ZSÍR

Csillag Balázs: Kopaszodón - Cyrano de Bergerac margójára (vers) 2025. máj. 3.

Kopaszodón

Cyrano de Bergerac margójára

Bizony az embernek a külső oly fontos
– S meggyőződésem, e megfigyelés pontos-
Ha valaki másmilyen, bele tudjon kötni,
Gondját így a szőnyeg alá tudja söpörni,
Netán írásával, beszédével villant,
S minden jelenlévő csakis felé pillant,
Hogy elterelje tőle a fehérnépet,
Hibájára mutatva rondanák a képet.
Egy ficsúr bizony így látta jónak éppen,
Megsérteni akart ő valamikképpen.
Hangosan szólt „Hékás...”, arcán a vigyor nagy,
De csak annyi tellett tőle: „... te kopasz vagy”.
Bevallom, tartásom egy kicsit megfeszült,
Mosolyom halványult, szemöldököm rezdült.
Igaz, sértő szándékkal hangzott a mondat el,
Haragom éppcsak kissé tüzelte fel.
De méltóságomból nem billentett ki
S a megfelelő módon válaszoltam neki.
Azt mondod kopasz vagyok, csak így, szimplán?
Bevallom a sértés így elég hatástalan.
Nem tudtál ettől jobbat kitalálni?
Hidd el, frapánsabb lett volna ez így, ni:
Óvón: szeles időben hordj inkább sapkát,
a gyér szellő elfújja hajad maradékát!
kegyeskedve: hogy tapsolni tudjon, üljön
félkarú mellé, az is hadd örüljön
A színházban az előadás végére
Anekdotálva: teknőst pottyant fejére
A sasmadár, mint Aiszkülosznak. A feje
tetejét sziklával összetévesztette.
barátian: nézd a dolog jó oldalát,
Tán most még siratod a hajkoronát, de
ha eléred az öregkort, dicsekedhetsz,
Hiszen ősz hajszálad egy darab sem lesz.
Aggódón: tán a stressztől hullott ki, mondják,
attól bizony gyengülnek a hajhagymák.
Mezőgazdászul: ez már terméketlen,
se haj, se hagyma ezen már nem terem.
Optimistán: a kopaszság relatív,
azt mondom, csak tarkódig ér a homlok ív.
Karbantartón: magadat könnyű nyírni már,
hiszen a fodrász ezzel már készen talál.
Következetesen: ne legyen félmunka,
Lannister módra vágjon mindent borotva.
Sportosan: látom, a futásra készülsz megint,
Áramvonalas fejjel jobban megy a sprint.
Incselkedőn: megég, ha rásüt a nap
felforr az agyvized, elkél az a kalap.
Történelmien: fényes felületével
Hasonló Szirakuzánál kelt talán el
Arkhimédésznek, tükre sok hajót gyújtana.
Takarékoskodón: csapást nem mér tárcádra,
a sampon árát megspórolhatod, hiszen
a szappan már ide is elég, bőven.
És végül Hollóra hivatkozásból:
Hajad, itt a lomha árnyból,
mely a széllel messze száll,
vissza nem nő soha már.
Így sorolod el nekem a gúnyt, látod
Ha műveltebb, leleményesb lettél volna.
De így csak annyit mutattál meg, vágod,
hogyan pattogj, ugrálj, mint a nikkelbolha.
Hát pattogj csak tovább, te szerencsétlen,
S mellé jegyezd meg jól, ha ezekből egy is,
Kicsúszik az imént szádon véletlen,
Öklöm szakít félbe Cyranot idézve:
„Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
de ha más mondja, azt nem tűröm el.”