
LIBERNYÁKULUM
Döbbent csend a merénylet után - pedig borítékolható volt, hogy történik valami
2024. dec. 21.


2016 után ismét egy döbbenetes karácsonyi terrortámadás rázta meg Németországot. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindenki lapít, értetlenkedik, felelősöket keres. Pedig előre tudhattuk, hogy ez lesz.
Tudtuk, hiszen innen, Közép-Európából jól látszik a különbség, amit a migráció okozott a kontinensen. És tudják, mi az egészben a legfélelmetesebb? A Patrióta baloldali politikusokat futtató riportere, Bohár Dániel épp egy nappal a magdeburgi merénylet előtt hozta nyilvánosságra a Németországban forgatott anyagát, ami épp arról szólt, hogy időzített bombán ülnek a németek.
A riport önmagában nem is lenne megdöbbentő, hiszen már hozzászoktunk, hogy a felsőbbredűségükbe belebolondult németek elveszítették rég a kapcsolatukat a józan ésszel. Azonban végighallgatni azt a sötétséget és liberális doktrinációt benyelt fiatal hölgyet (ha még szabad ilyet mondani a mai világban), aki 5:16-nál szólal meg a berlini karácsonyi vásárban, aki széles mosollyal az arcán arról filozofál, hogy
a terrorista merényletek egyre gyakoribbak és ezekkel meg kell tanulni együttélni, és végső soron a mi hibánk az egész, mert nem figyelünk egymásra,
több mint bicskanyitogató. Legalábbis az volt még csütörtökön este, amikor megnéztem Bohár Dániel riportját.
Nem kívántam, hogy fagyjon a mosoly a hölgy arcára, sőt azt kívántam, hogy az ilyen nebántsvirágoknak soha ne kelljen megtapasztalniuk azt, amtől óvaintjük őket, de valahol belül éreztem, hogy hamarosan történni fog valami, ami majd új aspektust ad a filmecskének.
Aztán jöttek a péntek esti hírek, képek. Döbbenet. Csend. Gyász. Senki sem érti, mi történt, megy az egymásra mutogatás. De higgyék el, ahogy az ilyenkor lenni szokott, semmi sem fog változni: hamarosan kiderül, hogy szegény migráns (mert azóta már elfogták a szaudi férfit, aki a tömegbe hajtott) bizonyára kábítószerek hatása alatt áll, netán pszichésen nem volt beszámítható állapotban. A bíróság majd beutalja valamilyen kényelmes szanatóriumba, ahonnan pár hónap múlva vigyorogva távozhat. Az élet megy tovább, meg kell tanulnunk ezzel együttélni.
Nem szeret, nem szorong, nem tanul – ezek a pszichopata legfőbb ismertetőjelei. És sajnos már a nyugat-európaiaké is, élükön a németekkel, akik szerint minez teljesen rendben van, sőt végső soron a mi hibánk.
Megrendülve nézem a képsorokat és nem értem, mit nem lehet ezen megérteni, hiszen oly egyszerű a képlet: nem németek, nem franciák, nem hollandok és nem belgák (már csak azért, mert olyanok nem is léteznek) robbantgatnak, késelnek és hajtanak a tömegbe, hanem azok a magukat menekültnek beállító muszlim fundamentalisták, akik hont foglalni, minket az utolsó szálig kiirtani jöttek ide. Áldott, békés karácsonyt?!

Tell Vilmos


