CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Dian Csaba: Nekünk politikai hitvallástól függetlenül fontos az anyaország sorsa, jövője 2022. febr. 22.

Az április harmadikán esedékes magyarországi parlamenti választások tétje talán még sosem volt ennyire kiélezett. Az urnákhoz járuló emberek felelőssége óriási. A jó ideje két pólusra szakadt magyar társadalom eldöntheti, hogy tovább megy a 12 éve megkezdett úton, vagy leváltja a jelenlegi kormányt. A kampány már javában zajlik. Gombamód szaporodnak a publikációk tömkelegei az internetes közösségi oldalakon. Az egymásra licitálás sokszor a valóságtól elrugaszkodott intézménye ilyenkor reneszánszát éli. Ezen ígéretek között van, ami teljesíthető, viszont sok közülük csak azt a célt szolgálja, hogy a két szemben álló tábort továbbra is hergelje és már az amúgy is pattanásig feszült állapotot fenntartsa.

Az Orbán-kormány felé megfogalmazott kritikák bizonyos része jogos és helyénvaló. Ezen felbuzdulva Magyarország proletárjai egyesültek. Egy, hat pártból álló liberális-baloldali „értékeket” valló, összefércelt tákolmány egy közös metszéspontban keresi az üdvösséghez vezető utat. A mérhetetlen Orbángyűlöletben. Egy ország kormányzásához ez kevés mint, Győzike-showban a Goethe-idézet. A magára messiásként tekintő, ám láthatóan kommunikációs zavarokkal küszködő Márki-Zay személye az, amire szüksége van ennek az államnak? Az internacionalista, brüsszeli hátsók vonzáskörzetében tébláboló percemberek közös jellemtulajdonsága az orbitális blődségek éterbe böfögése. Ami után napokig megy a magyarázkodás gyér sikerrel. Megszokhattuk már, hogy az ellenzék számára szüntelen a nyugati érdekek a mérvadóak, soha nem a nemzeti igények érvényesítése. Gyurcsány Ferenc 2004-ben 20 millió román vendégmunkás rémhírével borzolta a kedélyeket, ám a 2015-ös migránsválság alkalmával már tárta volna szélesre az ország kapuit, hogy a pásztorok és kecskéik ellenőrizetlenül jöjjenek be az országba.

A közösségi platformok kommentszekcióiban böngészve eme rendkívül káros felfogásnak nagyszámú követőit találhatjuk. Sokszor már az első mondatok után egyértelmű, hogy a szellemi képességük mértékegysége nüanszokban mérhető. Frusztráltságuk, mérhetetlen dühük egyik fő célpontjai a külhoni magyarok. Ez felettébb érdekes, mivel pont ők azok, akik szüntelen aggódással töltik mindennapjaikat. 

Harcolnak a melegek, hidegek, pastu, szír, afgán menekültek, kék bálnák, diszlexiás zavarokkal küzdő törpék jogaiért. Kényes gondossággal ügyelve arra, hogy ebbe a határon túli magyar még véletlenül se kerüljön.

A tények makacs dolgok, szokták volt mondani. Viszont éppen ezzel állnak hadilábon a minket szapuló bérkommentelők. A 2018-as választásokon a 224 ezer érvényes leadott külhoni szavazat 96 százalékát kapta a Fidesz. Ettől függetlenül egyetlen egy mandátumot sem hozott nekik. Kijelenthető tehát, hogy mi, határon túli magyarok nem befolyásoltuk a választások végeredményét. További érv ellenünk, hogy ha nem adózunk Magyarországon, ne is szóljunk bele az életükbe. Mi van akkor a több tízezer honfitársunkkal, aki odaát dolgozik és fizeti az adót de ennek előnyeit mégsem élvezi, mivel életvitelszerűen a Felvidéken él?

Továbbmegyek. Az a több százezer magyar állampolgár, aki a nyugati országokban él, adózik, viszont miért szólhatnak bele az ország ügyeibe? Természetesen ezek a tények nem okoznak álmatlan éjszakákat. Az egyszerűsített honosítás megszerzésének egyik alapfeltétele a magyar felmenőkkel való rendelkezés. Ebből az következik, hogy eleink ugyanúgy építették a hont, mint minden más tisztességes polgára a Magyar Királyságnak. Feltalálók, írók, művészek, politikusok, államférfiak nagyjait adtuk a csonka hazának. 

Voltak, akik a vérüket hullatták, az életüket adták azért, hogy az ország egyáltalán fennmaradjon. Azt kell megértetni, hogy a kettős állampolgárság lehetősége számunkra nem az előnyök vagy anyagi juttatásokról szól.

Kivéve az egyes felvidéki aranykezű vállalkozóknak akik a magyar állam emlőjén lógnak, mint Romulus és Remus Kukkónia, vagyis pontosabban Róma alapítása előtt. Ettől függetlenül a fent említett okok miatt igenis kutyakötelessége a mindenkori magyar kormánynak a határon túl élő magyar közösségek támogatása! Nekünk politikai hitvallástól függetlenül fontos az anyaország sorsa, jövője.

Hamis elképzelés az a sokszor ismételt mantra, hogy mert nem ott élünk, nem értjük, nem ismerjük a magyarországi állapotokat és ennek folyományaként ne is alkossunk véleményt. A kisebbségben élő magyarok nagy rész, sokkal otthonosabban mozog a magyarországi folyamatokban, mint annak az országéban, ahol él. Ennek az okai ismertek.

Magyar sajtót, internetes portálokat olvasunk, magyar kultúra és sport iránt érdeklődünk és nem utolsósorban a magyar közéleti témák ugyanolyan közel állnak hozzánk, mint mondjuk a felvidékiek. Ennek tükrében felelősséget és kötelességet érzek aziránt, hogy a szavazatommal az ország stabilitását, a Kárpát-medencében betöltött szerepét megerősítsem. Még ha ettől pár „libernyák” mentem agyvérzést kap és kénytelen lesz magát kezeltetni valamelyik lerohasztott helyi kórházban.

Magyarországon konszolidált diktatúra van. Másképp' nem folyna még a csapból is már most az ellenzéki sivalkodás. Ha netán megnyerik a választásokat akkor az a demokrácia diadala lesz. Ha vesztenek akkor csalás történt. Mindenesetre ez a csörgősipkás siserahad soha semmiért nem felelős. Szerintük.

(Dian Csaba)