
ZSÍR
Csillag Balázs: A név kötelez (novella)
2025. jún. 6.
Brognar Kachlot, az ő nyelvükön Zamariának nevezett bolygó értelemmel bíró fajának, a tagja volt. Százharmincöt centiméteres magasságával átlagosnak számított fajtársai közt. Sajnos, ha Zamarián átlagos valaki, akkor az a legrosszabb dolog, ami csak történhet. Ha nem elég nagydarab (kb. százötven-százhatvan centiméter emberi számítással), nem lehet katona. Ha nem elég szép (Zamariai tekintetben, emberi oldalról nem mondhatok véleményt), nem lehet színész, vagy politikus. És Brognar Kachlot nem volt elég semmi kiemelkedőhöz. Ugyancsak nem számított a legokosabbnak sem, bár hígagyúnak sem mondhatta őt senki.
Szerencsére, mikor a bolygó belépett a Galaktikus Egységbe, az ilyen átlagos Zamariaiaknak is végre megadatott a lehetőség a kiteljesedésre. Tudni illik két pár szemmel könnyebb észrevenni a könyvelési hibákat, és az se mellékes, ha az ember gerincvelejének megfelelő, perifériás folyamatokat végző idegdúc csomót is képes valaki a tudatos folyamatok feldolgozására használni. Magyarán reflex-szerűen is gondolkodni. Így aztán az átlagos Zamariknak, ahogy a Galaktikus Egységben hívják őket, a hivatalnoki pálya maradt, mint afféle mentőöv.
Brognar az egyik átkötő állomáson dolgozott, és ahogy a többi hivatalnokot, úgy őt sem szerették az átutazók. Ezt csak tetézte, hogy egy Zamariról van szó, mert azok aztán mindent észrevesznek. De tényleg semmi sem kerüli el a figyelmüket, és ezt el is mondják. Kénytelenek, ilyen a természetük. Ezt pedig az ilyen kritikus helyeken dolgozó hivatalnokok mellett szolgáló biztonsági őrök is megtapasztalták. Emiatt egy Zamari mellett sem maradt, egy biztonsági őr sem, három földi hónapnál hosszabb ideig.
Brognar éppen ezért is furcsállta, hogy a legutóbbi biztonsági őre már több, mint fél éve posztol mellette. Lehel, a Zamariai standardhoz képest magas, bár saját bevallása szerint az ő százhetven centiméterével alacsonynak számított, zömök férfi volt az embernek nevezett fajból. Brognarral ellentétben neki csak két lába volt, karjai sem váltak szét alkarba könyöktől felfelé. Két előre néző szem. Valamiben azonban lényegesen eltért fajtársaitől, legalább is, amit Brognar a képek, vagy néhány messziről látott példány alapján tudott. Úgy fest, Lehel feje tetejéről a haj az alkarjaira és a mellkasára vándorolt. Az arcának megkegyelmezett ez a fajta rendellenesség, tekintve, hogy a biztonsági őr mindossze egy munkanap során képes volt sűrű bajusza alatt és körül apró érdes szőrt növeszteni, ami a mindennapos borotválkozás ellenére lassan, szinte árnyékként takarta el arca alsó felét. Feje két oldalán megmaradt haját hosszabbra növesztette és a Cefalopid karjaihoz hasonló formába fogta.
Se természetes páncélzat, sem kiemelkedő magasság, vagy intelligencia és a kliensek reakciói alapján nem is túl megnyerő megjelenés.
Minden egyszerűsége ellenére Lehel nem volt tökkelütött. Ha valamelyik átutazó úgy döntött patáliát csap, mert Brognar kénytelen volt figyelmeztetni a szabályokra, Lehel tökéletesen megismételte a betartandó előírásokat, a háttérből, erélyesen nyomatékosítva azok fontosságát. Mindezt már fél éve. Ekkorra már a többi biztonságiőr idegesen lelépett, mert nem bírták a sok megjegyzést. Lehel ezzel ellentétben megköszönte az észrevételeket. A szavaiban nem volt irónia, bár a hangsúlyozása továbbra is tükrözte marconaságát.
Keveset beszéltek addig az ominózus napig.
– Hány, óra? Otthon maradt az órám.
Brognar hátrafordult ránézett Lehelre, majd magabiztosan válaszolt.
– Fél négy a te standard időd szerint.
– Honnan tudod?
– Az arcszőrzeted növése alapján, ez a „fél négyes árnyék”
Lehel az arcához kapott, aztán felnevetett. Brognar nem hallotta még Lehelt nevetni, a mogorva ember így természetesebbnek is hangzott. Aztán mintha észrevette volna magát, elnézést kért.
