A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Csonyes2

Csonka Ákos: „A platformpolitika úgy bukott meg, hogy egy másodpercig nem volt működőképes”. 2022. jan. 22.

Csonka Ákos, a zselízi MKP fáradhatatlan alakja a facebookon jelentette be, hogy lemond minden MKP-ban betöltött tisztségéről. Bejegyzését változatlanul közöljük.

Tegnap egy nehéz és súlyos döntést hoztam meg. Lemondtam minden egykori MKP-s tisztségemről a Szövetségben, és nem vállaltam el új megbízatást. Nem volt könnyű ezt meglépnem, hiszen 2009 óta vagyok aktív tagja e közösségnek, de úgy láttam, jelen helyzetben számomra ez az egyetlen helyes döntés. Anno én az MKP-ba léptem be,

az új formáció pedig egyelőre messze áll azoktól az értékektől, azoktól a politikai irányvonalaktól, ami az értékrendemet alkotják.

Bár még ez sem igaz teljesen, hiszen emberfia nincs e Földkerekségen, aki meg tudná mondani, hogy mi az identitása, az arculata, az értékrendje vagy az irányvonala ennek a pártnak. Egyesek már azt is megkérdőjelezik, hogy politikai párt-e, ugyanis van az a parafrázis, hogy ami úgy viselkedik, mint egy kacsa, úgy néz ki, mint egy kacsa és úgy hápog, mint egy kacsa, az kacsa.

Nos, az a párt, ami nem politizál, nincsenek alapelvei, és nincs irányvonala, azt nehéz pártnak tekinteni, kacsának még mindig inkább.

A platformpolitika úgy bukott meg, hogy egy másodpercig nem volt működőképes.

Az MKP stabil bázisát kiszolgáltatta megszűnőben lévő és sosem létezett formációknak. Saját utánpótlását, őket megtartó fiataljait elárulta. Árulóit, zsarolóit, ellene dolgozóit pedig keblére ölelte. Az új pártban az opportunizmus, a személyi érdekek, a tolakodás, egymás kiszorítása, zsarolása, horribile dictu ököllel fenyegetése vált mindennapossá.

Minden olyan, ami miatt az átlagembernek felfordul a gyomra a politikától. Mintha csak Ady Endre Most percemberkék dáridója tart című verse elevenedett volna meg: „Otthon bolondját járja a világ, Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.”

A parlamentbe jutás kényszeres vágyaink rabjaivá váltak egyes vezetőink, kerüljön az bármilyen árba is.

Mindezzel egyszerűen képtelen vagyok egyetérteni és azonosulni. Tudom, lehet, hogy ez az én hibám…

Ezért döntöttem úgy, hogy amíg e fejetlenség és anarchia uralkodik a pártban, addig nem kívánok semmilyen tisztséget betölteni, maradok mezei párttag. Olykor ugyanis hátra kell egyet lépni, hogy később előre lehessen. Nem megfutamodás vagy kilépés ez a részemről (azt a szívességet nem teszem meg ellenlábasainknak), inkább egy nagy felkiáltójel, hogy nem maradhat állandóan következmények nélkül a következménynélküliség. Valakinek muszáj beszúrni a botot a kocsi küllői közzé, ami rükvercben a szakadék felé rohan, miközben a kormányosok vigyorogva hajtják még gyorsabban.

A dolgomat viszont végzem tovább ahogy eddig. Tudásom legjavából tevékenykedek tovább Zselízen képviselőként, a városban és a Garam mentén regionális szervezőként, kulturális napszámosként. Isten engem úgy segítsen! Tollammal pedig a továbbiakban is rámutatok minden aljasságra, visszaélésre, következetlenségre.

A TrollFoci írta egyszer a magyar válogatott gyenge szereplésekor, hogy „srácok, ha elkezdtek végre focizni, szóljatok, addig kint várunk.” Én is ezt üzenem a Szövetségnek, ha elkezd végre politizálni…

Forrás, borítókép: Facebook