ZSÍR

Csillag Balázs: Pogácsák és repedések 2025. ápr. 28.

Babonás körökben mondogatják, hogy a halottak sem maradnak csendben a túlvilágon, ha értelmetlen véget ért az életük. Modlik Pál sose hitt az ilyesmiben. Egyedül lakott, nem félt a sötétben, nem érdekelte a természetfeletti, mindazonáltal hitt abban, hogy semmi sem történik véletlenül és tudta, hogy az élet mintáit az ember csak egy bizonyos pontig tudja követni, megmagyarázni. Édesanyja is így gondolta, épp csak annyi eltéréssel, hogy ő nagyon hitt a természetfeletti erők munkálkodásában meg a szellemjárásokban.

A szomszédban már egy ideje csak a két fiatal, Hanna, Robi és a kisfiuk, Józsika lakott. A kisfiú mostanában többször is átjár Pálhoz. Normál esetben nem igazán érzi „kényelmesen” magát egy gyerek mellett, de Józsika illedelmes fiú. Egyértelműen a nagymamája után, mert Hanna és Robi csak ordít, bunkóskodik, és mióta a „mama”, Evelin néni úgy döntött, kicsit kiszellőzteti a fejét a férjétől örökölt soproni lakásban, távol a pesti külváros hercehurcáitól, egyre hangosabban üvölt vagy a zene – vagy a két fiatal.

Mert azt tudni kell, hogy a fiatalok valóban fiatalok. Hanna és Robi, amolyan „vadházasságban”, Evelin néni házában éltek. Csak amíg mindketten el nem végzik a főiskolát vagy munkát nem találnak. Hanna mást úgysem ismert, és amikor tizenhat évesen teherbe esett, mert Robi nem vigyázott eléggé, Hannának nem maradt más helye. Ráadásul ahogy Robi betöltötte a tizennyolcat, a szülei kirakták őt a lakásból, nem mintha törődtek volna, hogy kire akasztanak rá egy élősködőt. Rendben. Akkor Hanna végezze el a főiskolát, Robi keressen valami munkát, Evelin néni meg majd neveli az unokát.

Pál tisztában volt mindezzel, mert amíg a fiatalok vagy iskolában, vagy munkában voltak, Evelin néni átjárt hozzá Józsikával. Mindig hozott pogácsát, és Pál is otthonról dolgozott. Ha pedig Pál anyja is ott volt, akkor aztán elindult a traccsparti. Józsika meg szerette nézni, ahogy Pál a nagy vonalzókkal húzza a vonalakat, amiből aztán egy szép ház lett. Merthogy ez a látogatás így ment négy éven át, és Józsika addigra már megjárta a dolgozószobát többször is. Pálnak nem tetszett, de az anyja csitította:

„Hagyjad már a gyerkőcöt, te is így futkostál, nem fog elrontani semmit!”

És valóban. Evelin néni ebben szigorú volt. Nem nyúlunk semmihez, amíg Pali bácsi meg nem engedi. Cserébe megtanítjuk Pali bácsinak, hogyan készítsen ilyen fíííínom pogácsát.

„Fiacskám, alig jársz ki, legalább egy héten egyszer, ha elkészíted az adagot, mindig van mit egyél. Mintha csak találnád. De azért néha főzz is magadnak valami normálisat.”

Igaza volt. Pláne most, amikor a gyerkőc magától átjár. Neki is van mit enni, ha már a szülei otthon csak magukkal törődnek. Ez két hete tart már.

„Evelin még mindig nem jött vissza Sopronból? Nem vall rá. Ha Hannától meg attól az ökörtől el is menekül szegény, de Józsikát csak nem hagyná velük egyedül.”

Evelin két hete lépett le otthonról. Pál anyja épp szokása szerint meglátogatta a fiát, és úgy döntött, áthívja kávéra. Hanna csak annyit mondott, hogy előző nap összevesztek, és Evelin kijelentette, hogy ő ezt nem bírja tovább, összecsomagolt, buszra ült, és elment Sopronba.

