POSTALÁDA

CsigaBiga: Az eltűnt Faberjéé 2025. márc. 10.

A Piros7es mindig is nyitott volt az olvasók véleményére, olykor meg is jelentettük ezeket. Ezúttal CsigaBiga barátunk egy kosárra való novellával jelentkezett, most ezek közül mutatjuk meg az elsőt. 

– Képzeld csak, Dina, valaki már megint félreértette a Rómeó és Júliát...

Dina kelletlenül nézett fel az érkezőre. Épp egy jót aludt az íróasztalnál. Belefáradt a várakozásba.

– Leülhetnék végre a székembe?

Sándor most nem igazán tudta tolerálni Dina néma akaratoskodását, nem volt a legjobb bőrben, nem mintha a macska egy kicsit is törődött volna ezzel. Végül Sándor győzött, Dina leugrott a székről.

– Na végre!

Sándor lehuppant a székbe. Nagyon kényelmetlen volt most ülni. Élni is, de azt még nem adta fel. Rágyújtott egy cigarettára. Arra a leszoktatós fajtára, aminek a háromnegyede már szűrő. Placebo, mert mire a nikotin átjutna a szűrőn, addigra nincs mi tovább égjen. Neki ez most kellett. A mozdulat, a füstszag.

– Mi a...?

Dina nem tétovázott sokat. Úgy döntött Sándort használja fekhelynek. Összenéztek újra, ezúttal a macska győzött. Sándornak ehhez már fogyóban volt az ereje. Ennyi maradt. A magánkopó élete.

– Emlékszel a piros ruhás nőre, aki tegnap megjelent...?

Ki másnak mondja el? Az ivó, Robi Rumbarlangja, túl messze van ehhez, meg amúgy se ér oda zárásig. Pedig a tulaj, Robi is, biztosan végig hallgatta volna. Még tán segítséget is hív neki. Valakinek el kellett mondania. Összegezni, lezárni a történetet.

– Zokogva jelent meg az ajtóban...

Beengedte, megkérdezte miben segíthet, töltött neki valami régi, olcsó löttyöt az irodával kapott bárszekrényből. Ő meg elzokogta neki, hogy a lánya meglépett a sofőrrel és vitte a drága Faberjéé tojást.

– Még mondta is, hogy a lány oda, meg vissza volt a Rómeó és Júliával...

Magában feltette a kérdést, hogy a tizenéves fiatalok szándékosan hülyék, vagy csak nem veszik észre, hogy a mű nem a két fiatalról szól, hanem arról, hogy körülöttük mindenki egy hajthatatlan idióta és a két fiatalnak fel kellett dobnia a bakancsot, hogy észbe kapjanak.

– Tudod, Dina, nem vagyok a mű ellen de...

Utálta ezt a félreértést, mert nem egy ilyen eltűnt személy után kellett nyomoznia zsebpénzért, és mindig azt gondolta, hogy ha a két fiatal tizenéves túlélte volna, és a családok kibékülnek, ezek ketten se maradnak együtt, még tán meg is utálják egymást, mert gyerekek voltak. Ez van, ha nem figyelnek oda irodalom órán.

– Szegény apa, állítólag annyira belerokkant...

Kicsit el is csodálkozott ezen az információn, mikor kiment a helyszínre. A volt kollégákkal még jóban van. Mindig azt mondták neki, több szem többet lát és jó, ha néha van valaki, akinek nem kell követni a hivatalos eljárást. Egyeztették, mit tudnak. Az őrsről amúgy is az eltűnt személy és a gyújtogatás miatt jöttek ki, arról nem is hallottak, hogy az eltűnés inkább szökés volt, pláne, hogy a sofőr is benne van. Csak azt tudták, hogy a lány apja megzakkant és felgyújtotta a kúriát.

– Tudod, gyanús is volt...

