ZSÍR

Csillag Balázs: Az ötödik kerék bosszúja 2025. okt. 11.

Harmadik kerék, ötödik kerék, pótkerék. Így hívják általában azokat, akik ott vannak egy társaságban, ám azért, mert nem tudnak túl sokat hozzátenni a csoportdinamikához, feleslegesnek érzik magukat, vagy maga a csoport érezteti velük, akár tudatosan, akár nem, hogy feleslegesek. Lehet egyszeri alkalom, de lehet állandó eset is.

Józsi az egyetem öt éve alatt tudta meg, milyen először harmadik, majd ötödik, pótkeréknek lenni.

Az első évtől albérleten gondolkodott. A kolesz olcsóbbnak tűnt elsőre, de mikor megtudta, hogy a szobán van egy matrac nélküli, még a szociból maradt, kórházból kiselejtezett ágy, egy komód, meg egy épp csak használható asztal, ráadásul minden kívülről behozott háztartási elektronika után fizetni kell a lakbér kétharmadának megfelelő összeget, nem kért belőle. Barátja, Lukács aznap berontott a kolesz igazgatójához, lemondta őt mindenféle sóher disznónak, hogy a diákokról hányadik bőrt akarják még lehúzni, majd minden rosszat kívánva elköszönt. Józsi, ezzel ellentétben, máshogy bosszulta meg a dolgot. Hosszútávon játszott. Felmérte a helyzetét, hogy neki, magának elég lenne egy kisebb szoba is, amiben egyedül elfér. A bérlőtársnak pedig egy közepesen nagy szoba, hátha közben becsúszik az a harmadik ember. Lukácsot gimi óta ismerte, s még ha eltérő szakot kezdtek is el, a barátság az barátság. És Lukácsnál elég esélyes, hogy hozza azt a harmadik embert. Osztott, szorzott, lett egy másfél szobás lakásuk.

Az egyetemen ők lettek az ászok, a hősök. Eleinte még hallották a kritikát, hogy miért nem kolesz, hisz az olcsóbb, aztán szépen fokozatosan rájöttek, hogy mindent összevetve kényelmesebb és olcsóbb is, mint az intézmény által ajánlott kollégium. Pláne miután a kolesz igazgatója „kénytelen volt” emelni az áron, a második szemeszterre alig maradt ott valaki. Hőseiket követve inkább az albérletet választották.

Éljen a forradalom!

Józsi ezek után lett harmadik kerék. Ugyanis Lukács ekkor, mondhatni, emiatt ismerkedett össze a barátnőjével, Sziszivel. Harmadik keréknek lenni nem gond. A harmadik kerék még nem kell, hogy felesleges legyen, amikor egy kisgyerek előbb pedálozni tanul a háromkerekűjén. A baj akkor kezdődik, ha a hátsó két kerék közül az egyik nem akar gurulni. És idővel éppen ez történt.

Sziszi úgy egészében véve nem volt rossz ember, csak épp úgy érezte, hogy Józsi jelenléte zavarja őket az idillben. Milyen jó is lenne a közös lakás Lukáccsal, ha közben nem lenne ott Józsi. A lakbért persze továbbra is csak ketten fizették. Helyesebben, Sziszi csak hosszabb időre ott aludt, be nem költözött hivatalosan, a tulaj pedig nem volt a legélesebb eszű üzletember. Lukács eléggé meggyőzően beadta neki, hogy Sziszinek ő adja ki a szobát, mint barátnőnek, vállalja érte a felelősséget. Ha valami miatta romlik el, azt ő kifizeti, tehát a két lakbér maradt, a lakbér rá eső részét pedig felezték ketten. Ugyanez volt a helyzet a takarítással is. Takarítás hétvégére esett: egyik héten Józsi, a következőn Lukács, és így körbe. Sziszivel ez úgy nézett ki, hogy egyik héten Józsi, másik héten pedig Lukács és Sziszi.

Azért ez így mindennel együtt nem egészen fair, de nem igazán tudott semmit sem felhozni a szisztéma ellen, azon kívül, hogy megkérdőjelezi a helyességét. Ezt persze Sziszi nem is vette jó néven.

Zötyögősen haladt az a tricikli. És a józan szülő akkor tudná is, mi a helyes. Ha javíthatatlan, akkor ki kell dobni.

