A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Denis prager esztergom 25

„Úgy olvasom a nyugati médiát, mint annak idején a Pravdát” 2021. nov. 7.

Dennis Mark Prager amerikai konzervatív véleményformálóval Esztergomban, az MCC Feszten megtartott előadását követően beszélgettünk. Szóba került a média és a sajtószabadság kérdése, elvégeztünk egy sikertelen – de nem eredménytelen – gondolatkísérletet és az identitáspolitika tükrében megvizsgáltuk a nemzeti kisebbségek lehetőségeit.

Az első Magyarországon tett látogatása az 1970-es években volt. Azóta többször is megfordult mifelénk, most jár itt 5. alkalommal. Mi volt most az első benyomása?

Ez egy ember benyomása, tehát akár száz százalékban is téves lehet, de ha már a saját tapasztalataimról kérdez: soha nem láttam még ennyire nyugodtnak és boldognak ezt az országot, mint most. Semmilyen szempontból nem állna érdekemben ezt mondani, ha nem érezném így, és újra hangsúlyozom, előfordulhat, tévedek. 130 országban jártam az életem során, Magyarországon több alkalommal, sok tapasztalatot gyűjtöttem – próbálom meghatározni, jelen pillanatban milyen helyen vagyok.

Összevetve a múltbéli találkozásokat a jelenlegiekkel, tapasztalt bármilyen különbséget?

Minden egyes interakció az ittlétem során kellemesen érintett, és ez nagy szó. Amikor az 1990-es években jártam itt, közvetlenül a kommunizmus bukása után, nos az volt a legboldogtalanabb látogatás. Hogy bebizonyítsam, nem áll érdekemben pozitív irányba torzítani a jelenlegi tapasztalataim – bármennyire is utálom a kommunizmust –, a magyarok boldogabbnak tűntek Kádár alatt, mint közvetlenül a Berlini Fal lebontása után. Ez mutatja, amennyire csak lehetséges, igyekszem őszintén közvetíteni a véleményem. Nem a miniszterelnökük malmára hajtva a vizet mondom ezt, nem is antikommunistaként, egyik tényező sem befolyásol, egyszerűen ezt tapasztalom. A gulyáskommunizmus békéje, illetve a kommunizmus bukását követő depresszió – mintha az emberek elveszettnek tűntek volna. Ha mindezt figyelembe veszem, illetve a közelmúltbéli tapasztalataim 3-4 évre visszamenőleg, amikor már úgy tűnt, hogy jó irányba tartanak a dolgok, és az itt és mostot, ami jelen pillanatban Magyarország – ki kell jelentsem, ez a legpozitívabb élményem.

Dennis Mark Prager amerikai konzervatív rádiós műsorvezető és író. Kezdetben a kivándorolni képtelen szovjet zsidók ügyével foglalkozott. Később egyre szélesebb körben kezdte kommentálni a politikai és közéleti eseményeket. Nézetei általában a társadalmi konzervativizmushoz igazodnak. Társalapítója a 2009-ben induló PragerU nevű amerikai nonprofit szervezetnek, amely ötperces videókat készít különböző politikai, gazdasági és filozófiai témákról amerikai konzervatív szemszögből.

Végezzünk el egy rövid gondolatkísérletet! Mondjuk, hogy soha nem járt még Magyarországon, az összes információt a fősodratú médiából szerezte, ahogy a legtöbb külföldi, aki a jelenlegi ügyeinkkel foglalkozik. Ilyen esetben milyen véleménnyel lenne hazánkról?

Az én esetemben alapvetően kivitelezhetetlen ez a kísérlet, ugyanis erősen él bennem az előfeltevés: ha a téma kapcsolatban van a jobb- vagy a baloldallal, semmiféle valós információt nem kapok majd a nyugati médiától. Tehát abból kifolyólag, hogy ezt feltételezem – más szóval úgy olvasom a nyugati médiát, mint régen az orosz Pravdát. Csak emiatt megtanultam oroszul, de azt soha az addigi életem során nem hittem, hogy a Pravda olvasásához való hozzáállásból tanulom majd meg, hogyan kell manapság olvasni a nyugati médiát.

