ZSÍR

Csillag Balázs: Tekintet 2025. aug. 12.

Gergő keze ökölbe szorult, ahogy az ellenfelét hallgatta a verseny után. A harag csak gyűlt és gyűlt benne.

„Már idegesít, hogy az öreg folyton ezt csinálja. Sehol sem tudok nyugodtan lenni. Ez lesz a harmadik hobbi, amit abba kell hagynom, mert folyton bekiabál. Amikor versenyeken futottam alsó tagozaton, elvágódtam, bekiabált, hogy »nem baj, kelj fel, adj bele mindent«. Beérkeztem a tizedik helyre, benn az öltözőben kaptam is a szivatást a többiektől, hogy milyen bána az apám. Aztán felső tagozaton az éneklés a majálison. Szerettem énekelni, de a majálison nagy izgalmamban elfelejtettem, mit énekelek. Erre bekiabál, hogy »nem baj, nyugi, nagy levegő, adj bele mindent«. Aztán kaptam a piszkálódást megint. Most meg az ellenfél az utolsó két pontnál kétszer is elgáncsol, meg sikerül elrúgnia a lábamat. Tudom, hogy az én hibám volt, nem kell a szememre vetni.”

Aztán látta, ahogy felé mutat:

„Nézzétek meg a srácot! Bocs, semmi bajom veled, ügyes voltál, meg minden, igazából nem is tudom, mi volt az ok, amiért aztán mégis nyertem a meccset, de mit számít, utána úgy szégyelltem magam, amikor a második gáncs után beordítja, hogy »nem baj, csak koncentrálj, mindent bele«. Annyira kínos, halljátok, holnap be se megyek az edzőterembe, mert mindenki kiröhög az öregem miatt, pedig már kezdtem megszeretni a cselgáncsot”.

A srác összenevetett a két csapattársával. Gergő még pont elhallotta, mikor a két másik fiú már épp heccelni akarta a srácot. Még meg is sajnálta volna, ha utána nem kezd szabadkozni. Észre sem vette, hogy elindult. Csak ütni akart, de végül egy pofon lett belőle, de abból olyan erős, hogy Gergő a földre esett, mire két csapattársa csak meghátrált. Nem akartak balhét. Szerencse, mert így Gergő is el tudta mondtani, miért adta a kiadós nyaklevest.

„Te normális vagy, haver? El se tudod képzelni, mekkora mázlid van neked! Tudod, hogy én mit láttam, mikor hibáztam a meccsen és felnézem a tribünre? Tudni akarod? Az apám hátát, hogy ne lássam szitkozódni. A te öreged meg nem csak most, hanem minden hibádnál téged nézett. Végig figyelt ezek szerint, és akkor is bátorítani akart, amikor hibáztál. Te meg ahelyett, hogy ezért hálás lennél, hallgatsz a többiekre, akik – hidd csak el nekem – ugyanazt láthatták a szüleiktől, mint én ma. Aztán téged csesztettek, mert ha az ő apjuk vagy az én apám lett volna ott, amikor elvágódtál a salakon, akkor ott maradsz és nem futsz tovább szégyenedben, mikor megakadtál az énekben, nem értél volna a végére, és ma, kettőnk közül akkor én győzök. A két hülye csapattársadnak meg ki tudja, tán itt voltak-e a szülei. Le merem fogadni, hogy az osztálytársaid azért szekáltak utána, mert nekik ilyen nem jutott és mind irigy fafej. Szóval ajánlom neked, hogy ha kilépsz az öltözőből, odamész apádhoz, és megköszönöd neki a biztatást, mert ha nem, a következőt ököllel kapod!”

Azzal Gergő összepakolta a ruháit, felkapta a tornazsákját és elakadt torokkal elindult a tornaterem parkolója felé.

Szerencsére odakint eleredt az eső.