CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Csodálatos: ,,szabadság, Ukrajna a neved”! 2022. ápr. 25.

Ez az idézet nem valami sztálinista udvari költő megzenésített verséből, vagy a sztahanovista mozgalmi indulók betétdalainak válogatásából került elő. Nem. Egyáltalán. Ez a mondat a mi drága európai sírásónk, és a kontinens népeinek és érdekei kiárusítójának, Ursula von der Leyyebbjének a szájából szakadt fel elsőre, amikor is szembesülhetett e csodálatos ország még csodálatra méltóbb demokratikus elveivel, annak szabadságszerető népével, és főleg kormányával, élén Volodimir Volodymirovics Volodimirov Zelenszkij szippanatós pimpijével. 

A ,,szabadságnak” ez az aranyfényű és a fényes jövő útján üstökösként száguldó birodalma, melyet az ukrán Netflix bohóc önhatalmúlag, és most már mindennemű ellenzéki politikai felügyelet (mint tudjuk az USA magyarországi nagyköveteitől, a fékek és egyensúlyok arányában) nélkül irányít, bábként – mert persze a valódi ország irányítói az Óperenciás tengeren túl ülnek a joystick előtt, és távirányítással lövik ki a tankokat és a Moszkva nevű hadihajókat, egy videojátékban – és akik elkötelezettek abban, hogy az utolsó ukránig harcolni fognak a világpusztító orosz rezsim ellen. 

Egyre többen vannak azonban Európában is, akik nem az EU rózsaszínű szemüvegénkeresztül, és a beton- és atombiztos szappanbuborékjából látják a jelenlegi ukrán-orosz háborús konfliktust, hanem reálisan tekintenek úgy Európa, mint Ukrajna jövőjére. Azzal a látványos, díszcsomagolásba pakolt papírfecni átadásával, amivel Ursulánk hivatalosan meghívta Zelenszki Ukrajnájátt a legutóbbi kijevi látogatásán, az EU-hoz való csatlakozásra, csupán egyetlen baj van. 

A gesztustól sem ér többet. Nemcsak a fejlett, és a normálisan gondolkodó európai tagállamok ellenzik ezt, hanem maga az ukrán rezsim is mindent megtett és megtesz a mai napig azért,hogy erre a belépésre az elkövetkező 50 évben ne kerülhessen sor. Ukrajna olyan messze van az Európai Uniós csatlakozás feltételeinek teljesítéséhez, mint a fénysebességgel egyre táguló világegyetem közeledése a Naprendszerhez..

Az, hogy az ukrán elnök a háború zajában, önhatalmú rendelettel betiltotta az összes ukrán ellenzéki pártot, mind a 11-et, hogy likvidálta az ellenzéki médiát, hogy elhallgattatta az összes kritikus hangon szóló ellenfelét, gyakorlatilag egy afrikai, vagy dél amerikai mezei diktatúra szintjére süllyesztette az Ursula által oly nagyra tartott demokrácia szintjét az országban, és amiről úgy kussol és hallgat a balliberális média, mint tetű a száraz var alatt. Nem sikoltoznak jogokat követelve a demokrácia féltők, a jogállamisági lovagok, meg a lefizetett európai politikai elit sem. Mert azt elég nehéz lenne eladni bárhol a világon a demokrácia fokmérőjének. 

Hogy egy magát demokratikusnak valló országban embereket kötöznek ki meztelenül fákhoz, vagy oszlopokhoz önbíráskodás alapján, miközben létezik rendőrség, bíróság, és egyéb állani rendvédelmi szervek, akik egyébként nagy vehemenciával verik bilincsbe és likvidálják már csak a gyanú legkisebb jelére is az oroszbarát, vagy az oroszokkal csak szimpatizáló ellenzéki politikusokat, embereket. Az ilyen típusú önbíráskodások Európában legutóbb a sötét középkorban voltak, de lehet, hogy Zelenszkij éppen ide igyekszik, ha túl sok kokót szippant, ami néhány videón látszik is a dolgozószobájának íróasztalán.

Nem segít a demokratikus megítélésen az ukrán államnak az a tény sem,hogy évtizedek óta náci kiképzőtáborokat működtettek, és működtet az ország, többek között a szomszédos balti államok területé,, nyugati információs és katonai titkosszolgálatok tisztjeinek segítségével. Számtalan videó kering erről is az interneten, és ez nem orosz propaganda, még ha néhányan szemet is hunynak e fölött a tény fölött. A kisebbségi jogok területén sem mondható éllovasnak az ország, hiszen alig egy éve írta alá Zelenszkij azt a törvényt, amely pl. megtiltja a kárpátaljai kettős állampolgároknak, hogy állami tisztségeket töltsenek be. Hogyan lehet ilyesmi, ilyen megkülönböztetés állampolgár és állampolgár között egy demokratikus országban. 