„Semmi baj. Azóta megnyugodtunk. Már a Fészbukon beszélgetünk. Meg, tessék nézni, anyu posztolgat is, hogy milyen jó neki Sopronban, csak most hagyjuk őt, mert hosszú pihenésre van szüksége”

Pál megnyugtatta az anyját, hogy semmi baj nincs. Evelin néninek semmi baja, ő is látta a posztokat a közösségi oldalon. Az anyja csak azt furcsállta, hogy Evelin ilyen röviden posztolgat. Általában többet szokott írni. De legalább nyugalma van.

...

A veszekedés nem múlik, Józsika még mindig átjár hozzá. Amíg nem tudják eldönteni, ki maradjon otthon a gyerekre vigyázni, addig Pál vigyáz rá. Édesanyja örül, hogy a szomszédok ennyire megbíznak benne, pedig alig beszéltek. Pál tudja, hogy csak azért van, mert Józsika odaszokott Evelin látogatásai miatt és más szomszéddal nem hajlandó meglenni, a szüleit meg nem igazán érdekli. Miért is érdekelnék, hiszen fél évvel ezelőttig mindent Evelin intézett az unokája körül. Szerencsére Pál annyira ügyesen el tudta készíteni a pogácsákat, hogy Józsika elhitte, a nagyi küldi mindig Sopronból. Józsika továbbra is illedelmes, de csöndes gyerek. Oviba nem adják, mert az drága lenne, úgyhogy az egyetlen ember, akivel szocializálódhat, az Pál. Pál megtanult mellette dolgozni. Kibírja, amíg a kicsi iskolába nem kerül. Az már csak két év. Addig meg vonalakból házat épít – ahogy Józsika mondaná. Meg is lepődött néhány kreatív ötletén, ami kis módosításokkal még működött is.

Ha abban nem is értett egyet az anyjával, hogy Hanna és Robi annyira bíznának benne, az egyiküknek sem volt kétséges, hogy Evelin nagyon elmarad Sopronban. Továbbra is posztolt az oldalakon, a lányával kommentekben kommunikált is, Hanna is megnyugtatta őket, hogy minden rendben van, ő már meg is látogatta, Robit pedig látni sem akarja, amiből megint veszekedés lett. Jobb is, hogy Józsika addig otthon maradt. Legalább a mama nem tömte tele a fejét a butaságaival.

„Történt vele valami. Tudom, hogy történt vele valami, mert folyton csak Hannával írogat. Nekem se írt azóta, pedig tudod, kisfiam, mennyire jóban voltunk...”

„Vagytok, mama, vagytok!” – figyelmeztette Pál az anyját. „Ne fessük az ördögöt a falra” – bár az igazat megvallva, ő is furcsának találta az üzeneteket.

„Rendben Palikám, akkor azt magyarázd el nekem, hogy ha nekem nem is ír, Jancsival miért nem beszélget?”

Bár az igaz, hogy az említett Jancsi, Hanna bátyja külföldön lakik, és nem igazán van ideje hazalátogatni, az valóban furcsa, hogy neki nem ír soha. Még csak nem is üzen. Jánosnak a közösségi oldalról kellett megtudnia, hogy anyja Sopronban van fél éve.

...

János hazajött külföldről. Úgy döntött, hazaköltözik. Jött volna meglátogatni az unokaöccsét, de nem engedték be. Pál akkor találkozott vele először, mikor becsöngetett hozzá. Ahogy Józsika is. Pál szépen elmagyarázta a fiúcskának, hogy ki is az új jövevény, bár egészen addig eléggé kényelmetlenül érezte magát, amíg Pál anyja meg nem érkezett. Azért a hosszabb ismeretségük kicsit oldotta a feszültséget. Jánosnak pedig tőlük kellett megtudnia, mi történt az elmúlt két évben.

Merthogy Evelin addigra második éve élt Sopronban. Vissza se látogatott Pestre. Hanna persze néhanapján mindenkit megnyugtat, hogy az anyja jól van, meg mostanában utazgat is, a telefonját olyankor otthon hagyja, hogy senki se zavarja a kiruccanásait. Legalább végre nem arról beszél folyton, hogy Robi mekkora egy parazita.

