CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Csak újra el ne botoljunk! 2022. dec. 16.

Abban a fránya küszöbben. A parlamenti bejutási küszöbben.

A politikai vonatkozásban nem túl uncsi tegnapi nap estéjén, amikor egy hosszú és meglehetősen kínos, többhetes parlamenti pávatánc után, a Heger-kormány (egyesek szerint végre) kilehelte lelkét, a gyeplőt pedig szimbolikusan átadta a visszafogottan kárörvendő elnök asszonynak, jött egy friss pártpreferencia-felmérés. Amire később visszatérek. De addig, szenteljünk pár gondolatot a tegnapi dicstelen bukta következményeinek is!

Az államfő a folytatással kapcsolatban azt hangoztatja, hogy nem akar ő saját kormányt alakítani. Á, nem. Ja, de! Szeretne ő, meg főleg a felettesei. Egy jó kis szivárvány szakértői kormányt, de most nem lehet. Fenn kell tartani a populista imázst, mert a birodalomnak még szőkeségével tervei vannak.

Ezért ő is inkább a mielőbbi előrehozott választások szükségességét szajkózza, bízva abban, hogy nem a Robertek pártját kell majd a májusi vagy a júniusi össznépi beszavazóshow nyomán kormányalakítással megbíznia.

Jobb szeretne a manapság, a Lajtán túl egyre divatosabb, vöröses-lilás-hupikékes színárnyalatú kormányt látni, esetleg egy pici zöld beütéssel (nyilván libazöld, nem haragos barnás-zöld színre gondolván).

De a nép szava, Isten szava! Egyelőre.

Mert az Isten szót is az ember félve írja le, wókisztánban ugyanis már a Teremtő is lassan feketelelistára kerül. Ó, bocsánat, a fekete szó is bajos, nem elég píszí. De sajnos olyan szó, hogy színesbőrűlista - egyelőre - nincs.

A valláshoz, a hithez és nemzethez való kotődést is ott irtja az új neoliberális atlanti politbiro, ahol éri. Pont úgy, mint annó a nyugati telepes a bennszülötteket. Vagy az ültetvényes az olcsó afrikai munkaerőt. A baj csak az, hogy elvárják, hogy az ő bűneikért mi is bűnhődjük.

De elkanyarodtam. A fő téma ma az előrehozott választás. És az az 5 százalékos küszöb, amiben mi, magyarok immár rendre elbotlunk.

Már próbáltuk átlépni duóban, trióban, most pedig négyesben is nekifutunk. Ha nem lenne világos a kvartett összetétele, nos, a szövetségi platformtrió mellett egy külsős, fórumos csapat is vélhetően rajtoz áll majd.

A platformok szükségességéről, illetve szerény véleményem szerint feleslegességéről most nem szeretnék hosszan elmélkedni. A véleményemet több pártfórumon is nyilvánvalóvá tettem élőszóban.

Elég hozzá annyi, hogy ha három ember egyszerre beszél és próbál ideológiai irányt adni, de mindhárom másfélé mutat és mást mond, akkor abból a befogadó semmit nem fog érteni. Nem fogja tudni, hogy kinek higgyen, összezavarodik és nem fogja tudni, hogy melyik a helyes irány. Ezért, hogy ne rontson el semmit, inkább nem tesz semmit, leblokkol és passzívvá válik. Így van ezzel a felvidéki magyar választó is.

De vissza a felmérésre! A tegnap esti kormánybuktatós nap végén a Joj tévé Na hrane című műsorában közzétették a legfrissebb AKO-s mérés eredményét. A korábbi, biztatóbb FOCUS-os számok után elég lehangoló volt látni a Szövetség 3,1% eredményét. Ami a hibahatár felső, legoptimálisabb szintjén sem jelent bejutást (1,8% - 4,4%). Pedig úgy tudom, hogy épp Hříchék dolgoznak cizelláltabb, pontosabb magyar mintával.

Persze ez is csak egy merés. Mondhatjuk, és legyinthetünk. De az idő fogy.

Hiszen tavasszal újra kizöldül a billboarderdő, és nem mindegy, hogy kiket lát majd az óriásplakátokon az ezer gonddal küzdő, a politikát és politikusokat egyre kevesebbre tartó választópolgár.

A komáromi példa ugyanis lehántotta a hályogot a legelvakultabb optimisták szeméről is. Nem mindegy tehát, hogy azok, akik a plakátokra kerülnek mennyire hitelesek. Főleg az első 15 rajtkockát elfoglaló versenyzőnek kell nagyon jónak lennie, olyannak, aki több ízben és biztosan hozni tudta az elvárt köridőt.

A köridővel pedig a legutóbbi megmérettetésre, a helyi és megyei önkormányzati választásokra gondolok. Ott lehetőség volt a bizonyításra.

Tehát, hogy érthető legyen, a parlamenti lista potenciálisan befutó helyein sem szerepelhetnek olyanok, akik nem ütik meg a versenyszintet, vagy el sem indultak az időmerőn.

Mert ha a platformos, kialkudott kvótás, bekiabálásos jelöltállítást nem váltja fel egy demokratikus, alulról indított összpárti szavazásos rendszer, vagy minimum egy objektív karikaalapú listaállítás, akkor az a fránya küszöb megint túl magasnak bizonyul majd.

És sokadjára döglik be a versenyautónk motorja közvetlenül a cél előtt.