Nem beszélve a nyelvtörvényről, mely ugyan az oroszul beszélő polgárok ellen irányul, de ugyanúgy sújtja a lengyel, román, és a magyar kisebbséget is Ukrajnában.

A világ, és Európa teljesen elvesztette a józan eszét. Az, hogy mindnyájunk Ursulája folyamatosan azt nyilatkozza, hogy Oroszország gazdaságilag az összeomlás előtt áll, amit egyébként semmiyen tény nem támaszt alá, és hogy Ukrajna megnyeri ezt a háborút, egyszerűen hazugság, és ezt minden normális politikus tudja. Mégis hazudnak az embereknek. Ez pont olyan hazugság mint azt elhitetni az ukránokkal szimpatizálókkal, és az európai polgárokkal, hogy az Azovstal-i acélgyárban rekedt néhány ezer azovi náci ,az ott ragadt nyugati zsoldosokkal egyetemben - akik hivatalosan persze nincsenek ott - kitörnek a ellenség gyűrűjéből, és ellentámadásba lendülve ,meg sem állnak Moszkváig, ahol majd kitűzi k a Kreml tetejére az ukrán zászlót. Még néhány ilyen nagyvezetői kinyilatkozás, és már csak a Burkina Faso-i kormány nem fog Európán és a balfék, harmatgyenge vezetőin röhögni. Az a baj, hogy az Európai Unió vezetői az elnúlt időszakban , miközben minden normális nagyhatalom, vagy állam a világon, a már látszódó és érezhető világgazdasági válságra készült, addig az Európai Unió központi pártbizottsága, élén Európa legtehetségtelenebb vezetővel, a gendervécék, az LMBTQ jogok, és férfiak szülésének jogával foglalkozott. Meg persze azzal, hogyan büntesse meg azokat a tagállamokat, mint Lengyelország és Magyarország, akik erre figyelmeztették az EU-t, és saját országaikat is erre a forgatókönyvre készítették fel. Ideje lenne kimondania valakinek Európában, hogy ez a kontinens megszűnt működni gazdasági erőként és tényezőként a világporondon, és csak kullog az események után mint az éhes, kóbor kutyák a bizonytalan vacsora reményében. 

És miközben újabb és újabb reménytelen, és az emberek szemében teljesen visszataszító és közröhe- kategóriát megütő bejelentések, és felhívások jelennek meg az EU-biztosok szájából, mint hogy kötelezően vegyük le a lakások fűtését 18 fokra, hogy ezáltal két vállra fektesssük gazgaságilag Oroszországot, mindenki látja a valóságot, hogy míg Nyugat-Európában a benzin és a dízel ára már inkább 3 euró felé kúszik, és a még szegényebb kelet-európai államokban is inkább a 2 euró felé közelít, addig a háborúban fuldokló Ukrajnában 1.04 euróba kerül az üzemanyag, úgy, hogy az orzság nagy részét az EU-s tagállamok látják el üzemanyaggal, segélyek formájában. Nemcsak én gondolom , hogy itt valami nagyon nincs  endben, de egyre többen velem együtt és a környzetemben is. Közben a lengyelek, akiket egyre jobban nem értek, most tervezik tekelplakátolni Európát azzal, hogy állítsuk meg Oroszországot, és komolynak hitt felvidéki politikusok is tapsolnak ennek. Nos, nem tudom, én nem vagyok politikus, de úgy látom, hogy ha ez nem állítja meg őket, akkor semmil! Meddig tartható ez az eszement állapot nem tudom, csak egyet mondhatok.

Lehet,  hogy Ukrajna előtt fényes jövő áll, a szabadság felé vezető úton, és útfélen, de hogy mire azt a jövőt elérik, Európa már csak egy lepukkadt, élelmiszerjegyeken fentartott kifőzde lesz, ahol amerikai bankok kölcsönei gyakorolnak majd kegyet, az egykor szebb jövőt is látott és megélt kontinens polgárai felé, az biztos. Ne legyen igazam. Két dolog lehetséges. Vagy a polgárok zavarják el hamarosan botokkal ezt a semmirekellő, ingyenélő, tehetségtelen tolvajbandát az EU éléről, képviselőstől hazug, ballliberális médiástul, és LMBTQ-zoknikat hordó haszonlesőstül, vagy mi jutunk mindnyájan és végérvényesen koldusbotra. Tessék választani, amíg van választási lehetőségünk!

(Hrubík Béla, nyitókép: Notes from Poland)