DR. MINISZTERELNÖK ÚR

Csúcs, fehér ló nélkül! 2024. jan. 12.

Hamarosan Magyarországra látogat Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke, delegációjával.

Mondjuk, lesz mit átbeszélni vele.

És ezt az elején szögezzük le, Orbán Viktornak az égvilágon semmi köze, sem a miniszterelnök múltjához, sem a politikai jelenéhez, sem ahhoz, amivel a liberális FOS, talán jogosan is, vádolja.

Most egy olyan történelmi helyzet van, amikor összeurópai, meg akár világpolitikai szempontból is (ha lehet ilyet egyáltalán állítani e két közép-európai ,,szuperhatalom” említése kapcsán) szüksége van egymásra a két kormánynak.

De mondhatjuk akár azt is, hogy a két népnek.

Azért a történelmi barátságot egyenlőre, ne nagyon forszírozzuk.

A politika amúgy sem a barátságról szól, sokkal inkább az érdekekről, és most mindenkinek a jószomszédi viszony az érdeke, bár Magyarországnak soha nem is volt más, és ezt azért jegyezzük meg.

Itt, Közép-Európában, sok minden másképpen csapódik le a világ nagy, politikai drámái és színházi bohózataiból, de ha meg akarjuk őrizni gyökereinket, nyelvünket, identitásunkat, és főleg nem szeretnénk ,,ócsó” szolgái és zsoldosai lenni a globalista kártevőknek, akkor nemcsak együtt kell gondolkodnunk, de működnünk és dolgoznunk is.

Mondjuk, ezt már régen meg kellett, és meg lehetett volna tenni, és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez nem rajtunk múlott.

Ha Szerbiával sikerült egy történelmi kiegyezés, olyan múltbeli sérelmek után, melyek terhelték a két ország viszonyát, Szlovákiával sem lenne ez lehetetlen, csak egy kis jószándékra lenne ehhez szükség a szlovák fél részéről. És talán nem is fájna.

Csak annyit kellene tenni, hogy az itt élő magyarságot nem ellenségként, hanem egyenrangú és egyenjogú partnerként kellene kezelni.

Próbáltam összeszedni azokaz a témákat, melyek biztosan a csúcstalálkozó napirendjén lesznek, és a bőség zavarában találtam magam.

A migráció valósága, 2015 óta, pont a tavalyi évben csapott arcul minket is, itt a szlovák-magyar határ mentén. Az ebben való együttműködést, mármint nem az embercsempészet terén, nem kerülhetjük el a jövőben sem.

A V4-ek újraélesztése, sajnos a lengyel Tuskó Hoppkins színrelépése okán, bizonytalanná vált, még ha a szlovák-cseh történelmi kapcsolatok, a cseh fél jelenlegi üléspontján valamennyire változtathatnak is, egy kis szlovák unszolásra.

Bizonyára ki lesz emelve a két ország között újonnan létesített határátkelők fontossága, mely az Ipoly vizének apadása után, megkönnyíti majd a kapcsolatok fejlesztését, a munkahelyekre való eljutást és általában a határ menti települések együttműködését is.

Az orosz-ukrán háború megítélése szempontjából, az előző liberális szlovák zsoldos kormánnyal ellentétben, jócskán közeledtek az álláspontjaink. Bár csendben jegyzem meg, hogy a nagy szavak és kijelentések után, most már tetteket is elvárhatnánk a szlovák miniszterelnöktől, amikor nyíltan akár szavazással is az EU-ban, a cselekvés mezejére lép.

Az EU vezetésének és jövőjének megítélése szempontjából is közösnek nevezhetjük az érdekeinket és a megítélésünket, hiszen az USA túlzott befolyását és kiszolgálását egyformán elítéljük a saját szuverenitásunk megőrzésének igénye mellett, és a találkozó kifejezetten erősítheti ezt, a közelgő Európai Parlamenti választások előtt. Valamint, hogy júliustól Magyarország veszi át az EU elnökségét fél évre, ami sok lehetőséget teremt szintén a politikai harcaink megvívása területén.

Legyünk azonban realisták és maradjunk két lábbal a földön!

A kisebbségi létünkből fakadó vitás kérdések, érthetően, nem lesznek erőltetve a megbeszélések során, erre csak a liberális FOS fog rátelepedni, hogy kiprovokáljon valami negatívumot is a sajtótájékoztatón, ha lesz ilyen. És valljuk be, hogy nem várhatjuk el Robert Ficotól, azzal a politikai múlttal nem róhatjuk fel neki, hogy a felvidéki magyaroknak a szükségesnél jobban a kedvében járjon, hiszen mi magunk sem tettünk meg mindent. Nem harcolunk, küzdünk, követelünk, évek óta semmit. Az éterbe való belekiabáláson, a nullás lisztnek a szélbe való belefújásán, és a dúdoláson kívül. Ha a pogácsás, politikai halotti torokon, funuszokon, és konferenciákon való megemlékezést nem harcnak, vagy küzdelemnek számítjuk, nem igen csapkodjuk az asztalt mostanság a jogainkért.

És, amit mi nem harcolunk ki, az nem is lesz, gondoljon ki, mit akar. Ezt már megtanulhattuk a több mint száz év magányunkban itt, Szlovákiában.

A rendezetlen dolgainkat azonban nem feledjük, és a margón kívül, de vezetjük őket továbbra is. Lehet, hogy egy bocsánatkérésbe nem halna bele Fico sem, de adjunk neki egy esélyt. Bár a kutyából való szalonna esete továbbra is fenn forog.

Mondjuk nem valószínű, hogy a szlovák kormányfő, Erdogan török elnökhöz hasonlóan, lovat kapna ajándékba Orbán Viktortól, pláne nem fehéret, de poénnak hatalmas volna, komolynak meg elég vicces.

De azt se tartom gondnak, ha csak történelmi sálat cserélnek. Ha igaz a hír, hogy a szlovák kormányfő magával viszi delegációjában Horony Ákos kisebbségi kormánybiztost, ezt akár kiemelt gesztusnak is vehetjük, amire nem igen volt példa Fico részéről az előző időszakokban. Hiszen az elmúlt évek ,,Gácser”-féle tobzódásai, ezernyi sérelem és Korcs ok után, ez a maximum, ami elvárható, a szlovák kormányfő önérzetét és habitusát ismerve.

A szlovákiai, magyar betűkkel írott FOS (Független Objektív Sajtó) így is percenként el fog elélvezni a találkozó puszta tényén, és lecsepeg, mint a Tokaji szőlővesszőkről a víz a tavaszi pezsdüléskor, és futószalagon fogja a lábát beletörölni a magyar miniszterelnökbe. Minden félreérthető vagy félremagyarázható szaváért. Mikroszkóp alatt fogják vizsgálni minden kijelentését, visszamenőleg idézve tőle az elmúlt húsz esztendő erejéig, de ennyi öröme had legyen már a Pára mételynek, a Nyú Zónak, meg a Holdunknak is néhanapján.

A zsoldot meg amúgy is meg kell szolgálni, a jutalom falatok nem járnak pitizés nélkül.

Egyet nem tudok, hogy lesz-e díszvacsora. Mert ha igen, talán annyit meg lehetne tenni, hogy megjegyezzünk halkan. Csak nyugodtan egye meg a vacsorát Fico elvtárs, de egyszer, ezért majd kérni fogunk magától valamit!