– Inkább nekem kéne elnézést kérnem. Az előző biztonságiőreimet ezzel kergettem őrületbe.
– Mivel? A jó megfigyelőképességeddel? Legyek őszinte, én örülök, ha észreveszel valami hibát az egyenruhámon. Azt ki tudom igazítani és nem jöhet rám panasz azért, mert „rongyos vagyok”. Csak találnék valami jó megoldást a borostára.
– Meg ne próbáld. Mióta nem kell órát hordanom a bal felső alkarom könnyebben mozog. A borostád az én időmérőm.
– Akkor nem gond?
– Dehogy is! Miért?
– Mert a legutóbbi munkámból emiatt dobtak ki.
– A borosta miatt?
– Ez volt a panasz az étkezde egyik ügyfelétől. De igazából senki nem merte kimondani, hogy félnek tőlem. Ha mosolyogtam, az volt a baj, mert kivillantottam a fogsorom, ami néhány faj számára fenyegetésnek számított. Ha nevettem, az olyan harsánynak számított, hogy egyesek rémülten futottak ki az étkezdéből. Ha komoly maradtam, akkor pedig azért voltam fenyegető, mert úgy néztem ki, mint egy ragadozó. Képzelheted, ha egy Asker... tudod, amelyiknek ilyen háromszög orra van és oldalt vannak a szemei – Brognar rövid bólintással válaszolt - Szóval, ah egy olyan rendelését vettem fel annak fenyegető folt, hogy mindkét szememmel nézek rá és szegény ledermedt a rémülettől.
– Értem. Szóval a félelmetes természeted miatt jöttél végül ide biztonságiőrnek – Mire kimondta, akkora vette észre, hogy már megint túl nyers volt a kérdése így azonnal bocsánatot kért.
– Nincs miért – mondta Lehel –, ez az igazság. Így legalább ki is fizetnek azért, mert egy akadékoskodó, potenciális határsértő összeszarta a nadrágját a jelenlétemre. Jut eszembe, tartanád a frontot, muszáj kimennem a klotyóra
Brognar gyorstolmács készüléke sajnos nem minden szófordulatot tudott teljesen értelmezni, viszont a kontextusból egyértelművé vált számára, mire is gondolt Lehel.
Ugyancsak egyértelmű volt számára a következő ügyfélnél, hogy a Kalasi fajból származó példány, aki magasan főlé tornyosult és fizikai erejét tekintve is egyértelmű előnyt élvez, nem tűr majd ellenkezést a követeléseivel szemben. Arról nem is beszélve, hogy a vaskos szarvak alapján ez a példány nem kispályás.
– Egy A-36o formulát kéne jóvá hagynod, csórikám, mégpedig sürgősen.
Brognar tartotta magát a protokolhoz. Kénytelen volt. Ha innen kiteszik, nincs hová mennie.
– Sajnálom, a menekült státuszt bizonyító dokumentumok nélkül ezt nem hagyhatom jóvá.
A Kalasi Brognar elé csúsztatta marokfegyverét, újfent megváltoztatba a kontextust, miszerint vagy aláírja a papírt, vagy többet nem kell munkát keresnie.
– Nézze, uram, fenyegetéssel nem megy semmire. Sokkal egyszerűbb, ha a hivatalos csatornákon át...
– Úgy nézek én ki, mint aki megteheti, hogy a hivatalos csatornákon át keresi a menekült státuszt. Hidd csak el csórikám, ha menekülök, az nem azért van, mert áldozat vagyok, hanem mert...
A fenyegetést ideje sem volt végig mondani, Lehel ugyanis, mint jó ragadozóhoz illik, gyorsan cselekedett, amint meglátta a fegyvert az asztalon. Brognar akkor felfogta, milyen is, ha egy magas gravitációjú bolygón fejlődött faj, ami prédából vált csúcsragadozóvá, teszi a dolgát. Termetéhez és alkatához képest szinte átrepült Brognar asztala fölött, Ordításával megzavarva Kalasit, aki azzal az ugrással le is teritett, szarvánál fogva a hasára fordított, majd igyekezett ártalmatlanná tenni.
– Nee mocorogjá, hé, mer’ letöröm a tülködet, kürtör csinálok belőle, osz azza’ csaplak agyon te.
Brognar gyorstolmácsa újfent felmondta a szolgálatot, de a kontextus és a hangnem alapján komoly fenyegetésnek hangzott. Mikor észbe kapott, megfogta a Kalasi fegyverét és amennyire tudta ráfogta, ezzel teljesen ártalmatlanítva a határsértőt.
Ahogy ott várták a hatóságokat, Brognar megszólalt.
– Félre áll a nyakkendőd.
– Ja, hoppá. Köszi!

Csillag Balázs