Aki egyébként egy jó ideje munkanélküli, miután kidobták az építkezésről, mert a nagy betonkeverő teljes tartalmát – több tonnányi betont – sikerült a fene tudja hogyan elbarmolnia. Nem részletezte, mi történt. Hanna pedig nemrégiben végezte el a főiskolát, azóta pedig nem talált munkát.

„Akkor hogyhogy a Józsika nincs otthon? Miért te vigyázol rá? Egyáltalán... nem kéne már Józsikának iskolába járnia?”

Pál nem sértődött meg a kérdésen. Először is, nem tudhatta, hogy Józsika évvesztes, tehát csak jövőre kezd. Másodszor pedig azon már ő is gondolkodott, hogyha a szülők otthon vannak, Józsikának miért kell még mindig nála kószálnia. Nem bánja, de azért mégis gyorsabb lenne a munka, ha nem kéne a gyerekre figyelnie, főleg, mert nem az övé.

„A gyerek jó helyen van itt, és te addig se vagy egyedül. Amúgy pedig nem furcsálja senki, nyugodj meg, Jancsi. Az egész utca tudja, hogy milyenek a szülei. Már elnézést, de a húgod nem tudom, kire ütött, de édesapád se volt ennyire rossz természetű.”

János azt mondta, hogy a munka miatt nem tudja magával vinni a gyereket, szóval a szüleinél maradt továbbra is. Ami azt jelenti, hogy Pál továbbra is számíthat Józsika látogatásaira. És persze minden héten sütheti az extra adag pogácsát.

Legalább az anyja nem traktálta azzal Jánost, amit szinte minden látogatáskor elmond Pálnak.

„Nincs itt már miért aggódni. Evelin halott. Ez már biztos. Nem Evelin írja az üzeneteket, hanem valaki más. Tudom, mert üzenni akar a lányának. Azért ilyen ingerültek. Hisz te mondtad, hogy a rosszul épített szennyvízgyűjtőjük felett repedezik a beton. Meg akármennyit takarítanak, időről időre mindig olyan szag árad, mintha csőrepedés lenne náluk. Én mondom, a halott tudatni akarja, hogy nem nyugszik, amíg a gyerekei ki nem derítik, mi történt vele. Ott van a házban.”

Pál a tények embere volt. Továbbra sem hitt a természetfelettiben és a szellemjárásban. Az viszont kétségtelen, hogy az elmúlt két évben Robi sokszor tömködte azokat a repedéseket az udvaron, és időről időre mindig megütötte az orrát a dögszag. S bár látta Evelin posztjait a közösségi oldalon, Jánoshoz hasonlóan ő is bejelentette eltűnt személyként Evelint.

...

A rendőrök egy darabig nem tulajdonítottak az eltűnésnek nagy fontosságot. Ám amikor több helyről is azt mondták, hogy valami nincs rendben Evelin körül, őket sem hagyta nyugodni a dolog.

Pesten felépült a lakótelep, amit többek között Pál tervezett. Több pénz, előléptetés, lehetőség arra, hogy máshová költözzön, amit meg is tett volna, ha nem fordul elő az, hogy Józsikát a napköziben felejtik a szülei. Pálnak nagyjából 10 hónap nyugta volt Józsikától. Ahogy gondolta is, az iskolakezdés után ideje nagyobb részét a napköziben tölti majd. Nem fogja zavarni a munkában. A nyári szünetet már kibírja. Az első évben Hannáék is, mintha kicsit változtak volna. Hanna kapott állást, Robi továbbra is otthon élősködött, de el volt egyedül. Két feladata volt: elmenni Józsikáért a suliba, és néha bebetonozni a repedéseket. Az olyankor valahogy a szagokon is segített.

Aztán Hannát kitették leépítés miatt. Amint mindketten otthon voltak, újra elkezdődött az ordibálás, a betonozás is elhúzódott, a szagokat is jobban lehetett érezni, és akkor felejtettek el először elmenni Józsikáért.

A gyerkőcöt Anikó tanító néni vitte haza első alkalommal. Pál csengője szólalt meg. Alig nyitotta ki az ajtót, a tanítónéni minden szar alaknak elmondta őt.