Tehát úgy olvasom a New York Timest, a Washington Postot, a Deutsche Welle-t, a BBC-t és a CBC-t, mint régen a Pravdát.

Tudtam és tudom, hogy nem az igazságot olvasom, hanem egy politikai agendát. Ebből kifolyólag nem tudjuk elvégezni a javasolt gondolatkísérletet; hiába informálódnék csak az említett médiumokon keresztül Magyarországról, nem lennének hatással rám.

Denis prager esztergom 9

Piros7es/Morva Mátyás

Olykor talán saját magáról is olvas az említett sajtótermékekben.

Abból a forrásból megtudni, hogy Orbán egy fasiszta, ami engem is fasisztának tart, noha zsidó vagyok és utálom a fasizmust – ez alapján már pontosan tudom, hogy csak azért használják a jelzőt, mert nincs épkézláb ellenérvük. Kizárólag rágalmakból és negatív jelzőkből áll az arzenáljuk, mindez nem gyakorolna rám negatív hatást a Magyarországról alkotott képet illetően. Viszont én kivétel vagyok! Nincs kétségem afelől, az orbáni Magyarország, amit a nyugati sajtótermékek lefestenek, rengeteg ember véleményét befolyásolja. Akárki, aki elhitte a New York Times által építgetett narratívát Trump kampánya és az oroszok összefonódásáról, az elhitte azt is, amit Orbánról és Magyarországról írtak és írnak.

A Magyarország ellen folytatott nyugati lejárató kampányok iskolapéldája lehet a Pedofil- és/vagy Gyermekvédelmi törvény ellen gerjesztett mesterséges indulathullám. Azt hiszem, a közvélemény tudatos és szervezett dezinformálása zajlik. Mi az ön álláspontja az üggyel kapcsolatban?

Először is tisztázzuk: nem olvastam el a törvény szövegét. Viszont olvastam a törvényről. Annyit elmondhatok, hogy személy szerint eleve nem tudom megérteni, miért volna szükség szexuális felvilágosításra az iskolában. Semmilyen szexszel kapcsolatos témának nincs helye az iskolákban, rendben? Ez nem az iskolákra tartozik. Ennyi idősen bevallom, hogy nem kaptam szexuális felvilágosítást. Ennek ellenére egyik gyermekem sem született házasságon kívül. Mégis honnan tudtam, hogy a csecsemők a közösülést követően jönnek a világra? Nem az iskolában tanultam, az biztos. Viszont, ahogy az esetek 99%-ban, a szüleim válaszolták meg ezeket a kérdéseket. Éppen ezért nem volt szükség arra, hogy az iskolában világosítsanak fel.

Tehát, amennyiben szexuális oktatásra sincs szükség az iskolában – hiszen ez a szülők dolga, nem a tanároké –, miért volna fontos tanítani a transzneműekről vagy a homoszexuálisokról? És ennek semmi köze a homofóbiához. Nem vagyok melegellenes, a Prager Egyetem igazgatótanácsának egyik tagja nem csupán meleg, de házastársa egy szintén homoszexuális férfinak. Ők is tudják, az azonos neműek közti házasságot ellenzem, de szeretem magát az embert, és ő támogatja minden lépésünket.

Tehát bevallottan ellenzi a homoszexualitást érintő felvilágosítást, ám nem melegellenes.

Azt gondolják, ha nem akarod engedni, hogy a gyerekeid melegekről vagy transzneműekről tanuljanak az iskolában, akkor meleg- és transzneműellenes vagy, azonban ez nem igaz. A heteroszexuális kapcsolatok ellenzője vagyok, ha nem szeretném, hogy a hagyományos értelemben vett szexuális felvilágosítás teret nyerjen az iskolafalak közt? Az iskolának nem lehet szerepe a szexuális oktatásban, kivéve, ha egy bizonyos ideológia előretörésének szolgálatába állt. Éppen ezért utálja annyira a baloldal Magyarországot, jelen pillanatban az önök hazája az egyetlen hely, ahol nem engedélyezik a gyerekek szexuális ártatlanságának elrablását. Egyébként nem szerepelne Orbán a hírekben; ha az utódja netán visszacsinálja az intézkedéseit, az már nem fog a címlapokra kerülni nyugaton.

