ZSÍR

Csillag Balázs: Aminek látszik 2025. aug. 9.

Ez egy kitalált történet, kitalált személyekkel. Mindennemű egyezés a valósággal csupán az emberi gyarlóság műve, mert véletlenek nincsenek.

...

Ezúton, a fegyelmi bizottság a törvényeknek megfelelően meneszti Várkonyi Gyula egyházmegyei gondnokot hivatása alól. A fegyelmi bizottság megállapította, hogy Várkonyi Gyula pornográf tartalmakat gyártott és azokat gyülekezeten belül szűk körben mutogatta is. Ezek nőket ábrázoló alkotások voltak, amelyek nyilvánvalóvá tették Várkonyi Gyula egyházmegyei gondnok, (egyházközség) presbiter erkölcstelenségét, amely összeférhetetlen a gyülekezetben folytatott aktív, serdülő korúakkal és fiatal felnőttekkel foglalkozó munkájával. A fegyelmi bizottság úgy véli, hogy ez a fajta erkölcstelen életmód rossz példát mutathat az említett korosztályok számára, legfőképpen azért, mert Várkonyi Gyula képzőművészetre és kézművességre alapozza közösségi munkáját. Egyesek a bizottságban úgy vélik, hogy ez már csupán csak egy lépés attól, hogy a fent említett erkölcstelenséget megismertesse a befolyásolható serdülő és fiatal felnőtt korosztállyal, amivel nem csak rossz példát mutat, hanem az erotikus, sőt pornográf tartalmak felé vezetheti őket. Az ügyet lezártnak tekintjük, mivel az információk szolgáltatta bizonyítékok egyértelműek, így az ítéletünk végleges, további tárgyalást nem érdemel.

...

Végül pedig szeretném a bizottság elé terjeszteni a felmondásomat, mint (egyházközség) lelkipásztora. Felmondásom oka a fegyelmi bizottság (dátum) gyűlés alkalmával meghozott ítélete Várkonyi Gyula egyházmegyei gondnok menesztéséről, és annak az ezután következő hetekben történő meghurcolásáról a fegyelmi bizottság tagjai által.

Hadd vessem le a hivataloskodás palástját, ha már leteszem a fizikait is. Nem vagyok hajlandó attól rettegni, hogy a fegyelmi bizottság esetleg félinformációk alapján engem is elítéljen valamiért, ami nincs. Sőt, a hivatal égisze alatt elvegye tőlem is a védekezés jogát és nem igazul, hanem gazul meghurcoljon.

Márpedig a következőkkel mindenképp okot adnék majd mindkettőre.

Kezdem azzal, hogy a fegyelmi bizottság levelében, hivatalos döntésében szereplő “tartalmakat”, a Várkonyi urat bejelentő P. Béla gondnokkal együtt, egy időben láttam én is. Néhányan a jelenlevők közül hivatalosan és nem hivatalosan is tettek Várkonyi úrral szemben olyan kijelentéseket, a “tartalmakra” hivatkozva, amik a legkevésbé sem egyeznek meg a valósággal, sőt rágalmazóak is. Ismerem a presbiterem, így megbotránkozva kérdezem: Hogy meri az elnök és a helyettes úr azt állítani, hogy a “tartalom” bizonyítja Várkonyi úr neje iránti hűségének megkérdőjelezhetőségét. Ahogy említettem, az őt bejelentő gyülekezeti gondnokommal együtt láttuk a “tartalmat”. Merthogy nem több, csak egy. Egy akt festmény, ráadásul a presbiter feleségéről. Én magam is kicsit elszégyelltem magam a kép láttán. Pláne mert Várkonyi úr kedves neje is jelen volt. Elszégyelltem magam, mert Várkonyi úr festményében nem csak tehetséget, hanem szeretetet is láttam. Nem csak a férfi szeretetét a felesége teste iránt. Akkor én sem hallgattam volna el intő szó nélkül. Hanem az asszony szeretetét is a férje iránt.

Természetesen, annak is tanúja voltam, hogy P. Béla gondnok kényelmetlenül érezte magát. Egy olyan emberről beszélünk, aki évek óta irigyelte Várkonyi úr posztját. Olyan emberről beszélünk, aki minden alkalommal megkérdőjelezte Várkonyi úr közösségi munkáját, mondván “mé nem tud ez is csak gitárt fogni a kezébe, aztán pengetni a fiataloknak, minek itt különlegeskedni?” Önök ráadásul ezek után még adták a lovat az olyan uszítások alá, amik felhergelték az ifisek szüleit, mert P. Béla gondnok szándékosan pornográfiának állította be az anatómiai vázlatok rajzolását, amiket én magam is ugyancsak láttam és közel sem rendelkeznek olyan részletekkel, amik megindokolnák az efféle kijelentéseket.

Önök tehát ezek alapján a szóbeli információk alapján hoztak ítéletet, amivel nem értek egyet. Egyúttal vállalom a felelősséget a presbiteremért, hozva az említett tartalmat a bizottság kevésbé elfogult többségének elbírálásra, vajon a látott és megfogható bizonyítékok alapján is, ugyanerre a döntésre jutnak-e.