„Mégis hogyan képzeli, kedves apuka, hogy otthagyja a gyerekét a napköziben? Ott éhezett szegény gyerek. Nem várhatja el, hogy egy ilyen kisgyerek egyedül átkószáljon a városon. Ez szégyen és gyalázat! És hol az anyuka? Miért nem vették a telefont, amikor hazahívtak az iskolábó?”

Pál nem háborodott fel, csak szépen nyugodtan megkérdezte Józsikát, miért pont ide hozta a tanítónénit? Józsika csak annyit mondott, hogy itt jobban érzi magát, mint otthon. Anikó néni nagyon elszégyellte magát. Bevallotta, hogy már majdnem a gyámhatósággal fenyegetőzött. Pál behívta Józsikát. A tanító néni csak valahogy beinvitálta magát, ami viszont eléggé meghökkentette a férfit. Aztán úgy gondolta, hogy ideje elmagyarázni a tanító néninek, mi a helyzet, ameddig megnyugszanak a kedélyek. Volt pogácsa az asztalon, mindketten kaptak teát, közben Pál végre bemutatkozott és elmondta, hogy a szülők a szomszédban laknak, nagy a rendetlenség, a nagymama pedig vagy él, vagy nem, mindenesetre eltűnt, de annak idején ideszoktatta Józsikát, úgyhogy valószínűleg azért is jött a kicsi ide. A tanító néni ne aggódjon, majd ő hazaviszi a gyereket és beszél a szülőkkel. Anikó tanító néni a biztonság kedvéért elkérte Pál telefonszámát is.

Még szerencse, mert az eset ezek után többször is megismétlődött, és egy idő után Pált többször látták az iskolában, mint a szülőket. Ezek után döntött úgy, hogy beszél Jánossal, aztán az ő engedélye után a rendőrségre megy.

Miután újra be kellett mennie Józsikáért, előbb a rendőrségen álltak meg. János addigra már hívott az őrsre, hogy valaki az ő beleegyezésével fog bejelentést tenni. Az első már meg se lepte őket. Továbbra is ugyanazt mondták, hogy sajnos a bizonyítékok alapján nincs okuk feltételezni, hogy Evelin eltűnt, bármennyire szeretnének is valamit tenni ezügyben, addig a lányát se lehet kihallgatni emiatt. Pál nagyon egyszerűen csak megkérdezte, hogy ha az segít, van még két bejelentése, ami miatt garantáltan házhoz kell menniük: az egyik a házból áradó dögszag, amit az egész szomszédság érez és valószínűleg többször is panaszt tettek már emiatt, valamint a szülők gondatlansága, aminek a jelenlevő gyerek issza meg a levét, hisz most se a szülők mentek érte. A gyerek négy éve nem látta a nagyanyját. A pontot az i-re az tette fel, amikor Józsika bejelentette, hogy a nagyi biztosan azért költözött el, mert mérges volt az apukájára, amiért úgy megütötte, hogy a nagyi elesett és nem kelt fel mindjárt. De biztosan jól van, ha ír nekik Sopronból.

...

Józsika – szokás szerint – majszolta a pogácsát Pál lakásában. A nagy vonalzókat nézegette, Pál hagyta, hogy rajzolgasson a munkaasztalánál, amíg ő nem volt otthon. Pál ugyanis a szomszédban volt, és azon gondolkodott, hogy ha nem is természetfeletti értelemben, de az anyjának igaza volt, amikor azt mondogatta, hogy a halottak a túlvilágon se maradnak csöndben, ha értelmetlen halált haltak.

A rendőrök tudták, hol kezdjék az ásást, hol törjék fel a betont. Robi épp az új adagot keverte, hogy elfedje a repedést. A repedést, ahonnan a dögszag áradt. A repedést, amit a rosszul épített szennyvíztartályra, mint vastag és nehéz koporsófedőt öntöttek és ami nem bírta megtartani az idővel felgyülemlő gázokat. A repedést, ami jelezte, hová hantolták el Evelint, hogy többet ne okozzon nekik gondot.