Ismeri bárki is névről Románia vagy Lengyelország miniszterelnökét? Nagyon kevesen. Mert ők nem szegülnek szembe a nyugati felvilágosultakkal. Orbán Viktor viszont ezt teszi, az országában meg 10 milliónyi magyar él, viszont, ha mindössze 2 millióan élnének itt, akkor is ugyanolyan gyűlölet övezné az ellenvéleményt.

A baloldali világban nincs helye az ellenvéleménynek.

Kirekesztetté vált Svédország is, pedig egy szocialista baloldali államról van szó – nem zárták le az országot. Utálták a svédeket, mert nem ugyanabból a kottából játszottak a koronavírus-intézkedéseket illetően. Amennyiben a legkisebb fokban is eltérsz, a New York Times és a Deutsche Welle által diktált irányvonaltól, gyűlölni fognak és lejáratnak. Ez a helyzet.

Denis prager esztergom 19

Piros7es/Morva Mátyás

A beszédében említette, hogy ádáz kultúrharc zajlik a nyugati világban, melynek epicentrumában ott van Magyarország. Továbbá arról is szólt, hogy a nemzeti törekvéseket támogatni kell. Nekünk felemás érzés, támogassuk a Román vagy a Szlovák nemzeti törekvéseket? Kifejtené bővebben a gondolatmenetet?

Konkrétan azt mondtam, hogy minden magyarnak osztoznia kéne a magyar nemzeti eszmébe vetet bizalomban – mélyen hiszek ebben a gondolatban. Ez az egyetlen módja az etnikumok közti gyűlölködés feloldásának. Az Egyesült Államok példájából indulok ki: jelen van a világ minden etnikuma, rassza és nemzetisége, ilyen szempontból egyedi. A többszázéves fennmaradás titka az egyik mottónkban rejlik: e pluribus unum, azaz sokból egy.

Ha mindenki azt mondja, hogy amerikai vagyok, nincs probléma. Viszont, ha felosztod a lakosokat feketékre és fehérekre, spanyolokra és ázsiaiakra, Amerikának vége.

Pontosan ezzel a taktikával próbálják a balosok megsemmisíteni a hazám. Nemzetiség alapján megosztani az állampolgárokat. Minden magyar érezze magát magyarnak, emellett nincs azzal probléma, ha egy nemzeti kisebbség megbecsüli önmagát is. Én zsidó amerikai vagyok, nagy becsben tartom a zsidóságot, héber nyelvű iskolába járattam a gyerekeimet, de szeretik Amerikát, a hazájuknak tartják, büszkén éneklik a himnuszunkat. Emellett nagyon is zsidók.

Tehát teljesen rendben van, ha egy magyarországi román románnak is érzi magát, de érezze magát magyarnak is, másképpen sem Magyarországnak, sem neki nem lesz jó. Egy magyarországi zsidó legyen magyar is és zsidó is, egy keresztény legyen keresztény is; egy kálvinista; egy ateista… Ebben rejlik a nacionalizmus szépsége. Mindenki egyesülhet, mint az adott nemzet tagja.

A ruandai népirtás oka éppen az volt, hogy sem a hutuk, sem a tuszik nem érezték magukat ruandainak, ezért a hutuk lemészárolták a tuszikat, valóságos vérfürdőt rendeztek. Még csak nem is gázkamrákat vetettek be – bozótvágókéseket. Hihetetlen! Ez a helyzet a nacionalizmussal: mindenki azon a nemzeten belül azonosuljon a nemzettel. Ez nem azt jelenti, hogy az összes többi azonosulási pontot elveszted, hanem azt, hogy magadra vállalod az adott identitást is.

Rendíthetetlenül éles kritikusa az identitáspolitikának és a mesterségesen felduzzasztott áldozatszerepek kreálásának. Mi viszont, mint a Szlovákiában élő magyar kisebbség tagjai, fontosnak tartjuk a nemzeti identitásunk megőrzését, első helyen áll. Hogyan magyarázná a látszólag hasonló kiindulópontok közti különbséget?

