CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Dr. Somkuti Bálint: HÁBORÚ BIZTOS TÁVOLBÓL, DE MIÉRT? 2023. okt. 19.

Van az amerikai katonai gondolkodásnak egy jellegzetes vonása. Ez a saját veszteségek csökkentésére irányuló, már-már hisztérikus módon kivitelezett törekvés. A nagyjából a vietnámi háború óta tetten érhető koncepciónak nyilván van logikus alapja, ugyanis a parancsnokok egyik legfőbb törekvése időtlen idők óta, hogy kevesebb embert veszítsenek, mint az ellenfél.

A koncepció egyik leglátványosabb megnyilvánulása a Jugoszlávia ellen indított NATO légi hadjárat volt, ahol a támadó gépek minimális magassága 6 000 méter volt, túl a csöves és vállról indítható légvédelmi fegyverek hatótávolságán. Az ellenfél tüzérségének, vagy légvédelmi eszközeinek lőtávolságán kívülről indított eszközöket stand-off weapon-nek hívja a katonai terminológia, magyarra talán veszélyzónán kívüli fegyverként lehetne fordítani.

Miután a Gázai övezet elleni, a meghirdetett politikai célok eléréséhez elengedhetetlenül szükséges szárazföldi támadás megindítása csúszik, az izraeli légierő, sőt a haditengerészet támadja a területet. Mindkét esetben palesztin fegyverek lőtávolságán kívülről. Ez utóbbi különösen azért érdekes, mert ezt elsősorban a 76 milliméteres fedélzeti ágyúval hajtják végre, ami nem egy szárazföldi célok leküzdésére kifejlesztett fegyver. Ráadásul a levegőből és a tengerről indított fegyverek nem korlátozott pusztításukról, vagy precizitásukról híresek.

Az izraeli fegyveres erők egyszer már, 2006-ban eléggé megégették magukat, amikor a Hezbollah ellen az amerikai stílusú, a légierőre koncentráló megoldással indultak harcba, bár utólag korrigáltak. Akkor is opció volt ez a távolsági megoldás, de akkor pont a civil áldozatok jelentős száma miatt elvetették.

Lehet, hogy most, a felsorakoztatott több tízezer gyalogos ellenére ez lesz a harcmodor, amely mintha egybeesne az amerikai érdekekkel és a nemzetközi közvélemény elvárásaival is.

nyitókép: MathKnight