A vehemensebb zöldfülű rendőrők, akik már nem ismerhették őt az őrsről, ki is faggatták Sándort, hogy honnan tud az esetről? Sándor nem vette rossz néven. Elmondta nekik, hogy felbérelték. Az anya. Az anya, aki úgy látszik pont nem volt otthon, mikor a megkergült apa felgyújtotta a házat. A 65 éves, vidám bankár, aki előzőleg értesítette a rendőrséget az eltűnt lányáról. Aki hazaküldte hétvégére a személyzet nagyrészét. Aki kirúgta a modortalan sofőrt. Aki őzvegy volt.

– És képzeld csak, Dina, nem házasodott újra.

Nem volt nehéz felgöngyölíteni az ügyet. Egy szerelmes tizenévesnél már csak egy pénzhajhász, tökkelütött barom a hülyébb. könnyedén összevetette, ki hiányzott akkor a személyzetből. Ki volt ott a gyújtogatás napján, ki volt szabadságon és kiket hallgattak ki a rendőrök. És ki jött utánam aznap.

– Mindenki mindenkit rászedett.

Tényleg azt hitték, hogy egy ilyen átgondolatlan tervvel megúszhatják. Elmondta a gyanúját a volt kollégáknak. Nekik sajnos egyeztetniük kellett az őrsön, de Sándor úgy érezte nem várhat. Nagyon gyorsan összerakta az események sorrendjét. Nem azért, mert Sándor okosabb lett volna mindenkinél, hanem azért, mert a piros ruhás nő is, és a sofőr is volt annyira hülye, hogy megkönnyítsék a dolgát. A lány megszökik a sofőrrel, édes szerelmesen ellopja a Faberjéé tojást, hogy majd az biztosítja nekik a kezdő tőkét, A sofőr ellopja a tojást a Lánytól és jó esetben otthagyja az út szélén. A sofőr szeretője, az egyik cseléd, felgyújtja a házat, hogy ne maradjanak nyomok, se apa, aki kerestethetné a lányát. A két szerető találkozik és osztoznak a szajrén. A galiba ott ütött be, hogy a sofőr nem akart osztozni. És így került Sándor a képbe. Valakinek meg kellett találnia a sofőrt.

– Szóval végül én is rászedtem őket.

Elsőre megtalálta a lányt meg a sofőrt. A sofőr oda ment, ahol azóta dekkolt, hogy kirúgták. Az olcsó szálló előtti fülkéből aznap két hívást bonyolított le. Az elsőt az események leforgása előtt. Felhívta a pirosruhás nőt, hogy megtalálta a “lányát”. A nő megjelent, ugyanabban a piros ruhában, kis fekete retiküllel a kezében. Megfeszült vonásaiban nem volt aggodalom, csupán harag. Maga sem emlékszik pontosan mi történt, miután bekopogtak a motelszoba ajtaján.

– És most látod...

Ahogy a lőtt sebet szorongatta az oldalán, csak a szegény lányt sajnálta. Minden nagyon gyorsan történt. Ahogy az ajtó résnyire kinyílt, hogy Sándornak csak retesz láncait kelljen kiszakítani a szúette ajtófélfából, ahogy rátöri az ajtót. Ahogy a sofőr ügyetlenül visszarepül a szobába, mikor az ajtó nagy lendülettel arcon vágta. Ahogy ő is ügyetlenül átrepült az ajtón, mert nagyobb ellenállásra számított. Ahogy esés közben észrevette a székhez kötözött tizenéves lányt. Az első lövés zaja, amikor a retikülből előkerült a pisztoly. Majd a második lövés, ami őt vette célba, ahogy földet ért. Sándor nem várta meg a monológot, csak fektében meghúzta a ravaszt.

– Azt a második hívást is előbb kellett volna intézni.

Miután kiszabadította a lányt a kötelekből, kiment a szobából. Nagy nehezen leballagott a fülkéhez. Tárcsázta az őrsöt. Jelentette az esetet. Valószínűleg addigra nem ő volt az egyetlen. A szállóban nagy volt a nyüzsgés. Ott kellett volna maradnia, de nem akart.

– Minek maradtam volna, Dina? Lőtt sebbel, két hullával, egy traumatizált tizenévessel nem számíthatok nagy honoráriumra.

CsigaBiga