A már említett zsidó-és-amerikai modellt használnám, mint a megoldás kulcsát, de nem tudom, hogy alkalmazható-e a felvázolt esetben. Előfordulhat, hogy egy szlovákiai magyar helyzetére nem érvényes. Mondhatja azt magában, hogy vagy magyar vagyok, vagy szlovák, de mindkettő nem lehetek. Egy ilyen embernek azt mondanám, hogy jobban járnál, ha visszaköltöznél Magyarországra. Ha semmiféle szempontból nem tudsz azonosulni Szlovákiával, ha annyira elidegenedtél az országodtól, hogy kizárólag magyar identitásod lehet és szlovák nem, nem értem, miért maradnál egy ilyen helyen, amikor néhány kilométerrel odébb ott a hely, amivel azonosulni tudsz.

Persze lehet, hogy nem találsz munkát Magyarországon, csak Szlovákiában – ez érthető, nem szeretném, ha az emberek elesnének a bevételeiktől. Viszont egy zsidónak, aki nem érzi magát otthon Amerikában, ezt mondanám: élj Izraelben! Nem felelősségre vonás ez, nem vagyok antiszemita, zsidó vagyok és a zsidók mellett állok. Viszont, ha nem tudsz azonosulni az országgal, ahol élsz, ötletem sincs, miért maradj ott.

Denis prager esztergom 27

Piros7es/Morva Mátyás

Szükséges-e jó viszonyt ápolni, együttműködni a szomszédjainkkal és a velünk azonosan gondolkodókkal, ha azt akarjuk, hogy Magyarország megmaradjon a józan gondolkozás talaján?

Őszintén remélem, hogy így tesznek majd! Imádkozom, hogy így tegyenek! Roppant nehéz egyedül harcolni, akár személyekről, akár nemzetekről beszélünk. Tehát reménykedem, nem tudom mennyire megalapozottak ezek a remények, de azt hiszem, legalább Lengyelország jó eséllyel a hazájuk mellett áll majd. Aztán Csehország és további nemzetállamok is együttműködhetnek, ez valójában az álmom. A magyar hozzáállás és gondolkodásmód tovább terjedése Kelet-Európában. Nyugat-Európában nem hiszem, hogy van esély hasonlóra.

A tegnapi beszédének a címe: Média és szólásszabadság. Volna-e lehetősége megismételni szóról szóra a beszédet az USA-ban, ugyanolyan békés körülmények közt, ahogy nálunk? Lehetséges még az ilyesmi?

Értem a kérdést és valóban lenyűgöző, hogy van még egy országos lefedettségű rádióadó, ahol szabadon kifejthetem pontosan ugyanezeket a gondolatokat. Viszont félünk attól, hogy egy nap bezárják.

Jelenleg egy maroknyi amerikai maradt, aki kimondhat mindent, amit gondol és mégsem veszti el a munkahelyét – én is köztük vagyok. Ezért hálát adok Istennek.

Ami a Prager Egyetemet illeti, valamivel komplikáltabb a helyzet, ugyanis állandóan tapasztalom a gondolataink és tartalmaink elnyomására tett kísérleteket.

Ha jól emlékszem, a Tíz parancsolatról szóló videót korlátozta a YouTube. Nem tartották alkalmasnak arra, hogy kiskorúak is megnézzék, hiszen magától értetődő módon a gyilkosság mint téma felvetődött. Hogyan viszonyulnak a további tartalommegosztó platformok a Prager Egyetem által közvetített gondolatokhoz?

A Facebook, amennyire én tudom, árnyék-bannol minket, ami azt jelenti, hogy indoklás nélkül, mesterségesen csökkentik az eléréseink számát – ez probléma. Nem mindig vagyunk biztosak: blokkolják a hirdetéseinket? Azt tudni kell, hogy a videóink reklámozására rengeteg pénzt költünk, éppen ezért van milliárdos nagyságrendű megtekintési mutatónk. Mindennek ellenére érezhető a tudatos elnyomás hatása, és ez ijesztő.

