ZSÍR

Csillag Balázs: Berta mama 2025. aug. 26.

Berta mama sokat volt egyedül, amíg élt. Na nem mintha nem szerették volna a gyerekek és az unokák, csak amikor már az unokák is nagyobbak lettek és kevesebbet jártak a mamához, mert a nagyobbaknak ott voltak a haverok, a kisebbeket meg elbolondította az okosteló, a gyerekeknek is ritkábban jutott eszébe eljárni.

Persze ez megint csak nem azt jelentette, hogy a családban nem szerették volna. A világért se akarták őt nyugdíjas otthonba tenni és amikor valami távoli unokatestvér megpróbálta meggyőzni őket, hogy adják neki az ingatlant, Berta mama megnyugodhatott, a család szereti. Ebben azért lehetett biztos, mert az amúgy nyugodt, bár elfoglalt gyerekei úgy mentek neki az említett távoli rokonnak, mint az éhes pitbull a hentesüzletnek, a neten lógó unokák pedig rövid úton kiderítették, hogy a távoli rokon nem is rokon, hanem valami román csaló.

Ez volt ez első alkalom, ami kicsit felrázta a családod, hogy vigyázni kell Berta mamára, mert már nem ért ehhez a szép új világhoz, de a ház, a kert és a konyha a mamáé.

Főleg a konyha, mert Berta mama nagyon szeretett sütni. Mákos, túrós, meggyes lepényt, mákos vagy diós bejglit. Kakaóst azt nem, mert a kakaó az bizony a legjobba kellett, azt bejglibe nem “pazaroljuk”, mert az Berta mama verhetetlen kuglófjába kellett.

Mert csak Berta mama tudta megsütni azt a kuglófot. A receptet szétosztotta, az igaz, de egyik lánya, de még pék unokája sem tudta úgy megsütni, mint Berta mama. Mert Berta mama beletette szívét lelkét... meg valami különleges dolgot is, amit nem tudtak megfejteni.

Vagy legalább is erre gondoltak a gyerekek, mert amikor a család kreatívabb ágán a fazekas unoka elmondta a mamának, hogy márpedig, ha a mama ilyen jól süt, akkor a sütéshez valót is olyan edényekbe kell rakni, amik méltóak a mama tehetségéhez. Marika, a tehetséges fazekas készített egy edényt a lisztnek, egyet a sónak és egyet a cukornak. Gyönyörű szép kerámia edények voltak, az egyszer biztos. Mindre csak annyit vésett fel Marika, hogy “Berta mama”, e szavak alatt pedig kihagyott egy nagy üres helyet, hogy a nagyi abba tegye a lisztet, a cukrot és a sót, amelyikbe akarta és aszerint írta rá a hozzávalók nevét. Marika pedig készített egy negyediket, hátha kell egy pót edény.

A helyzet az, hogy Berta mama sose használt különleges hozzávalót, de volt humorérzéke, így a szekrényben mindig a polc hátulján, de eléggé szem előtt, ott volt az a negyedik “tároló” is. Persze üresen, amiről megint csak Marika tudott. Ez volt a közös titkuk.

A második dolog, ami megrázta a családot az Berta mama halála volt. Nyolcvanhat évesen, kényelmesen elszundított a karosszékben. A végrendeletében hamvasztást akart, az ügyvéd utólag még Marikát benntartotta egy szóra, hogy elmondja, Berta mama üzeni, a negyedik edény még mindig üres. Marika végül abba öntötte a hamvait.

A harmadik dolog, ami megrázta a családot, akkor történt, mikor mindenki Berta mama háza körül sürgölődött forgolódott, válogatott mi kell és mi nem kell. A pék unoka, Jancsi, azonnal lefoglalta a konyhát magának. Ő márpedig megsüti Berta mama kuglófját, ahogy csak Berta mama tudta. Reggeltől ebédig a receptet böngészte, mi lehet a megfejtés. Egy nyomozó és egy régész csavaros gondolkodását meghazudtoló agytorna után végre rájött. Neki aztán mondhatja Marika, hogy nincs abban semmi különleges, mikor a receptben ott állt mindjárt az elején, hogy “az igazán jó kuglóf titka, ha önmagát is beleadja a szakács”.

Jancsi délben mindenkit behívott a konyhába, mondván kész a kuglóf, ideje megkóstolni az igazi Berta mama-féle kuglófot. Mindenki kapott egy-egy szeletet. Jancsit végül Marika mentette meg a szégyentől, a családot meg egy kisebb infarktustól, amikor meglátta a négy edényt a kuglóf forma mellett. Viszont Jancsi is megnyugodhatott, hogy a kuglófba Berta mama lisztje, Berta mama cukra, és Berta mama sója mellé, csak nagyon kevés került Berta mamából.