LIBERNYÁKULUM

Durva ellentmondás? Šimkoék szerint a kormánynak egy év is elég a bizonyításra, a polgármestereknek öt év kell 2026. jún. 17.

Forró témákkal indult a hét a hazai belpolitikában, a ta3 televízió legutóbbi vitaműsora pedig tökéletes látleletet adott arról, milyen mély lövészárkok húzódnak a koalíció és az ellenzék között. Igor Šimko (Hlas) és Marián Viskupič (SaS) vitájában szinte minden előkerült, ami jelenleg borzolja a kedélyeket: az előrehozott választásokról szóló népszavazás ötlete, az önkormányzati mandátumok megnyújtása, a gazdasági válság, de még a gyerekek közösségi médiás védelme is.

A legkeményebb csörte egyértelműen a választási ciklus lerövidítését célzó alkotmánymódosítás körül alakult ki. Šimko foggal-körömmel védte a Hlas javaslatát, azt hangoztatva, hogy a tiszta demokrácia alapja az, hogy ha a nép hatalmat ad a politikusoknak, akkor azt elégedetlenség esetén vissza is vehesse. Példaként a korábbi Matovič- és Heger-kormányok alatti káoszt hozta fel, amely szerinte világossá tette, hogy a választóknak kell egy végső jogi eszköz a kezükbe. Viskupič viszont hallani sem akart erről. Szerinte a jelenlegi szabályok jól működnek, a folyamatos változtatgatás pedig csak instabilitást szül. Az SaS politikusa azzal szúrt vissza, hogy a koalíciónak ezt a javaslatot három hónappal a választások után kellett volna benyújtania, hogy a mostani ciklusra is vonatkozzon, így viszont az egész nem más, mint a jelenlegi hatalom jövőbeli politikai biztosítása, ami ráadásul állandó kampányüzemmódba taszítaná az országot. Šimko azzal próbálta hűteni a kedélyeket, hogy a javaslatba fékeket építettek be, így a ciklus első és utolsó évében nem lehetne referendumot tartani.

Ugyanez a logikai kötélhúzás folytatódott az önkormányzati mandátumok kérdésénél is, ahol a koalíció a polgármesterek és megyeelnökök hivatali idejét a jelenlegi négyről öt évre emelné. Šimko azzal érvelt, hogy a bürokrácia és az uniós alapok lehívása annyira lassú, hogy négy év alatt képtelenség befejezni a komolyabb projekteket, és a régiós politikusok maguk kérik a hosszabbítást. Viskupič viszont rámutatott a javaslat mögötti óriási paradoxonra: a koalíció szerint a kormánynak egy év is elég, hogy bizonyítson, különben leválthatóvá válna, miközben az önkormányzatoknak öt évet adnának a túlélésre. Az ellenzéki képviselő szerint a mandátumok nyújtása helyett inkább a bürokráciát kellene végre lefaragni.

Ha volt is egyetértés a két politikus között, az a parlamenten kívüli Demokraták (Demokrati) készülő népszavazásának kritikájában merült ki. Robert Fico életfogytig tartó járadéka, valamint a Különleges Ügyészség és a NAKA visszaállítása kapcsán mindketten egyetértettek abban, hogy ez a kezdeményezés nem más, mint egy méregdrága, 12 millió eurós előválasztási felmérés, amit a szlovákiai adófizetők zsebéből rángatnak ki egyetlen párt önpromóciója miatt. Mivel a választási időszak lerövidítésére vonatkozó kérdést már korábban elkaszálták, Viskupič szerint a maradék pontokat simán el lehetne intézni a parlamentben is, így a népszavazás teljesen súlytalanná vált.

A gazdasági helyzet értékelésénél aztán újra előkerült a csatabárd. Šimko szerint a szlovák gazdaság gyengélkedéséért kizárólag a külső tényezők – a német piac válsága és az európai szintű lassulás – a felelősek, miközben a hazai munkanélküliség történelmi mélyponton van. Viskupič ezzel szemben kijelentette, hogy a kormány intézkedései, különösen a vállalkozókat fojtogató tranzakciós adó és a hatalmas államháztartási hiány, egyenesen a szakadékba vezetik az országot. Egy ponton azért sikerült kezet rázniuk: mindketten elismerték, hogy Szlovákiának egyetlen választási cikluson túlmutató, hosszú távú stratégiai vízióra és a koalíció-ellenzék közötti kerekasztal-egyeztetésekre lenne szüksége.

A vita végén a gyermekek digitális védelme került terítékre, ahol Šimko egy olyan készülő, minisztériumok közi javaslatot jelentett be, amely szigorú korhatár-ellenőrzéssel szűrné ki, hogy a kiskorúak ne juthassanak hozzá zaklatást vagy szexuális visszaélést tartalmazó közösségi médiás tartalmakhoz. Viskupič szerint viszont a puszta tiltás vakvágány, mert a mai fiatalok úgyis kijátsszák a rendszert. A liberális politikus a tiltások helyett inkább a digitális írástudás fejlesztésében, az oktatásban és a szülői nevelésben látja a valódi megoldást.