ZSÍR

Csillag Balázs: Ez itt marad 2025. ápr. 22.

Vélt, vagy valós események sora az Oregon Út egy eldugott és elfelejtett szakaszán, ahol talán volt egy letérő Montana felé.

...

Azt itt kell hagynod. Tudom, hogy anyád zongorája, nehéz tőle megválni, szép dalokat játszott rajta, de ő már nincs, se a nejed, se a lányod nem tud játszani rajta és lassítja a menetet. Látod, hogy nem ez az egyetlen dolog, amit itt kellett hagyni. Ásók, petróleumlámpák, könyvek... te jó ég ez mi? Egy sodrófa? Kalapácsok... A mindenségit ez egy kész kis műhelyre való halom. Ez megér legalább tizenhatezer dollárt. A zongoráddal együtt, igen. Én minden esetre elviszem ezt a kalapácsot. Kell neked az a serpenyő?

...

Nocsak. Egy zongora. Dehogy szárnyas, kiszongora. Hogy is hívja az asszony? Pianínó? Na. Az. Igen, olyan, mint abban a kocsmában, csak az tudott magától is zenélni. Nem mindegy, ne kérdezd, hogyan, mert nem tudom. Na. Olyan zongora van itt. Paul milyen szépen játszik rajta. Azt hiszem itt pihenünk egy kicsit. Örülünk, hogy elértünk idáig, gyászoljuk kicsit, akik út közben meghaltak, de ma zene is lesz este. Nem, a zongora itt marad, nem fér fel a szekérre, és a Laramie erődnél úgyis le kellene tennünk, azok a marhák meg tűzifává hasogatnák. Jó helye van ennek itt. Hadd zenéljen más is, aki itt lepihen. Az az ásó amúgy is jobban kell a halomról. Tudod mit, rakd el a másikat is.

...

Tessék csak tessék. A Delaire család műhelyében mindenkit szívesen fogadunk, aki kicsit megpihenne. A fiam mindent kikupál, aminek javításra van szüksége. Kopott a kerék, repedt az abroncs, tépett a vászon a szekéren? Előbbit javítom én, utóbbit megvarrja a nejem. És ha az már nem segít, működik a csereüzlet is. Igaz, hogy használt, de felújított az áru. Ha van mitől megszabadulni és cserélni valami jobbra a régit, élünk a barter lehetőségével. Ételben, italban és az Úr áldásában bőven lehet részünk és a zene sem marad ki. Jól látod, kedves fiam, az egy kiszongora. Drága anyósom és az unokaöcsém az esti pihenők alkalmával játszik a megfáradt utazóknak. Dalt is lehet kérni, de annak már kiszabott ára van.

...

Delaire. Ott állunk meg. A laramie erődnél utálják a helyet. Alig hagynak már náluk valamit, mert vagy megveszik Delaire-ben, vagy elcserélnek pár régi dolgot, amit az erődben úgyis le kellene adniuk, valamire, amire nagyobb szükségük van. Persze ezt megtehetnék az erődben is, de az erődben nincs valami, ami viszont Delaire-ben van: A zongora. Nem csak egy zongora, hanem A Zongora. Amivel az egész kezdődött. Állítólag az előző tulajdonosnak megmondták, hogy márpedig az ott marad és azóta lett először pihenőhely, aztán a Delaire család ideköltözött, alapított itt egy boltot, ami mára egy városka lett. Hiszed vagy sem, vannak olyanok, akik itt telepedtek le. Ez inkább ilyen kézműves telep. Itt mindenki ért valamihez. Nem, Jeremy, te nem maradsz, nem vagy ahhoz elég jó szakács.

...

Nem panaszkodhatok, a városkánknak volt pár szép évtizede. Csak az a baj, hogy mindent az Oregon vonalra tett fel. A készlet idővel kifogyott, a mesterembereknek nem volt miért itt maradni, a vonalat pedig a vasúthálózat miatt egyre kevesebben használják. Adok még Delaire-nek pár évet. Ha az alatt sem változik semmi, szétszedjük a várost, összetákolunk egy szekérsort és becsatlakozunk az útra. Csak az sajnálom, hogy a zongora nem fér majd fel sehova. Az sajnos itt kell, hogy maradjon.

...

Leonard, száj vissza az autóba, különben itt hagyunk. Nem érdekel, hogy mit mondanak, a városi legendák, vagy kísértet történetek arról, milyen város volt itt. Látsz te itt egyáltalán bizonyítékot arra, hogy volt itt valami? Semmi nincs itt. Nem mindegy hogyan került ide az a zongora? Ne beszélj itt nekem tárgyi bizonyítékról. És ne is álmodj róla, hogy azt a koszos zongorát magunkkal visszük. Nem fér be a kocsiba.

Az bizony itt marad!

Nyitókép: depositphotos