A második évre, Sziszi egyre többször emlegette, hogy kettesben jobb lenne a lakás. Oké, fiam, akkor pakoljatok és menjetek, gondolta Józsi. Jogosan, hiszen a legkisebb szobáért ugyanannyit fizetett, mint barátja és a párja közösen a nagyobb szobáért. Az albérletet amúgy is ő találta. Ezt el is mondta Sziszinek, amikor nekiállt, hogy ő márpedig úgy érzi, Józsinak könnyebb lenne egy garzonban lakni, és egyedül hagyhatná már őket. Amikor aztán sértődötten elmondta ezt Lukácsnak, a srác egyfelől mérges lett Józsira, mert hogy mondhat ilyet a barátnőjének, hogy ha zavarja őt, költözzön, másfelől viszont igazat adott Józsinak abban, hogy nem lett volna se lakás, se forradalom, ha nem találja meg ezt az albérletet, tehát minden marad úgy, ahogy van, legyünk szívesek nem összeveszni minden marhaságon.

Ha a harmadik keréknek bizonyos helyzetben van is értelme, az ötödik pótkerék tényleg olyan, amit senki sem szeret. Minek? Egy kis, szar kerekecske az autóban, ami félrehúzza az autót, és csak arra van, hogy az autóval elguruljon az ember a szervízig, hogy ott aztán jól lehúzzák az új kerékért. Elméletileg kell és kötelező, gyakorlatilag tiszta felesleges.

Lukács és Sziszi a harmadik évben ismerkedett össze Sziszi kimondhatatlan nevű barátnőjével és párjával, Gergővel. Sziszi hozta fel őket a lakásra, hogy megmutassa, hol laknak. Bemutatta nekik Lukácsot és – kénytelen-kelletlen – Józsit is, mintha egy oda nem illő bútordarab lenne. Lukács persze eleinte igencsak kellemetlenül érezte magát a két idegennel, még ha Sziszi hozta is őket, így az első adandó alkalommal kihívta Józsit. Egyrészt, hogy „ne savanyodjál má a kis szobádban, néha ki kell nézni a társaságba is”, másrészt, mert mégis csak ők a „forradalmárok”, és azért ezt a húzást szeretné szóba hozni, mert olyan büszke erre, meg persze a barátjára is. Józsi el is csodálkozott, amikor Sziszi maga is egyet értett ezzel, sőt szerette volna, ha Józsi ott lenne köztük. Józsi reménykedett, hogy ez talán azt jelenti, javul a helyzet. A gyanú viszont ott motoszkált a fejében.

Okkal.

Jól indult a dolog, mert Sziszi tényleg azzal kezdte, hogy ennek a két fickónak köszönhető, hogy a kollégium igazgatója csődbe ment anno. Persze utána átvette a koleszt valaki más, aki látta, hogy elődje milyen sóher módon tartotta fenn a kollégiumot, és azóta lakhatóbbá tette és már az árak is jobbak. De akkor ez egy nagy húzás volt tőlük, életeket változtattak meg. Például az övét is, mert enélkül nem ismerkedett volna meg Lukáccsal. És innentől kezdve már olyan téma jött, amihez ő nem tudott hozzászólni. Vagy éppen ő volt a negatívuma az adott helyzetnek. A szép párkapcsolat, az együtt töltött idő, milyen jó is néha nagyokat sétálni, és ezt akkor lehetne így együtt, többen.

„Ti ketten, mi ketten és Józsi, hogy ne maradjon egyedül.”

Így ment az ötödik szemeszter. Gergő és a barátnője gyakori látogató volt, Józsi pedig hamar rájött, mi is Sziszi célja ezzel az egésszel. Hogy régi barátja ez ellen nem tesz semmit, azon nem is csodálkozott. Lukács mindig csak ugatott, nagy volt a hangja, összeszedte maga mellé az embereket, de harapni nem mert. Harapjanak helyette, ahogy anno Józsi is tette.

Egy darabig okos húzás volt Józsitól, hogy Gergőék érkezésekor mindig felkapta a kabátját és bejelentette, hogy ő nem is zavar, inkább elmegy egy sörre a közeli ír kocsmába, általában a Lukáccsal közös barátok ott szoktak lenni. Aztán Sziszi taktikát váltott. Egy alkalommal, csak úgy, Lukácsnak azt mondta, hogy szeretné látni milyen is az az ír kocsma, mert úgy felcsillant szeme az említésére. Józsi már gyanakodott, de pechjére nem látta át a helyzetet. Barátjával általában a pultnál vagy az asztaloknál ittak. A kocsmában viszont volt egy egyetemista sarok: zöld huzatú fotelek, kemény asztal, ők ezt az „angol saroknak” gúnyolták, mert oda általában a teát és a kávét kérték. Sziszi azonnal kapott az alkalmon, hogy oda üljenek le. A beszélgetés pedig egészen kellemes is volt. Sziszi végighallgatta, ahogy a két srác mesélt neki az ottani élményekről.

