7832

Duray Miklós „hegyi beszédeinek” bemutatója lesz Budapesten 2024. febr. 24.

Budapesten február 27-én (kedden) ismét Duray Miklósra emlékeznek. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Széchenyi Dísztermében délután mutatják be a Hogyan lett a kutyaszorítóból nyakörv / Beszélgetések Duray Miklóssal c. könyvet.

Tavaly novemberben a könyvről a Piros7-esen egy terjedelmes ismertetőt közöltünk, itt:

A budapesti (Ludovika tér 2.) könyvbemutatóra a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány (ők adták ki a kötetet a Méry Ratio Kiadó gondozásában) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kisebbségpolitikai Kutatóműhelye közös szervezésében kerül sor 17 órától. A program szerint Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke (ő írta a könyvajánlót is, amelyből a kötet hátsó oldalán is olvashatunk részletet), Gecse Géza, a beszélgetések készítője, Gyurcsík Iván, Kisebbségpolitikai Kutatóműhely vezetője (ő a kötet szerkesztője is), Szekeres Zsolt, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke mutatják be a könyvet. A moderátor Tárnok Balázs, az Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) lesz.

Az egyetem honlapján is elérhető tájékoztatás szerint az esemény nyilvános, de a részvétel regisztrációhoz kötött. Az érdeklődők részvételi szándékukat február 26-ig az alábbi internetes címen jelezhetik: https://ludevent.uni-nke.hu/ev...

Eddig szólt a tudósítás. A következő sorokat Duray Miklós 31 éven át tartó munkatársaként és a szóban forgó könyv olvasójaként teszem hozzá.

Duray egész életében példát mutatott a helytállásból. 

Tette ezt az Együttélés politikai mozgalom elnökeként az 1994-es komáromi nagygyűlés idején. Tette ezt 2002-ben is, amikor beszédet mondott Budapesten a polgári politikai erők Kossuth-téri nagygyűlésén (ezt a felszólalását a „Viktor, veled vagyunk! Felvidék” szavakkal zárta, amely Szlovákiában kiverte a biztosítékot). Tette ezt a nemzetpolitikában is, nem véletlenül az övé az 1-es sorszámú Magyar Igazolvány. 

Ez csak három kiragadott példa a rendkívül gazdag életútjából.

A könyvnek nem csak politikával foglalkozó részei vannak. Gecse Gézának köszönhetően visszatekintenek arra is, milyen körülmények között szocializálódott az a Duray Miklós, aki 1956-ban még csak gyermek volt, 1968-ban viszont már 23 éves fiatalember.

Íme egy 1956-os részlet:

„Október 30-án még lelkesedtem és örültem; körözött fölöttünk egy kis magyarországi repülőgép, és röplapokat dobált, mi pedig rohangáltunk a Losonc környéki erdőkön és mezőkön, szedtük össze a röplapokat és ujjongtunk. Azonban november 4-én a család végigsírta az egész napot. Soha nem felejtem el Nagy Imre segélykérő hangját a rádióban, mert azt nem lehet elfelejteni! Másnap gyászszalaggal mentem az iskolába.” (olvasható a könyv 62-63. oldalain)

És egy 1968-as „emlék”:

„…mi az orosz nemzetet soha nem bántottuk. Mi csak a Szovjetunióval foglalkoztunk. Úgy tartottuk, hogy nem az orosz nép a felelős ezért, hanem a szovjet rendszer, a kommunista hatalom, aminek áldozata az orosz nép is.” (részlet a könyv 78. oldaláról)

A könyvben sokat olvashatunk az MKP kormányzati szerepvállalásáról. Jó, ha emlékezünk arra, hogy nem csak a minap húsz éves Selye János Egyetemet kaptuk ajándékul a Dzurinda-kormányoktól, hanem 2001-ben a máig érvényes és sokunk által bírált megyerendszert is.

„Volt lehetőség arra, hogy a közösségi érdekérvényesítés céljából kilépjünk a kormányból. De olyan csoportok szerveződtek, amelyek az országos tanács tagjait ennek az ellenkezőjéről győzködték, sőt voltak olyan államigazgatásban résztvevő MKP-sok, akik körutazásokat szerveztek és arról győzték meg a polgármestereinket, hogy azok, akik a számunkra hátrányosan kialakított megyerendszer miatt ki akarnak lépni a kormányból, őket fogják megkárosítani, mert elvesztik a központi költségvetésből nekik juttatható támogatásokat.” – szól a most megjelent könyv 163. oldalán Duray Miklós.

Duray nyilván útmutató napjainkban is. Ma is tanúi vagyunk olyan jelenségeknek, hogy valaki amiatt csap hisztériát, hogy pl. a felvidéki magyarokat „elszakított magyaroknak” nevezi. Gecse Géza a könyv 203. oldalán felteszi a kérdést:

Tulajdonképpen mi a jó kifejezés a Kárpát-medencében, de nem a Magyarországon élő magyarok rövid megjelölésére?

E rövid kérdésre Duray fél oldalas választ ad, annak első három mondata a következő:

„Ha rövid megjelölést keresünk, csak pontatlanul fogalmazhatunk. Nincs képletszerű kifejezés. A legpontosabban az „elszakított magyarok”.

Nyilván az idézetek és vélemények kiválasztása szubjektív dolog, azaz más olvasó más részletekre hívná fel a figyelmet. Érdeklődve olvasom majd azokat is.

Sokan bízunk abban, hogy mihamarabb lesz felvidéki bemutatója is Duray Miklós „hegyi beszédeinek” – ahogy a könyv lényegére nagyon találóan Németh Zsolt az előszavában is utal.

Nyitókép: Az Együttélés Országos Tanácsának ülése, balról: Mihályi Molnár László, Stanislaw Gawlík, Duka Zólyomi Árpád, Duray Miklós (fotó a könyv több mint 30 oldalas képgalériájából)