nyugaton formálódik az EU vezetése által.

Nem véletlen, és ezt nem a nagyon brit tudósok állítják, hogy a brüsszeli elit által, a magyarországi kormánybuktatásra kiszemelt globalista ügynök, Poloska „lehallgatni arany” Péter, éppen a lengyel példát tartja követendőnek egy kormányváltásra.

Persze nem demokratikus, választások útján történő politikai irányváltásra, hanem a Soros-ügynökség által, kézikönyvben lefektetett, káoszt, zavargásokat, utcai erőszakot, hazugságok áradatát a polgárok nyakába zúdító módon.

Ha figyeljük ennek az aljas, a családját és a barátait is eladó, azt pénzzé tevő hazaárulónak a tevékenységét, aki a magyar kormány minden egyes, a lakosság életszínvonalát és a gazdaságot felpörgető, előre mozdító intézkedéseire azonnal hazug nyilatkozatokban, az embereket lázítva, őket utcára szólítva hergel, akkor minden normális, gondolkodó ember számára, akinek a két füle között nem a mélyűr tátong, érthető, hogy mi is a célja ennek az önmutogató, önimádó pojácának. 

Amit ma Lengyelországban ezek a globalista, liberális bábok tesznek a politika nevében, a hatalmukat és erejüket fitogtatva, azt még a Jaruzelski-féle kommunista diktatúra nehéz éveiben is csak alattomosan, a szőnyeg alatt merték megtenni.

Emlékezik még valaki a mártír lengyel, a nemzetben lelket tartó, és az igazságért és hitéért kiálló kispap, Jerzy Popieluszko meggyilkolásának módszereire, akit a titkosszolgálat pribékjei elraboltak, megkínoztak majd a folyóba hajítottak megkötözve? Nos ha nem, akkor ideje lenne a lengyeleknek felidézniük ezeket az emlékeket, mert a mostani ámokfutása ezeknek az idegenszívű, politikus-imitátoroknak egyáltalán nem áll távol eszmeileg az egykori kommunista pribékektől, csak finomítottak és modernizálódtak a Soros-kézikönyvek utasításai alapján, a haza és nemzetárulás témakörében.

És sajnos ehhez kellett a konzervatív, volt lengyel kormánypárt, a Jog és Igazság kudarca, megalkuvása, tétlensége, és az orosz-ukrán háború félreértelmezése, a magukévá emelése, melynek keretében az ezeréves lengyel-magyar barátságot lecserélték a tömeggyilkos, fasiszta, ukrán Banderista hordák jóindulatára.

Öreg hiba, amiért most Lengyelország drágán fizet. Ez a napi politika.

Azonban ezt a barátságot, ami a két, hasonló történelmű és mentalitású nép között fenn áll, nem a politika tartotta fenn ezer éven át, és most sem az fogja megtartani.

A nép egyszerű gyermekei, a közös családok, és az az emlékezet, mely kitörülhetetlenül őrzi a történelemben oly sokszor egymást kisegítő, az hazájukat akár az életük árán is szolgáló, önzetlen hazafiak tetteit.

Ha csak az utóbbi évszázad történéseit vesszük alapul, az I. és a II. világégés alatt az életmentő lőszer- és fegyverszállítmányokat, a lengyel menekültek tízezreinek befogadását, az 1956-os magyar, majd az 1982-es lengyel szolidaritási mozgalmak kölcsönös segítség nyújtását, melynek az irodalma és történelme önmagában több, mint amit az egész európai képmutató politikai elit valaha is tett, vagy tesz a saját népeiért Európában.

Az ezer éves lengyel-magyar barátság, mint két ezeréves tölgyfa, megingathatatlanul állt egymás mellett, mindezidáig.

A mostani Tusk-kormány által, a magyar nép gyalázása és szembefordulása vele azok után, amit a lengyelekért tettünk évszázadokon át, kölcsönösen kisegítve egymást, nemcsak a történelmi ismeretek teljes hiányáról, hanem embertelenségről és az elődük tisztességes, hazát és hitet tisztelő múltjának megtagadásáról is tanúskodik.

Ennek a gyalázatos tetteknek és nem(zet)telen támadásoknak a szünet nélküli fokozása, a lengyel értelmiség tétlensége és hallgatása mellett, olyan végzetes bűn, mely maga alá fogja temetni az egész lengyel nemzet lelkiismeretét, történelmestül, jelenestül, jövőstől. És ezt nem írhatja felül, még az oroszok iránt érzett, a történelem által igazolt gyűlöletük sem. 

Baltások hada vágja, irtja az ezeréves lengyel, magyar fákat.

Wass Alberttel üzenjük az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada, mert erősebb a baltánál a fa, s a vérző csonkból virradó tavaszra új erdő sarjad győzedelmesen, s még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már.

Az ezeréves gyökerek, a föld alatt egymásba kapaszkodva élnek, és éltetik e két nemzet barátságát. Mi, akik ezt évtizedek óta ápoljuk és féljük, tisztelve egymást, életre szóló barátságokat kötve, bízunk, hiszünk és reménykedünk.

A víz szalad, a kő marad. Csak a gyökér kitartson!