Józsinak akkor esett le, mi volt ezzel Sziszi célja, amikor Gergőék újra megérkeztek. Szokás szerint nem akart zavarni így, ugyancsak szokás szerint bejelentette, hogy megy sörre az ír kocsmába. Amire nem számított, hogy Sziszi, vidám és csicsergő hangon közölte a többiekkel, hogy ez mennyire jó ötlet, mert az a kocsma nem is annyira füstös és van ott egy kényelmes sarok, ahová le tudnak ülni. A két pár – meg Józsi.

És Józsi legnagyobb pechjére, a négyes sereghajtójaként lépett be törzshelyére. Lukács miatt persze Sziszi elvárta, hogy mégiscsak üljön le közéjük, ha már „velük jött”, ne kéresse magát. És ez így ment a hatodik szemeszter végéig.

A hetedik szemeszterre Gergőék le lettek váltva. Mint később kiderült, a kimondhatatlan nevű barátnő rosszul érezte magát attól, amit Józsival csinálnak, mert ahonnan ő jött, a vendégszeretetet komolyan veszik, amit elmondott Gergőnek, aki féltékenységi rohamot kapott az akkorra gyenge lábakon álló kapcsolatukban. Sziszi persze az új társaságnak, akiknek a neve már abszolút nem érdekelte, belső poénként felhozta, hogy Józsi barátunk sikeresen szétszakított egy kapcsolatot, de ők ketten Lukáccsal erősek.

A pótkerékkel az a helyzet, hogy akkor, amikor van, panaszkodunk, hogy minek. Csak arra való, hogy elguruljunk vele a szervízig, ahol megy a lehúzás. Amikor viszont nincs, akkor pedig állhatunk a határúton, a semmi közepén, vagy gurulhatunk tovább balesetveszélyesen egy defektes kerékkel.

Józsi a sokadik belsős poén és idegen téma után úgy döntött, Sziszi győzött. A győzelem viszont legfeljebb pürrhoszi lesz. Így amikor a négyes felnevetett, Józsi is feltűnően felkacagott, felhívva magára a figyelmet.

„Aha, aha, ja, nem úgy van. De az is nagy poén ám, hogy az én drága barátom, Lukács itt annak idején még a gimi alatt, úgy leitta magát, hogy nem tudott felállni a pulttól. Úgyhogy én meg Misi... Hali, Misi, emlékszel ugye...? Szóval mi ketten intéztük neki a hazautat. Mire a szülei ideértek, Lukácsból minden oldalról jött minden. Ha egyedül jövök, mondogatjuk is: Mi a különbség Lukács és egy csöves között? Az egyik elől sárga, hátul barna, és hányás szagú, a csöves viszont szégyelli is!”

Józsi ezután felállt a fotelből és visszament a lakásra, ahol már intézte is a költözést a koleszba. Felhívta a lakás tulajdonosát, hogy marad a két albérlő, csak a helyére beköltözik Sziszi. Emiatt nem szükséges az egy hónap határidő, ezt a hónapot kifizeti, de már megvan a szoba a kollégiumban. A kollégiumban, ahol azóta tényleg változott a helyzet. Persze a szoba drágább volt, mint akkor, de legalább már rendezettebb, a matracért nem kellett külön fizetni, és a lakbérben benne volt a háztartási elektronika használata is. Összeszámolva jóval kevesebb re jött ki, mint először, amiért meg is érte végre. A régiek, akik akkor kibírták a váltásig, nem nevették ki Józsit, hogy mégis visszatért. Nekik ő azért volt úgymond hős, mert a kényelmetlen, túlfizetett kócerájok végül kényelmes és lakható szobákká váltak. És mellé kiépítették a közös konyhát is. Közben sok albérletes is visszacuccolt, mikor ez jobban megérte.

A jó hír az volt, hogy a kis mutatványa után Sziszi többet nem jelent meg az ír kocsmában. Nem volt hajlandó szégyenkezni. A törzshely tehát megmaradt. Azt azért sajnálta, hogy Lukáccsal az államvizsgáig nem beszélt. Egyrészt Lukács is dühös volt, másrészt Sziszi sem engedte meg neki. Mégis milyen barát az, aki ekkora szégyent hoz rájuk? Harmadrészt milyen barát az, aki miatt kisebb albérletbe kellett költözniük, mert Sziszi nem tudta fizetni a lakbért? Aztán pedig nem volt megelégedve az új lakással.

A defektes autó végül kisiklott, amikor hiányzott a pótkerék.

Nyitókép: MTVA