A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Hun5 960px

Csak együtt! 2023. márc. 24.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Tegnap este a magyar nemzeti válogatott lejátszotta az év első meccsét az észtek ellen.

Maga a barátságos mérkőzés nem feltétlenül ég bele az emlékezetünkbe. Igaz volt minden. VAR által elvett Bolla-gól. Ádám Martin gól egy pofás szögletvarriació után. Egy kihagyott Sallai tizi kő-papír-ollózás után, meg egy Csoboth-kifli a debütánstól, amit az észt kapus oriási bravúrral tudott csak hárítani. Igaz, a másik kapuban is volt két nagy Dibusz-védés. Egy soványka 1:0 lett a vége.

Ami viszont élményszámba ment, az a közönség hozzáállása. Eleve az, hogy egy nem túl attraktív ellenféllel vívott felkészülési mérkőzésre is kilátogatott mintegy negyvenegy ezer szurkoló a Puskásba. Az is megható volt, ahogy a csapatnak, a fiúkkal együtt, a B-közép fennhangon énekelte újra a Himnuszt a meccs után. Pedig ez a nem túl meggyőző siker nem volt egy, immár megszokott, gigászi teljesítmény. Rossi szerint is kicsit rozsdás még a szezon eleji gépezet.

De a leghidegrázósabb momentum az volt, amikor Szobi odaadta egy kissrácnak a mézet, aki szinte önkívületbe kerülve örült a kedvence mezének, a felbecsülhetetlen értékű ereklyének.

A 10-12 év körüli kiscsávó - ciki, nem ciki - az ország láttára úgy sirt örömében, mintha a lottó ötöst nyerte volna meg.

Nagyon nagy boldogság azt látni, hogy egyre több fiatal példaképe egy-egy magyar játékos.

Mert volt idő, amikor a válogatott meccsekre sokan a ellenfél sztárjai miatt mentek ki. Ma már nem. Ma már nekünk is vannak sztárjainak.

Sőt, két-három világsztárunk is.

Rossinak ez volt a jubileumi 50-ik meccse, amivel már negyedik az edzői örökranglistán. Vele eljutottunk újra oda, ahol már nagyon régen voltunk. Az európai elit nyomába eredhettünk.

De, ami még az eredményeknél is fontosabb, imádjuk a csapatunkat, akkor is, ha esetleg egy-egy meccs nem is sikerül a legjobban. Mert van csapatunk, amely elnyerte a szurkolók szeretetét és megbecsülését.

Bármi is lesz az EB-selejtező kimenetele, ez a csapat - Rossi a együtt - már bőven letette a névjegyét.

Köszönjük, fiúk! Köszönjük, mester!

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!