ZSÍR

Csillag Balázs: A pult másik fele 2025. ápr. 25.

Fagyit enni jó!

Miért jó fagyit enni – kérdezhetnénk, és Benedek Pistike megadná rá a tökéletes választ is gondolkodás nélkül.

Mert jobb, mint a pálcikás. Jobb, mert sokkal finomabb, ha ostyába teszik és nem rászúrják egy fadarabra, amit aztán el kell dobni, mert a fagyiból nem marad semmi.

Pistike ezt mondta mindenkinek. Azért mondta ezt, mert Pistike okos gyerek volt. Legalábbis Pistike szerint biztosan. Meg az apukája szerint is.

Az apukája mindig azt mondta neki, hogy mindenféle fagyiból ehet, de csak ha apukája is ott van, mert ő tudja, hogy milyen mindenféle fagyit ehet Pistike, mert ő tudja, hogy Pistikének mi fog igazán ízleni. És Pistike tudta, hogy apukája is okos, mert tényle igaza volt: olyan fagyit választott mindig neki, amilyet biztosan szeretett. És tényleg mindenféle fagyit szeretett.

Pistike mindig együtt ette a fagyit az apukájával. Vett mindig pistikének is meg magának is. Mindig egyformán. Ha csokisat, akkor mindketten csokisat ettek. Ha epreset, akkor mindketten epreset ettek. Meg a mindenféle gyümölcsösből is mindig egyformán. Ha két gombóc, mindig ugyanolyan két gombóc mindkettőjüknek.

De Pistike már iskolába jár, ami azt jelenti, hogy Pistike nemcsak okos, de már nagyfiú is. Tudja már, hogy milyen finom a csokis fagyi, az epres fagyi, a vaníliás fagyi, meg a mindenféle gyümölcsös, amiben gyümölcsdarabok is vannak. Azt is tudta, hogy milyen finomak keverve.

Csak Pistike még azt nem tudja, hogy milyen ízű fagyik vannak a pult másik felén. Azért nem tudja, mert apukája onnan nem szokott fagyit venni. Talán azért, mert ahogyan Pistike, úgy az apukája se tudja, hogy milyen fagyik vannak a pult másik felében.

És mivel már nemcsak okos, hanem már nagyfiú is, ezért nemcsak fagyit enni, de fagyit venni is tud a fagyis nénitől.

Tehát Pistike eldöntötte, hogy ugyanúgy, ahogy apukája is, meg tudja venni a fagyit, ő is meg tudja majd venni. Magának is, meg apukájának is. Hisz csak kérni kell, aztán megmutatni melyikből kér, aztán ki kell fizetni, aztán óvatosan átvenni, nehogy leessenek a gombócok. És most aztán tényleg óvatosan kell, mert apukájától van pénze három gombócra is egyszerre, nemcsak kettőre. Pistike ugyanis jó fejszámoló volt, így kiszámította, hogy az három gombóc neki is meg apukájának is. És nem felejtette el, hogy mindkét fagyin a gombócok egyformák legyenek és ugyanolyan sorrendben, amit szépen és okosan el is magyarázott, amíg apukája kiszaladt a fagyizóból, mert csörgött a telefonja. Amíg ő kint beszélt, Pistike okosan és ügyesen, ahogy az egy nagyfiúhoz illik, kikérte a fagyit, kifizette pontosan, és meg is köszönte.

Egy-egy gombóc mandulást, egy-egy gombóc dióst, és egy-egy gombóc mogyoróst, mert olyat még nem ettek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Pistike türelmetlen is volt így nem tudta megvárni, amíg apukája letette a telefont, és elkezdte enni az első gombócot. Aztán átadta apukájának a fagyit, aki megdicsérte, milyen ügyes volt.

Pistike alig jutott levegőhöz, amikor meghallotta az elismerő szavakat. Mégis, mielőtt elveszítette volna az eszméletét, apukája rémült arcát látta, miután belenyalt az első gombóc fagyiba.

Pistike aznap még okosabb lett. Megtanulta, miért nem ettek soha a pult másik feléből. Megtanulta, hogy olyan fagyit ő nem ehet, mert abból baja lehet. Megtanulta azt is, hogy miért. Amikor ugyancsak megtanult egy új szót, amit addig sose hallott:

mogyoróallergia.