SZOBORPARK

Danko és a nedves álmok 2023. jan. 30.

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) plágiumbotrányba (is) belebukott vezére, Andrej Danko álmai valahol félúton vannak a tizenéves fiúk vágyálmai és a valóságtól teljesen elrugaszkodott fantazmagóriák között.

Sohasem gondoltam volna, hogy hiányozni fog a szlovák parlamentből az SNS, pedig nagyon hiányzik. Na nem a Slota-féle habzó szájú, magyargyűlölettel átitatott SNS, hanem az Andrej Danko fémjelezte időszak Szlovák Nemzeti Pártjáé. A „kapitány” ugyanis a totális dilettantizmusával kihúzta a pártja méregfogát, a zsigeri gyűlöletet, cserébe roppant szórakoztató színfoltja volt a Leslie Nilsen-féle kretén filmes karaktereket idéző hülyeségeivel.

Helyére behozta a szlovák zászló csókolgatását, a rendszeres konzultációt Moszkvával, önmaga katonai előléptetését, a már-már szokásosnak tartható korrupciós vádakat, na meg azt a plágium-botrányt, amiből azóta sem kászálódott ki a pártja.

Danko mindig is mert nagyot álmodni, meg még nagyobbat álmodozni. A nemzetiek vezérének fejében megfér egymás mellett a totális politikai analfabetizmus a választók hülyének nézésével. Utóbbiak pedig ki is nyilvánították a véleményüket a pártról: a korábban házelnökként pózoló Danko sleppje úgy kiesett a parlamentből, hogy azóta sem találják a felfelé vezető utat a padlóról. 

Érdemes megnézni a párt választási preferenciáit. Az SNS 2016 júniusában érte el a csúcsot, akkor a FOCUS 14,5%-ra mérte a pártot, aztán egyre csökkent a párrt népszerűsége: egy évre rá már csak 10,2%, 2017 novemberében 8%, majd egy rövid emelkedő szakasz után bezuhant a párt támogatottsága. 2020 júliusában a felmérések 1,4-1,6%-os támogatottságot mutattak. Azóta némileg emelkedett az SNS támogatottsága, de még mindig 3-4% között mozog. Szlovák viszonylatban ez még bőven hibahatáron belüli értéknek tekinthető, ám sokatmondó, hogy 

a párttal egyetlen parlamenti formáció sem számol lehetséges koalíciós partnerként az előrehozott választásokat követő kormányalakításnál. 

Nem úgy Danko kapitány, aki már arról álmodozik, hogy ismét Fico és Pellegrini asztaláról lehulló morzsákkal tömi a zsebétnál ülve emelik magasba a nemzet zászlaját.

Nedves álmok – mondhatnánk. A 21. század szlovák társadalma nem bír el kettőnél több fasisztoid pártot, arra meg ott vannak azok, akik jobban csinálják: Kotlebáék és a belőlük kivált Republika. Noha e két párt sem csinál érdemben semmit, de legalább azt a semmit jól adja el a választóbázisának. A fű alatt kiépült szélsőjobbos médiájuk, a fiatalos aktivistahálózatuk a közösségi médiában szerez híveket magának, míg 

a Danko által (is) totálisan lejáratott SNS már csak azok számára jelenthet opciót, akik túl öregek a Facebookhoz, és még könnyes szemmel emlékeznek vissza Slota borvicska-gőzös hőzöngéseire.

Szlovákia számára a nemzeti érzelem megélése már a progresszióval szembeni állásfoglalást jelenti, így az azokkal (ha csak a szavak szintjén is) szembehelyezkedő pártok elhalásszák Danko potenciális szavazóit. Nem véletlen, hogy Fico retorikája sem a magyarokkal és Magyarországgal szemben, hanem az európai és világi progresszív elittel szemben pozicionálja pártját (ez a trend a Kuciak-gyilkosságot követő sajtótájékoztatókon is megfigyelhető volt a teljesen alaptalan sorosozással).

De vissza a nemzeti párt elnökéhez! Olybá tűnik, Danko két szék közé esett, amikor Fico elvtelen kiszolgálójává tette pártját közös kormányzásuk során. A sorozatos botrányok, melyek közül a plágiumbotrány kapta a legnagyobb médiavisszhangot, ám sokkal súlyosabb korrupciós ügyekben is előkerült a párt neve, alapvetően ingatták meg a választói bizalmat. Egyrészt nem képviselték a nemzeti szavazók által elvárt nacionalista irányvonalat (hiszen a húsos fazék kievése volt a legfontosabb elfoglaltságuk), másrészt semmilyen politikai eredményt nem tudtak felmutatni, illetve azt jól kommunikálni. 

Arról meg már felesleges is beszélnünk, hogy a párt elnökének kreténsége mennyire nevetségessé tette gyakorlatilag folyamatosan a Szlovák Nemzeti Pártot – és áttételesen annak szavazóit is.

Így Danko vágyálma az újabb Fico-Pellegrini-Dankó trió alkotta kormányról egy tizenéves fiú nedves álma marad: a megálmodónak ugyan okoz néhány kellemes percet, de rajta kívül senki mást nem érdekel.

Nyitókép: Markíza