A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal működését. Anonymizált információkat tartalmaznak.

Analitikai sütik

Szolgáltatásaink javítására szolgál. Google Analytics anonym információkat gyűjt az Ön által látogatott oldalakon

Remarketing Facebook

Pomocou služby Facebook poskytujeme remarktingovú reklamu, čím zvýšime relevantnosť reklamy na platformách služieb Facebooku.

Google Remarketing

Google Ads segítségével remarketing szolgáltatást nyújtunk, segítségével Ön célzott reklámokat láthat.

Konverzie kampaní

Pre vylepšenie naších služieb a užívateľského zážitku, zaznamenávame vykonávanie cieľov naších zákazníkov a podľa doho upravujeme webovú stránku aby tieto ciele boli čo najrýchlejšie vykonávateľné.

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu SmartsUpp, ktorá odosiela údaje na servery v Českej Republike. Neukladá žiadne osobné údaje, len text ktorý nám odosielate. Viac info na <a href="https://www.smartsupp.com/cs/help/ochrana-osobnich-udaju-gdpr/" target="_blank">stránke spoločnosti</a>

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu Facebook Messenger, <a href="https://www.facebook.com/business/gdpr" target="_blank">ku ochrane osobných údajov viac info nájdet na tejto adrese</a>.

Faceless landscape portraits

Csillag Balázs: Törölt poszt 2025. szept. 17.

Nincs nagy szerencsém az írással.

Ez mondjuk nem teljesen igaz, mert valahogy sikerült meggazdagodnom belőle, ha nem is itthon, de össze-vissza járva és más-más írói neveket használva sikerült. Inkább úgy kéne fogalmaznom, hogy a saját munkáimmal nincs és sose volt szerencsém. Ha én írtam valamit, az tízből egyszer volt csak sikeres. Évente. És az nem nagy honorárium.

Szóval ez a hosszú poszt egy vallomás lesz, ami pár perc múlva törlődik. Ez egy vallomás. E vallomásban leírom munkásságom eredményességének titkát. Ha valaki gyanította, hogy csaló vagyok, itt megtudja, hogy igaza volt. Ha megtudja, mert valamiért akárhányszor megírom, folyamatosan eltűnik. Ez már a sokadik verzió. Már nem is számolom, hogy hányadszor próbálom közzétenni, amit szeretnék.

A közbevágás azért kellett, hogy érthető legyen a csapongás. Ez a poszt ugyanis már dacból kerül fel. Az első verzió a nagyobb botrány elkerülése érdekében íródott meg. Több mint tíz éve publikálok más írásával, és a neve mostanában már harmadszor tűnt fel a felvidéki portálokon és írókörökben. Eddig valahogy megúsztam, de már nem akartam kockáztatni a megkeresett vagyonomat pedig már úgyse tudnák elvenni. A koffer pedig kifogyott, szóval ennyit az írásról.

De már megint csapongok.

Miután az első poszt szőrén-szálán eltűnt, és egyik magyar vagy felvidéki társaság se reagált rá, újra megírtam, ezúttal elnézést kérve, hogy a posztomat levette a közösségi oldal, biztosan valami nem tetszőt írtam bele. Sok bocsánatkéréssel, felelősségvállalással, vagyis minden széppel és jóval, ami valamelyest megvédhet a nagyobb botránytól. Az is eltűnt. Innentől még néhányszor, több más közösségi oldalon, még az egyik írói nevem rajongói oldalán is posztoltam. Onnan is eltűnt. Amikor mindenhol rákérdeztem, hogy a posztom látható volt-e, addig törlődött, amíg annyira le nem egyszerűsítettem, hogy látható volt-e a megosztás. Ha már részleteztem, miről szólt a poszt, a megosztás után pár perccel nem lehetett megtalálni. Sehol.

Onnantól fogva pedig már az volt a cél, hogy mindennap posztoljam, amíg valaki nem válaszol. Ha ezt olvasod bármilyen más portálon, akkor valakinek sikerült a megfelelő pillanatban még elolvasni és le is másolni a szöveget, abban a formában, amiben most is itt van a képernyődön, lehet, hogy másod- vagy harmadkézből, de valahogy, és akkor némileg elértem, amit akartam. Poszt még lesz, az biztos.

Tehát én, Barna Barnabás, 2011 októbere óta, különféle írói álneveket használva, a világ több táján is sikeresen publikáltam egy felvidéki származású, műfajilag meghökkentően sokszínű író és költő többéves munkásságának eredményét, amit egy múlt század eleji címkéjű utazóládában találtam egy garzonlakáshoz tartozó elfalazott rakterébe rejtve. Mivel az angol, orosz és francia nyelvtudásom kimagasló, ezért a műveket magyarról ezekre a nyelvekre lefordítva, az adott országokban kiadtam, szétosztva több antológiára, illetve verseskötetre. Eközben új nyelveket tanultam meg, és fordítottam saját magamat is, vagy éppen a nyelvtudás hiánya miatt addig hanyagolt országokban, főleg Közép- és Kelet-Ázsiában publikáltam újra. Magam is meglepődtem, mekkora sikereket értem el. Vették a köteteket, mint a cukrot, a jogdíjból meg tellett, amire csak akartam. Tudtam, hogy előbb-utóbb kifogy az anyag a bőröndből, de addigra olyan szépen megszedtem magam, hogy mindegy is volt.

Meg is úsztam volna, ha az egyik ismerősöm nem jön azzal, hogy az általa nagyra becsült felvidéki írótársaság a munkásságom ideje alatt többször is elővette egy Tsúszó nevű fiktív író személyét, valamint elmagyarázta, hogy a nyolcvanas évek vége óta emögött mekkora sztori van és máig írnak, kreatív műhelymunka alkalmával kisprózákat. Ahogy ő fogalmazott:

Vagyunk helyette ő.

És emiatt is kezdtem ezt a felelősségvállaló, bocsánatkéregető, balhémegelőző posztolgatást. Akkor úgy nézett ki, körbeért a dolog, és nem akartam megkockáztatni, vajon csak a véletlen műve-e, hogy a megtalált utazóláda címkéjén a fiktív alkotó neve található.

Legyen itt elég ennyi...

Nyitókép: Shutterstock