Ami a további platformokat illeti, az instagram is problematikus. A twitterről nem igazán tudok nyilatkozni, ritkán használjuk. A viszony köztünk és a YouTube között már fel lett vázolva a kérdésfeltevés során, elszomorítóak az állapotok. A mai Wall Street Journalban megjelent egy írásom, vélemény arról, mekkora veszélyt jelent a YouTube magatartása a szólásszabadságra. A legnagyobb fenyegetés a szólásszabadságra nézve, ami valaha volt az USA történelme során. Ironikus, hogy a YouTube vezérigazgatójának szülei a kommunista Lengyelországból emigráltak Amerikába, a Google fejének közvetlen felmenői pedig a Szovjetunióból származnak. Tehát azoknak az embereknek a gyermekei nyomják el a szabadságot az Egyesült Államokban, akik maguk is a kommunizmus elől menekültek oda. Bámulatos, nemde?

Akad-e a már említett platformokon túl bármilyen lehetőség a fiatalok elérésére? Ha számításba vesszük az uralkodó tendenciákat, a Prager U pozíciója finoman szólva is veszélyeztetett.

Egyelőre arra koncentrálunk, hogy mindent megtegyünk, amit lehet. Nézzék, a feljebb megnevezett nehézségek ellenére sikerül a tömegeket elérnünk: évente egymilliárd emberhez jutnak el a tartalmaink, üzeneteink. 65%-ban 35 év alattiak a követőink, tehát a fiatalok felé is sikerül közvetíteni a gondolatainkat. Jelenleg nincs a látókörömben egyéb lehetőség. Folytatjuk a videós-tartalmak feltöltését, ebben a munkában oroszlánrészt vállal rajtam kívül Will és Amala is. Aztán ott a Fireside Chat, könyveket adunk ki – rengeteg tartalmat készítünk. Mindazáltal nem lepődnék meg, ha a közeljövőben végleg letiltanának minket a fősodratú platformok. Ha nem lesz változás, a jelen tendenciák alapján ez várható. Viszont küzdünk ellene.

Denis prager esztergom 22

Piros7es/Morva Mátyás

Noha az MCC Feszten sok érdeklődő fiatallal találkozott, általában véve nem slágertéma a politika az ifjúság körében mifelénk. A helyzet valószínűleg még rosszabb nyugaton – ilyen szempontból is. A jelen középiskolásai és egyetemistái formálják majd a jövőt. Hogyan lehetne érdekessé tenni számukra a közéleti kérdéseket?

A társaiknak kellene bevonni őket is. Az azonos korúakra figyelnek a leginkább. Enyhe túlzás, de a közösségi hálón élik az életüket, éppen ezért nincs jobb ötletem a kommunikációs csatornával kapcsolatban, amit fel lehetne használni a fiatalok tömeges megszólítására. Nem tudom, errefelé néznek-e még televíziót, de Amerikában például már egyáltalán nem. Csak a közösségi háló marad. Persze próbálkozunk más módon is, együttműködünk bizonyos iskolákkal – hatalmas segítség, ha a tanárok felhasználják az óráikon a videóinkat. Kisebb gyerekek számára is készítünk tartalmakat, amelyek szintén a tanítóik segítségével juthatnak el hozzájuk. Tehát igyekszünk az online téren túl elérni a fiatalokat, de ezek inkább csak kísérletek, próbálkozások. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk, mert az idő is ellenünk dolgozik.

Ezredfordulók telnek, mire felépül egy civilizáció, a lerombolásához viszont elegendő két év is.

Olybá tűnik, hogy a progresszív gondolkodók világszerte azon dolgoznak, hogy normálissá varázsolják az abnormálist, legyen szó bármiről. Meglehet-e gátolni az ilyenfajta haladást? Kötelességünk-e egyáltalán?

Azt hiszem, hogy előre tudja a választ. Az egész életem az mesterséges normalitás elutasításával töltöttem.

A tapasztalatai alapján tervezi-e, hogy a jövőben is ellátogat Magyarországra?

Mindenképpen szeretnék. Úgy érzem, egyfajta kötődés kezd kialakulni köztem és Magyarország közt.

Dennis Pragerrel Morva Mátyás és Sullivan Ferenc beszélgetett.