CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Drucker szerint minden gyerek tanulhat a saját nyelvén, aztán szembe jön a valóság 2025. okt. 23.

„Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy azon a nyelven tanuljon, amelyen gondolkodik és érez.” – jelentette ki Tomáš Drucker oktatási miniszter, majd valószínűleg elégedetten hátradőlt, hiszen sikerült kimondania valamit, ami jól hangzik, de valójában semmi sem változik tőle. Meg amúgy is, ezt Bessenyei György már bő kétszáz éve megírta.

Az Oktatási Politikai Intézet (IVP) friss elemzése ugyanis egy aprócska problémát tárt fel: 16 nemzetiségileg vegyes járásban a gyerekek egy része még mindig nem fér hozzá az anyanyelvi oktatáshoz. Hát micsoda meglepetés! Elég lett volna megkérdezni bármelyik magyart – az elmúlt harminc évben bármikor.

A jelentés szerint roma nyelvű oktatás például sehol nincs, mert hát a legjobb integrációs stratégia még mindig az, ha nem csinálunk semmit, igaz?

A magyar gyerekek közül pedig sokan olyan kicsi, alulfinanszírozott iskolákba járnak, ahol a „kvalifikált tanár” kb. olyan ritka, mint a Horthy Miklós válogatott beszédei kötet a minisztériumban. Ebben nyilván a nem túl atraktív életpályamodell, illetve az egyre fogyó létszámok miatti egzisztenciális fenyegetettség is szerepet játszik, de hát végső soron nem ezzel kellene foglalkoznia az oktatási miniszternek?

És hogy mit mond erre Drucker úr? Hát, hogy „dolgoznak rajta”. Persze, mint mindig. A szlovák oktatási rendszerben mindig mindenki dolgozik – csak éppen az eredmény nem látszik. Vagyis mégis: egyre rosszabb minden.

A nagy megoldások: összevonás, kétnyelvűség, busz

Drukernek persze mindenre is van válasza, de tegyük a kezünket a szívünkre: vol már olyan, hogy egy oktatásügyi miniszter javaslatcsomagjától ne szorult volna össze a gyomrunk félelmünkben? A minisztérium tervei között ismét szerepel a kis iskolák összevonása („hatékonyság növelése” – vagyis bezárás), a kétnyelvű oktatás („rugalmas megoldás” – vagyis nincs tanár), valamint a jobb közlekedés („infrastruktúrafejlesztés” – vagyis egy ígéret, amit még senki sem látott) kialakítása. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelentene, jobb bele sem gondolni!

Szóval a gyerekek akár tényleg tanulhatnának azon a nyelven, amelyen gondolkodnak és éreznek – ha éppen lenne hova járniuk. 

Sokszor ugyanis inkább szlovák nyelvű iskolába adják a szülők a gyerekeket, csak ne kelljen napont másfél-két órát utazniuk a csemetéknek. És az a szomorú, hogy ez teljesen védhető álláspont.

Papíron egyébként minden tökéletesen rendben van. 

Jogok, törvények, rendeletek készen vannak, elemzések vannak, stratégia is akad. Csak az a bosszantó valóság zavar bele mindig: iskola is kéne, ahol a gyerekek élhetnének ezekkel a jogokkal.

De legalább az Oktatási Minisztériumban mindenki tudja, mi a probléma – és csinált róla egy PowerPoint-prezentációt. Mert az mindenre megoldás.

Valahogy úgy lehetne összefoglalni a faramuci helyzetet, hoyg 

a szavak szlovákul hangzanak, de a valóság minden nyelven ugyanaz – kissé abszurd.

És amíg Drucker úr az „érző gyerekekről” beszél, addig a szülők továbbra is azon gondolkodnak, hogyan férjen bele a napi logisztikába a három falun túli magyar iskola.

De legalább most már van róla elemzés.

Aztán egyszer talán lesz iskola is. Vagyis: talán még marad magyar iskola is elviselhető utazással járó távolságon belül.

Na, erre varrjon gombot, Drucker úr.